A multiellenes és multipárti politika egyenlege negatív

A magánszférában foglalkoztatottak közül minden negyedik ember multinál, pontosabban többségi külföldi tulajdonban lévő társas vállalkozásnál dolgozik, amelyek bérezésben, adózásban és munkahelyteremtésben, termelékenységben is élen járnak – a többségi magyar részesedésű cégekhez képest. Így nagyon is megalapozott szándéknak látszik az a felmérések által bizonyított törekvés, hogy a magyarok szeretnének nemzetközi vállalatnál dolgozni.

– Az összes társas vállalkozáson belül a többségi külföldi tulajdonban lévő vállalkozások száma mindössze öt százalékra tehető – mondja Koren Miklós. A Közép-Európai Egyetem (CEU) és az MTA KRTK kutatója az akadémiai adatbankból merítve vizsgálta a multik hatását.

Azt találta: a külföldi cégek számaránya úgy apadt az 1994-es tizenkét százalékos csúcshoz képest öt százalékra, hogy közben a foglalkoztatásból a részesedésük hozzávetőlegesen tizenötről huszonöt százalékra növekedett. Ennél is fontosabb talán, hogy a multik technológiát, piacra jutási lehetőséget, vállalatvezetési módszereket hoztak Magyarországra és honosítottak meg, így érték el, hogy a nemzetközi vállalkozások a magyar kézben lévőknél háromszor termelékenyebbek. A számok arra utalnak, hogy a szolgáltató ágazatban eleve a sikeresebb cégeket vásárolták fel, míg a mezőgazdaságban és az iparban a termelékenység azt követően ugrott meg, hogy a vállalat külföldi kézbe került.

Az adatok arra utalnak Koren Miklós szerint, hogy a személyi jövedelemadó és a társadalombiztosítási járulék nagyjából negyven-negyven százalékát a multik fizetik be, amelyek élénkítik annak a térségnek a gazdasági életét is, ahova betelepülnek. E régiókban emelkedik a bejegyzett cégek száma, nagyobb a kiskereskedelmi forgalom és csökken a munkanélküliség.
A magyarországi cégeknek ez az öt százaléka – a pénzügyi szféra nélkül számítva – a bruttó nemzeti termék (GDP) hozzávetőlegesen hatvan százalékát adja.

A KSH 2011-ig tartó adatsorából is az olvasható ki, hogy például a feldolgozóiparban a külföldiek bruttó hozzáadott értéke, árbevétele, sőt beruházási aránya is majdnem eléri az összes hetven százalékát. Ez jól tükrözi a magyar gazdaság duális szerkezetét. A külföldi többségi tulajdonú cégek száma 25 ezerre tehető, de ebből alig kétszáz számít igazán nagynak. A Figyelő 200-as vállalati listáján a cégek több mint háromnegyede a multi. S e kétszáz cég kezében összpontosul a teljes árbevétel háromnegyede. A dualitást nagyfokú koncentráció kíséri.

A nemzetközi márkák hazája Magyarország

Szintén a KSH adataiból hámozható ki, hogy a külföldi befektetésekben élenjáró tíz ország – köztük Németország, az Egyesült Államok, Ausztria, Franciaország és Nagy-Britannia – több mint tízezer leányvállalata a külföldiek árbevételének több mint kilencven százalékát szerezte meg. A cégek a járműgyártásban, a nagy- és kiskereskedelemben, a gyógyszer- és az élelmiszeriparban, a számítástechnikai, elektronikai, távközlési és energiaszolgáltató ágazatokban, valamint a bankszektorban tevékenykednek.

Ennek nyomán Magyarország beágyazottsága a globális értékláncokba kimagasló értéket ért el már az előző évtized végére, amikor a gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) listáján a nyolcadik helyre került. A tíz legnagyobb exportáló cég közül kilenc (kivéve a Mol-t) a világ vezető autóipari, gyógyszergyártó és elektronikai cégeinek magyarországi leányvállalata volt. Ide tartozik például az Audi, a GE, a Samsung, a Sanofi-Aventis.

A Nokia kiválásával legfeljebb a sorrend változott. Az ötven legnagyobb amerikai cégből negyven képviselteti magát valamilyen módon, a világ száz vezető cégéből 76 már a kilencvenes évek végén jelen volt. A külföldi tőkeállomány tavaly elérte a 80 milliárd eurót, ami térségi, egy főre jutó összevetésben is igen kedvező adat, s 1995-öt képest kilencszeres emelkedést takar. (A magyarországi cégek külföldi befektetései is bővültek, 28 milliárd euróra növekedtek, vagyis 18 év alatt százharminckétszeres bővülést mutatnak.)

Visszaesett a külföldi tőke beruházási kedve

Az elmúlt években a pénzügyi és gazdasági válság, valamint az Orbán-kormány különadókkal és a szolgáltató szektorban – ideértve a bankokat és az energiavállalatokat – működő cégek kiszorítását célzó politikája miatt új helyzet keletkezett.

