Minimálbér helyett ágazati átlagbér: már félnek a magyar cégek

Több mint 68 ezer magyar munkavállalót érinthet az Európai Bizottság (EB) március elején előterjesztett javaslata, amely felülvizsgálná a munkavállalók kiküldetésére vonatkozó szabályokat az Európai Unióban. A tervezet szerint azonos munkáért azonos helyen azonos bért kellene alkalmazni, vagyis az adott szektorra jellemző átlagbért kellene fizetni a munkavállalóknak a kiküldetés ideje alatt. Jelenleg csak a fogadó országban érvényes ágazati minimálbért kell fizetni.

A kiküldött munkavállalók száma alapján felállított uniós rangsorban Magyarország a tizenegyedik helyen áll, 2010 és 2014 között 67,2 százalékkal nőtt a külföldi kiküldetésben dolgozó magyarok száma. A magyarok több mint fele (56,3 százalék) Németországban, több mint ötöde (22,6 százalék) pedig Ausztriában van kiküldetésben, az ágazatok közül pedig az építőipar (48 százalék) és az ipar egyéb területei (41,7 százalék) dominálnak.

Az évek óta napirenden lévő módosítás így a legnagyobb létszámban a Németországban vállalkozási tevékenységet végző magyar cégeket érinti. „Az itt tevékenykedő mintegy 200-300 magyar építőipari cég jelentős része már évek óta az ágazati kollektív szerződésben meghatározott kötelező minimál órabért – 14,45 eurót (4500 forint) – fizeti a munkavállalóinak, ami jóval magasabb a 8,50 eurós (2600 forintos) országos minimál órabérnél” – mondta a Világgazdaságnak Mervai Péter, az Építőipari Vállalkozók Országos Szakszövetsége (ÉVOSZ) németországi tagozatának titkára. A probléma az, hogy az EB által megcélzott ágazati átlagbérek ennél jóval magasabbak, 18-19 eurónál kezdődnek, de szakmánként és régiónként is eltérnek, amivel viszont már nem tudnak versenyezni a magyar cégek. A helyi cégekkel szemben nekik ráadásul nemcsak a munkabért kell kifizetni, hanem a munkavállalók szállásköltségét is.

Az ÉVOSZ éppen ezért nem támogatja az EB javaslatát, mert elfogadása esetén a magyar vállalkozások versenyelőnye csökkenne az EU országaiban, csorbulna a verseny és a szolgáltatások szabad áramlása. Mervai Péter szerint a régi tagállamok egy része sem támogatja a javaslatot, és inkább a szolgáltatásnyújtás szabadságát preferálná. Ráadásul Németország nagyon büszke – a több tízezer különféle megállapodásból álló – bértarifarendszerének önállóságára, amelybe csak a munkaadóknak és a szakszervezeteknek van beleszólásuk, így aligha fogadnak el könnyedén egy ilyen uniós javaslatot.

Egyre többen kiküldetésben

Az EU-n belüli kiküldött munkavállalók száma 2010 és 2014 között csaknem 45 százalékkal emelkedett. 2014-ben az EU-ban 1,9 millió munkavállaló dolgozott kiküldetésben, míg 2013-ban 1,7 millió, 2010-ben pedig 1,3 millió. Kiküldetésük átlagosan négy hónapig tart. Összességében a teljes uniós foglalkoztatásnak csupán 0,7 százaléka történik ebben a formában, bizonyos ágazatokra és tagállamokra azonban különösen jellemző a munkavállalók kiküldetése. A kiküldött munkavállalók 43,7 százaléka az építőipari ágazatban dolgozik, de a munkavállalás e formája gyakori a feldolgozóiparban (21,8 százalék), csakúgy mint az oktatási, az egészségügyi és a szociális ellátással kapcsolatos szolgáltatások (13,5 százalék), valamint az üzleti szolgáltatások terén (10,3 százalék). A legtöbb kiküldött munkavállalót fogadó három tagállam Németország, Franciaország és Belgium. A kiküldetésben lévő külföldi munkavállalók mintegy 50 százaléka ezekben az országokban dolgozik. A legtöbb kiküldött munkavállaló Lengyelországból, Németországból és Franciaországból érkezik.