Talán megszabadulhatunk az elfekvők poklától

„Azt gondolom, hogy ráfér a fejlesztés a krónikus ellátás minden formájára Magyarországon – mondta a Mediaworks központi szerkesztősége érdeklődésére Kovácsy Zsombor egészségügyi szakjogász.

"Nemcsak az intézményi megoldások, hanem az otthoni szakápolás is fejlesztésre szorul. Sokan nem jutnak megfelelő színvonalú ellátáshoz. Úgy is fogalmazhatunk, hogy sokaknak egyáltalán nincs lehetőségük, hogy az állapotuknak megfelelő ellátást kapjanak. Az egészségügy fejlesztésének, vagy inkább visszafejlődésének elmúlt húsz éve, amit én magam is nyomon követtem, mindig inkább az aktív kórházi ellátásnak a fejlesztését helyezte előtérbe. Az uniós forrásokból számos műtőblokk épült, megújultak aktív fekvőbeteg ellátó osztályok. Sok fejlesztés érintette a kórházakat, szakrendelőket, de az ápolás valahogy mindig mostohagyerek volt. Mindig a fejlesztések végére maradnak az orvosi jelenlétet kevésbé, viszont az odafigyelő ápolói munkát fokozottan igénylő ellátási formák” – tette hozzá Kovácsy.

Egészségügyi szakértők szerint a terület fejlesztése igencsak költségigényes, legalább 100 ezer ember állátásáról van szó. „Ha megfelelő színvonalat akarunk elérni, az nagyon sok pénzbe fog kerülni, de figyelembe kell venni, a krónikus ellátás sokszor rehabilitációt is jelent, vagyis sokaknak a munkaképességét is vissza lehet adni, másrészt, ha egy idős, illetve maradandóan egészségkárosodott emberről van szó, aki dolgozni már nem fog, az ő számára is értéket teremtünk azzal, hogy jobb életet élhet. Mindez komoly szakmai feladat. Ez a befektetés vagy pénzben, vagy egészségben megtérül” – állítja a lapnak Kovácsy.

De nemcsak a pénz hiánya sújtja a területet, hanem a szakemberhiány is. „Intézményi szinten nagyon súlyos az ápolóhiány. Nagyon sok szakember elment az országból Nyugat-Európába dolgozni, így jelentős kihívást jelent az ápolói személyzet előteremtése” – hangsúlyozta.

Mire vezethető vissza ez az évtizedek óta meglévő probléma, teszik fel sokan a kérdést. „Régen a kórházaknak megérte feltupírozni a teljesítményüket, mert az OEP korlát nélkül fizette az ellátott betegek után a finanszírozási összeget, addig jellemző is volt, hogy nem feltétlenül kórházi kezelést igénylő betegekkel töltötték meg a krónikus ellátó kapacitásaikat, az ágyaikat. Ez manapság már nem kifizetődő, ezzel együtt nem oldottuk meg a kórházi és a szociális elhelyezés határterületének problémáit” – jelentette ki Kovácsy.

Az egészségügy fejlesztésének két, egymás mellett észlelhető útja van. „Egyrészt a lakosság közeli ellátásokat is kell fejleszteni, tehát a lakóhelyen vagy nagyon közel a lakóhelyhez elérhető legyen az ellátás, ami az otthoni szakápolás fejlesztését is jelentheti, vagy olyan kisebb városokban elérhető ápolási otthonokat, amelyek nem igényelnek a hozzátartozók részéről nagyobb utazást. A másik tendencia pedig a kórházi centrumok fejlesztése, tehát az egy helyen mindenféle egészségügyi ellátást lehetővé tevő óriáskórházak, amelyek csak megyeszékhelyeken, illetve regionális központokban állnak rendelkezésre. Vélhetően az ápolásnak a jövőben a lakóhelyközeli irányban kell fejlődnie, ezért logikus a kórházakról való leválasztás” – mondta a szakember.

Egyre több embert érint a kérdés

„A korosodó népesség miatt egyre több olyan emberre kell számítania a magyar társadalomnak, akikkel idős korukra törődni kell, hogyha ezt a család nem tudja megoldani, akkor valamilyen intézménynek kell megtennie. Az már költségvetési-politikai kérdés, hogy az állam ezt az ellátást milyen mértékig finanszírozza, és mekkora önrészt kell ehhez hozzátenni. Persze az is kérdés, hogy mennyit tudnak majd hozzátenni ehhez az idősek vagy családtagjaik a jövőben, mivel a nyugdíjrendszer fenntartása is egyre nagyobb kihívást jelent. Meg kell azt is említeni, hogy sok olyan idős és/vagy beteg ember van, akiknek bizonyos segítségre szüksége van, de nem tipikus kórházi ápoltként kell az ő állapotát fenntartani vagy stabilizálni.”