Jegybanki elemzések is arra utalnak azonban, hogy az utóbbi években a járműipart kivéve külföldi tőke már csupán a külföldi tulajdonú bankokba érkezett, a veszteségek pótlására, tőkeemelésként. Fejlesztéseket a vállalatok visszaforgatott profitból, a csoporton belüli hitelekből finanszíroztak. A beruházási ráta a GDP 17 százalékára esett vissza, igaz idén – az uniós pénzekből megvalósított állami és önkormányzati programok miatt – valamelyest növekedett, de továbbra is elmarad a szükséges 22-24 százaléktól és a térségi szintektől.

A visszaesett beruházási rátának a hosszú távú növekedést fékező hatását támasztják alá a közvetlen külföldi befektetések adatai is, amelyek arra utalnak, hogy Magyarország elvesztette tőkevonzó képességét. A Köz-Gazdaság folyóiratban Surányi György egyetemi tanár, volt jegybankelnök a Portfolio.hu alapos elemzését idézi arról, hogy míg a válság előtt évente két-hárommilliárd euró érkezett a gazdaságba, addig utána – a 2012-es esztendőt kivéve – már csak 0,4-0,6 milliárd. Ha a magyarok külföldi befektetéseit is számba vesszük, akkor is nettó 2-2,4 milliárdot fektettek be nálunk 2000 és 2008 között, míg a 2009-2013-as időszakban már csak 0,1 milliárdot.

A frissebb adatok pedig azt jelzik – utalt erre őszi előrejelzésében a Pénzügykutató –, hogy immár nettó kiáramlás indult meg.
Az idei első félév adatai 0,7 milliárd euró kiáramlására utalnak a külföldi befektetők döntései alapján, s ebben nincs is benne a magyarországi cégek külföldi beruházási tevékenysége. A feldolgozóiparból egymilliárd euró távozhatott, miközben a bankoknak – amelyek számát a magyar kormány csökkentené – a devizahitelekkel kapcsolatos tőkevesztésük miatt még mindig szükségük van tőkepótlásra.

Őszi prognózisában úgy fogalmazott a GKI Gazdaságkutató, hogy a magyar kormánnyal stratégiai megállapodást kötött külföldi nagyvállalatok az elmúlt négy évben az adózott nyereségük nyolcvan százalékát fizették ki osztalékként, míg tíz éve még ötven százalékot újra befektettek.

A belföldi cégek nem tudják pótolni a kiesést

Figyelemre méltónak tartja Pitti Zoltán közgazdász – aki a 2007-13-as évek vállalati folyamatairól készít átfogó tanulmányt –, hogy az idei tavaszi közgyűléseken a kifizetetthez képest kétszer akkora osztalékot hagytak jóvá, s ez a pénz még távozhat. Külön figyelmet érdemel szerinte is, hogy a külföldi befektetések mérséklődnek, ám a külföldi érdekeltségű társaságok teljesítménycsökkenését – aminek oka a növekedési képesség hiánya – nem pótolják a belföldi vállalkozások, különösen nem a szaporodó mikrovállalkozások, amelyek multik nélkül a nemzetközi véráramba nem kapcsolódhatnak be.

Óvatosságra és körültekintésre int a Külgazdaság július-augusztusi számában Antalóczy Katalin, a Budapesti Gazdasági Főiskola (BGF) Tanára – a Világgazdaság mai konferenciájának egyik előadója – és szerzőtársa, Sass Magdolna, az MTA KRTK tudományos főmunkatársa. Mint írják, a fizetési mérlegben közreadott számok nem feltétlenül tükrözik a valóságos folyamatokat. A külföldi cégek adóoptimalizálási céllal is közbeiktatnak újabb vállalkozásokat, amelyeken keresztül egyik országból a másikba terelnek pénzeket. Ezért mindenképpen ki kell szűrni a tényleges gazdasági hatás bemutatása érdekében a speciális célú vállalatok pénzmozgását, az átfolyó tőkét, az eszközportfólió átrendezést, sőt a bankok tőkepótlását is.

A szerzők úgy vélik, hogy például az Audi átszervezése miatt is a magyar autóiparban megvalósított külföldi beruházások elemezhetetlenek. A német cég esetében egy szolgáltató cég és egy hazai (rezidens) vállalkozás jött létre, amelyek statisztikai megítélése más, szerepeltetése a közvetlen külföldi működőtőke befektetések között nem is szükséges. Végkövetkeztetésük az, hogy voltaképpen nem látjuk világosan, mi zajlik a magyar gazdaság szempontjából meghatározó multik körében, márpedig csak ennek ismeretében lehetne ésszerű politikát kialakítani a nemzetközi vállalatok.

Előrelépés a versenyképességben

Magyarország négy hellyel lépett előrébb a Világbank versenyképességi rangsorában. A Doing Business nevű kiadvány szerint csökkentek a magyar vállalkozások adminisztrációs terhei egy év alatt, azonban nehezebb új céget alapítani. Ezzel a teljesítménnyel az 54. helyet értük el a 189 országot vizsgáló tanulmány szerint, ez azonban nem túl kedvező eredmény régiós összehasonlításban, több ország megelőzte ugyanis hazánkat. A Világbank jelentése szerint Románia a 48. helyen áll, Csehország pedig a 44. lett az idei évben. Lengyelország (32.) Szlovákia (37.) és Bulgária (38.) is előttünk jár.