Közmeghallgatás Pakson az új blokkokról

Tegnap az Országos Atomenergia Hivatal december 13-ra meghirdette a két új paksi blokk telephely-engedélyeztetésével kapcsolatos közmeghallgatást. Aszódi Attila, a projekt kormánybiztosa 2017-et korábban a tervezés és a telephelyengedélyek megszerzése évének nevezte, Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter a napokban nem zárta ki a kivitelezés 2017-es indítását sem.

A beruházás előrehaladását segítheti, hogy akár már holnap, de legkésőbb egy-két héten belül közzétehetik az uniós illetékesek, hogy van-e tiltott állami támogatás a Paks II. atomerőmű-projektben. Az eddig ismertté váltak alapján a brüsszeliek el fognak állni a beruházás útjából, így elhárul az utolsó akadály is a legfeljebb 12,5 milliárd euróba kerülő két atomblokk felépítése elől. Csakhogy ennek komoly feltételei lesznek: a létesítmény áramának egy részét a versenypiacon kell eladni, az atomerőmű nem lehet az MVM-csoport tulajdona – már ma sem az –, a bevételeit pedig csak karbantartásra lehet fordítani.

Az eddigi hazai hivatalos érvek szerint Paks II.-ben nincs tiltott uniós állami támogatás, az atomerőmű megáll majd a maga lábán, igaz, a mostaninál jóval magasabb majdani villamosenergia-árakat és az erőmű 95 százalékos kihasználtságát feltételezve. Egyébként az EU-tól akár támogathatná is az állam a beruházást – ez történt az angliai Hinkley Point C atomerőmű esetében is – megfelelő ellátásbiztonsági vagy nemzetgazdasági indokkal.

Még nem tiszta a kép annak a múlt héten lezárult kötelezettségszegési eljárásnak az ügyében sem, amely az orosz fővállalkozó tender nélküli megbízása miatt indult – a dokumentumokat mindenesetre még nem tették közzé. Annyi tudott, hogy az EU szerint Magyarország azért nem sértett uniós jogot a tender mellőzésével, mert műszaki feltételeinek az orosztól eltérő szállító egyébként sem tudott volna megfelelni. Ezzel szemben a japán ellenőrzésű amerikai Westinghouse a Politico.eu-nak azt állította, hogy az általa kínált AP1000-es reaktor is teljesen megfelelt a magyar megbízó elvárásainak az erről tartott egyeztetéseken. Az eljárás lezárásának az volt a feltétele, hogy a megbízónak az atomerőmű nem nukleáris berendezéseire, vagyis a beruházási összeg mintegy 55 százalékára uniós pályázatot kell kiírnia. Ebben egyébként nincs új, mert az eredeti hazai és oroszországi bejelentések is arról szóltak, hogy az előbbiek kivételével mindent megtendereztetnek.

Ebből az 55 százalékból – durván ötmilliárd euróból – közel egymilliárd lesz a turbinasziget, amelyet a Siemens, a Toshiba és a GE – Alstomtól vett egysége – is szállíthatna. Utóbbinak a helyzete érdekes, mert a cégnek már van egy valamilyen szinten előkészített, Paksra éppen megfelelő 1200 megawattos turbinája, amelyet a balti atomerőmű rendelt az Alstom által 49 százalékban ellenőrzött francia–orosz vegyesvállalattól 875 millió euróért.

A turbinát Oroszországban gyártották volna le, de a balti atomerőmű építését nemrég lefújták. Nagy, forintban milliárdos tételnek ígérkezik a magyarországi Ganz EEG lehetséges paksi beszállítása is. Kérdés, hogy a közvetve kizárólagos Roszatom-tulajdonú cég részvételét uniós vagy oroszországi munkának tekinti-e majd Brüsszel.