Kiderült: 120 milliárdot spóroltunk a gázár zuhanásán

A Gazprom tavaly átlagosan 37 százalékkal adta olcsóbban a gázát Európában, mint egy évvel korábban, a 2013-ban még 341 dolláros átlagár 214 dollárra esett. A magyar kereskedők feltehetően nem tudtak ekkora kedvezményt kiharcolni a Gazpromtól, a piaci becslések szerint a behozott gáz átlagára tavaly 20 százalékkal eshetett. Ez a Magyarországon értékesített 5,87 milliárd köbméter orosz gázra vetítve 120 milliárd forintnyi megtakarítást tesz ki. Ennek a legnagyobb része a versenypiacon és a nagykereskedőknél csapódhatott le. A kizárólag a versenypiacon értékesítő Centrex Zrt. például a Világgazdaság információi szerint 2015-ben átlagosan mintegy 20 százalékkal csökkentette az árait, az orosz gáz fő magyarországi közvetítője, a Panrusgáz pedig vélhetőleg ennyivel sem. A Centrex 20 százalékos piaci áreséséből kiindulva az egyetemes szolgáltatásban már csak közel 82 milliárdos megtakarítás keletkezhetett volna, feltételezve, hogy ott is piaci az árképzés.

De persze egyrészt nem piaci, másrészt a lakosság nem is egyenesen és kizárólag az orosz importgázt kapja. Igényeinek kielégítésében jut szerep a tárolókból kivett gázra, az orosztól eltérő importra és hazai termelésre is, más-más súllyal és áron, mindezek belső arányai pedig folyamatosan változnak. A valóság az, hogy a hatósági árak hazai bevezetését követő rezsicsökkentés első lépcsőit még segítette a piaci árak esése, de az egyetemes szolgáltatás tarifái már annyira a piacilag indokolt alá mentek, hogy 2015-ben – az európai gázárak esésének ellenére – nem volt mód a háztartási tarifák további mérséklésére. Így viszont nemcsak az mondható ki, hogy a múlt évi piaci gázáresésből a lakosság közvetlenül nem takarított meg semmit, hanem az is, hogy már korábban olcsóbban jutott hozzá az energiahordozóhoz, mint az indokolt lett volna. A Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont (REKK) nemrég azt közölte, hogy az egyetemes szolgáltatáshoz kapcsolódó földgázár 2015 végére ismét jelentősen elmaradhatott a feltételezhető átlagos beszerzési ártól. Ugyanakkor a REKK szerint egyre kevésbé érdemes szembeállítani a keleti és a nyugati eredetű gáz árát, mert az utóbbi versenyelőnye elveszett azzal, hogy „leolvadt a zsír az orosz gázszerződésekről”.

Szintén a REKK tanulmánya tér ki arra nyilvános adatok alapján, hogy Magyarországon azért nem esik olyan ütemben a gáz ára, mint tőlünk nyugatra, mert szűkösek a gázimport-kapacitások. Ez ugyanis az eladók tárgyalópozícióját javítja. (Ezt példázza, hogy a hazai importőr nagykereskedő azonnal jobb alkuhelyzetbe került, amint üzembe helyezték a magyar–szlovák összekötő gázvezetéket.)

Minél több üzleti adat hozzáférhető, annál erősebb a verseny, annál jobban eshet az ár. Ám a REKK (és mások) szerint a Mavir honlapjáról eltűntek a gázüzemű erőművek kihasználtsági adatai, az Argus elemzőcég pedig arra mutatott rá, hogy az FGSZ Zrt. már nem teszi közzé az adott gázerőműveknek eladott gáz mennyiségét, helyette összesített adatot publikál. A Világgazdaságnak a Mavirnál azt válaszolták, hogy a hiányolt adat eddig sem volt nyilvános, az FGSZ-nél pedig azt, hogy „a kérdezett pontokon teljesített kiadásnak a nem releváns pontok halmazában, összesített adatként kell megjelennie és meg is jelenik a publikációban”. Az energiahivataltól kapott válasz szerint nincs hiányosság a két társaság adatközlésében.