Alig van hely a fogyatékkal élőknek

A fogyatékkal élők négy százaléka részesül támogató szolgáltatásban, míg a napközbeni ellátást nyújtó intézményekben 1,5 százalékuknak jut hely - írja a Magyar Nemzet. Az ápoló-gondozó otthonokban még mindig nagy a zsúfoltság, és a férőhelyek földrajzi eloszlása is rossz.

A 2011-es népszámlálás során 491 ezer ember jelezte, hogy valamilyen fogyatékossággal él. 2011-ben tizenhétezren vették igénybe a támogatószolgáltatást, ez a népszámlálás által regisztrált fogyatékosok kevesebb mint négy százalékát teszi ki. Azóta tovább romlott a helyzet: 2013-ban mintegy 14 ezer személy részesült a szolgáltatásban, vagyis rövid idő alatt 20 százalékponttal csökkent az ellátottak száma. Jelenleg mindkét szolgáltatás fenntartásában és működtetésében a nonprofit szféra játssza a legnagyobb szerepet, megelőzve az önkormányzatokat.

A tartós bentlakásos intézményekben 2011-ben és 2013-ban is mintegy tizenhat és fél ezer férőhely állt rendelkezésre.

A gazdaságossági szempontoknak is köze lehet ahhoz, hogy csak nagyon lassan fogynak a tömegintézmények: 2013-ban a fogyatékosok ápoló-gondozó intézményeinek átlagos befogadóképessége nyolcvankét fő volt; minden harmadik otthonban száznál több férőhely működött, ilyen tömegintézményekben él az ellátottak 60 százaléka.

A rehabilitációs intézetek esetében valamivel kedvezőbb a helyzet, az átlagos férőhelyszám negyvennyolc, és csak a gondozottak 27 százaléka lakott száz férőhelyesnél nagyobb otthonban. Az összes intézménytípust együtt vizsgálva az ellátottak több mint fele kénytelen legkevesebb száz másik gondozottal egy fedél alatt élni - írja a Magyar Nemzet.

Egy néhány éve készült felmérés szerint például a bentlakók külvilággal való érintkezései meglehetősen korlátozottak. Az épületet ritkán hagyják el, kevesebb mint kétharmaduknak vannak intézeten kívüli kapcsolataik, és ezek is elsősorban a szülőkkel való alkalmankénti találkozásra korlátozódnak, ami gyakorlatilag minimalizálja a fogyatékos személyek társadalmi jelenlétét, kapcsolatát a külvilággal.

A gondozottak döntő többsége haláláig az intézményben marad: 2013-ban a fogyatékos személyek ápoló-gondozó otthonaiból csupán a lakók egy százaléka került ki azért, mert már nem volt indokolt számukra az ellátás, de a rehabilitációs intézményeket is csupán az ellátottak egytizede hagyhatta el emiatt.