Két hónap bizonytalanság jöhet

Hamar megindult lefelé az olajár, pedig nem kicsit emelkedett, miután a Kőolaj-exportáló Országok Szervezete (OPEC) tagjai szerda este, az algíri energiafórum margóján, váratlanul megegyeztek a kitermelés visszafogásáról. Ilyesmire utoljára nyolc éve volt példa, így nem csoda, hogy 6 százalék körüli mértékben drágult mind a Brent, mind a WTI, csütörtökön pedig nyitás után 4-5 százalékkal megugrott a nagy olajvállalatok részvényárfolyama. Az első öröm után azonban mindenki rájött: az OPEC-országok csak annyira jutottak, hogy majd a november 30-i, féléves bécsi miniszteri találkozón elfogadnak egy megállapodást, és arról is csak annyit tudni, hogy napi 32,5-33 millió hordóra csökkentik a szervezet kitermelését (ez augusztusban a Reuters becslése szerint 33,5 millió volt). Az viszont teljesen bizonytalan, hogy ez hogyan oszlik majd meg az egyes tagok között, illetve, hogy mit lépnek a szervezeten kívüli nagy olajországok, mindenekelőtt Oroszország. Az év elején a 30 dollár alatti olajárak láttán még az merült fel, hogy Szaúd-Arábia és Oroszország befagyasztja termelését a januári szinten – amihez mások is csatlakoztak volna –, a tárgyalások azonban áprilisban Irán ellenállása miatt elbuktak.

Teherán először az e heti fórumon is elzárkózott a közös lépéstől, ám Khalid Al-Falih szaúdi energiaügyi miniszter folyamatosan azt nyilatkozta, hogy az OPEC-országok közti távolság szűkül, Irán pedig végül azt sugallta, hogy fontolóra veszik az önkorlátozást, ha elérik a szankciók előtti, napi négymillió hordós szintet (az ország idén térhetett vissza a világpiacra). Az iráni álláspont puhításában a Bloomberg forrásai szerint Oroszország is szerepet játszott, és szakértők szerint az is segíthetett, hogy számos kisebb OPEC-ország támogatta a termelés csökkentését. A magasabb olajárak révén ugyanis újból nőhetnek az elmúlt két évben erősen megcsappant költségvetési bevételek – e szempont motiválhatta a szervezetet domináló Szaúd-Arábiát is. A királyság mind mostanáig azzal próbálkozott, hogy kitermelése fenntartásával visszaszorítsa a piaci részesedését veszélyeztető, nála drágábban termelő riválisokat, de ez nagyon sokba kerül már neki is. Az elmúlt bő két évben több mint 150 milliárd dollárt elköltöttek a nemzetközi tartalékokból, a gazdasági növekedés idén 1 százalék körülire lassul, a költségvetés hiánya viszont az IMF becslése szerint elérheti a GDP 13,5 százalékát.

A bejelentés sok elemző szerint egyelőre arra volt jó, hogy az OPEC, azon belül Szaúd-Arábia megmutassa: a világ olajtermelésének mintegy 40 százalékát ellenőrző, eléggé szétesett olajkartell még képes befolyásolni a piacokat. Ehhez azonban alá is kell írni november végén az egyezményt, és az egyes országoknak be is kell tartaniuk a kvótákat – amit az elmúlt években a bevételekért vívott küzdelemben többnyire nem tettek meg. A szkepszist jelzi, hogy a Goldman Sachs elemzői a befagyasztás híre után közölték: egyelőre nem változtatnak a 2016. végi, illetve a 2017-es olajárakra adott előrejelzésükön. Eszerint a WTI ára ez év végén 43 dollár/hordó körül lehet – ma 47 dollár körül ingadozott –, 2017-re pedig 53 dolláros átlagárat jósolnak; ha tényleg lesz valami az OPEC önkorlátozásából, akkor a jövő év első felében 7-10 dollárral mehetnek fel az árak.