Jéghideg tökéletesség

Lehet szeretni vagy nem szeretni az új Audik formáját, de az, hogy prémiumautó létére az A4 Avant nem igazán harsány megjelenésű, legalább annyira lehet előny, mint hátrány. Szó sincs arról, hogy ne lenne látványos az új kombi ebben az íbiszfehér színben, a szúrós tekintetű LED-es fényszórókkal, egyszerűen csak van benne egy egészséges visszafogottság.

Ezt az autót inkább a részletek teszik naggyá, érdemes megnézni a karosszéria oldalán végigfutó, négy méter hosszú élt, amelyet négy lemezen keresztül kell vonalban tartani – egyszerűen az összes illesztésről süt a gondos és precíz munka. Az sem mellékes, hogy a kombi-farkialakítás semmit sem vesz le a forma összértékéből, szerintem a jelenlegi A4-es szedánnál vagányabb a puttonyos. Praktikumban minden kétséget kizáróan az Avant vezet, ráadásul az 505 literes raktér, ha kicsivel is, de tágasabb, mint két fő ellenfeléé, a BMW 3-as Touringé és a Mercedes C osztály T-modellé. Ekkora csomagtérrel a nagybevásárlások és a családi kiruccanások sem jelentenek problémát, a rögzítésben pedig két oldalháló, négy fémfül és két oldalsó gumiszalag van a segítségünkre. Azért is dicséretet érdemel az Audi, hogy nem fukarkodott, az aktuális A4 Avanthoz alapáron jár az elektromos csomagtérfedél-mozgatás. Ha mégis valamiben lehet negatívumról beszélni, akkor az maximum az, hogy a 40:20:40 arányban ledönthető ülések bővítésekor jelentősen elállnak a támlák az ülőlaptól, így nem lesz egybefüggő sík rakfelületünk.

Ami a belteret és a szolgáltatásokat illeti, az Audi magasra tette a lécet, az biztos, hogy a kategóriában nem találunk még egy modellt, amelynek az utastere ennyire igényes lenne. Nyilván árnyalja a képet, hogy a tesztpéldányt jól felszerelték, de akkor is hanyatt esik tőle az ember.

Nemcsak arról van szó, hogy TFT-monitoros is lehet a műszerfal, vagy hogy látványos az összkép, inkább a részletekre való odafigyelés az igazán elismerésre méltó: legyen szó arról, ahogyan a hőfokszabályozó tekerője „kattan”, vagy akár a navigáció grafikájáról, tényleg érződik, hogy a legapróbb dolgokra is odafigyeltek. Az újjátervezett ülésekkel a kényelem négy felnőttnek elsőrangú, a vaskos kardánalagút miatt azonban csak papíron ötszemélyes az A4 Avant.

Ha beindítjuk a motort, akkor meg az tűnik fel, hogy nagyon becsomagolták a 2,0 literes TDI-t, bemelegedve egészen csendes, tulajdonképpen megszállott dízelellenesnek kell lenni ahhoz, hogy ne ismerjük el a kvalitásait. Lehet, hogy nem ez a legtakarékosabb motor saját méretosztályában (7,3 literes tesztátlagot regisztráltunk), a 190 lóerős változat kifejezetten dinamikus, a V6-os izomdízeleknek inkább csak a német autópályán lehet létjogosultságuk, mert ez a kivitel is megfutja a 230-at, és 7,9 szekundum alatt van százon. Az új S tronic váltó villámgyorsan vált, és az eddigiekkel ellentétben hosszabb az áttételezése, 130-nál 1700-as fordulaton áll a mutató. Fontos, hogy az új hétfokozatú egység már a fronthajtású kivitelekhez is rendelkezésre áll, vagyis nincs a drága quattro hajtásrendszerhez kötve, illetve az sem mellékes, hogy az irányváltásokra (R-ből D-be vagy fordítva) ugyanolyan gyorsan reagál, mint a hagyományos automaták.

Ahhoz képest, hogy az A4 Avant a legújabb modell a három német, középkategóriás prémiumkombi közül, meglepő, hogy dízelként ezen a teljesítményszinten az Audi a legolcsóbb. Igaz, csak minimális eltérésekről van szó, ugyanis a tesztelt, 190 lóerős S tronicos példánynál (11,49 millió Ft-os alapár) a 320d Touring (190 LE) nagyjából 300 000 Ft-tal, míg a Mercedes C 220d T-modell (170 LE) kevesebb mint 100 000 Ft-tal drágább. Vagyis nem az ár, sokkal inkább az egyéni preferencia lehet a döntő a választásban, mindenesetre az Audi – zsenge korából adódóan – sok területen előnyre tett szert.