Nem várható az uniós támogatások kivezetése

Csak az időjárási körülményeken múlt, vagy egyéb tényezők is hozzájárultak az agrárium idei kiváló teljesítményéhez?

– Hiába jó az időjárás, a jó eredményhez komoly szakértelem is szükséges. Fontos, hogy megfelelő legyen a jogi környezet, hogy a gazdák átlátható pénzügyi viszonyok mellett a termelésre koncentrálhassanak, tehát lényeges, hogy kiegyensúlyozott háttér segítse munkájukat. Az elmúlt években az időjárástól való nagymértékű függőség jól érzékelhetően csökkent. A korszerű technológiák terjedése mellett az agrárkárenyhítési rendszer is arra törekszik, hogy ebben a munkában támogassa a gazdákat, hogy ha valamilyen természeti csapás éri őket, akkor túl tudják élni.

A bővülés továbbra is az alapanyag-termelés területén érzékelhető, pedig már miniszteri székfoglalóján azt mondta, a fő cél a hazai termékek feldolgozottsági szintjének növelése. E téren milyen eredmények születtek?

– A feldolgozott termékek, az elsődlegesen és másodlagosan feldolgozott termékek együttes kivitele 2010 és 2015 között dinamikusan bővült, ennek köszönhetően részesedésük az agrárexportból kétharmadra növekedett. Figyelemre méltó, hogy a másodlagosan feldolgozott termékek kivitele ebben az időszakban folyamatosan emelkedő tendenciát mutat. A feldolgozott termékek kivitele 2015-ben 5,3 milliárd euró volt, 46 százalékkal, 1,7 milliárd euróval több, mint 2010-ben, részesedésük az agrárexportból pedig 62-ről 67 százalékra növekedett. A külföldi tulajdonú nagyvállalatok szerepe igen jelentős ebben a szegmensben, ezért a kedvező folyamatok mellett is további fejlesztést igényelnek az élelmiszeripari vállalkozások és szakágazatok. Ez tehát, ha úgy tetszik, olyan nemzeti érdekünk, amelyért sokat tettünk, látszanak is már az eredmények, de van még feladatunk bőven. A távolabbi jövőbe tekintve leszögezhetjük: a vi­­lág élelmiszer-ellátásáért nagyon nagy verseny folyik. Magyarország a maga 5,4 millió hektár mezőgazdasági területével és kétmillió hektár erdejével olyan élelmiszer-termelési potenciállal rendelkezik, amelyet messze nem használ ki. A magyar élelmiszer-gazdaságban a mostaninál szakmai becslések szerint 60 százalékkal nagyobb termelési potenciál van. Magyarország 2016 és 2050 közötti élelmiszer-gazdasági programja célul tűzte ki, hogy az ágazat bruttó hozzáadott értéke két és félszerese legyen a mezőgazdaság bruttó hozzáadott értékének (jelenleg 0,5-szerese). Ehhez elengedhetetlen az élelmiszer-feldolgozó vállalkozások hatékonyságának, versenyképességének és finanszírozási szerkezetének továbbfejlesztése, a termékpálya szerinti együttműködések ösztönzése, valamint a mostanában jelentkező szakemberhiány megoldása.

Tervezték a növénytermesztés és az állattartás agráriumon belüli arányainak utóbbi javára történő javítását is. E téren történt előrelépés?

– Jó hír, hogy – dacára az egy-egy vertikumot teljes hosszában megtépázni képes piaci zavaroknak – a következetes agrárpolitikai intézkedéseknek köszönhetően az állattenyésztés helyzetét sikerült stabilizálni, és a legtöbb ágazat esetében megindult a termelés növekedése. A szarvasmarha-ágazat évtizedes mélyrepülése fordult meg, 2011 és 2016 júniusa között ötödével nőtt az állomány. A tejtermelés 2011 és 2015 között 13 százalékkal növekedett, a súlyos válság ellenére a tejelőállomány is bővült. A juhállomány 2011 és 2016 júniusa között 5,8 százalékkal növekedett, míg a vágójuhtermelés 2015-ben 2,3 százalékkal haladta meg a négy évvel korábbit.

Miután az orosz embargó jelentősen növelte az unión belüli versenyt, ez igencsak meglepő. Ennyire versenyképesek lennénk?

– Az előrelépés mögött természetesen tetemes költségvetési támogatások állnak. Mind uniós, mind nemzeti forrásból a korábbi időszakokat felülmúló kereteket használhattunk és használtunk fel. A tejágazatban például rekordnagyságú, 63,5 milliárd forintos kerettel dolgozhattunk 2016-ban, amit a megszokott jogcímek mellett úgynevezett ideiglenes rendkívüli támogatás és rendkívüli de minimis támogatás formájában fizethettünk ki. A sertésállatjóléti támogatás összege 150 százalékkal nőtt 2010-hez képest, illetve 2015-ben új támogatásként bevezettük a tenyészkoca-állatjóléti támogatást évi 8,62 milliárd forintos kerettel. Az állatbetegségek megelőzésére és leküzdésére vonatkozó támogatások összege megduplázódott, s az állati hulla ártalmatlanítására vonatkozó támogatás összege több mint háromszorosára nőtt a 2010. évihez viszonyítva.


Elképesztően bizonytalan az unióban az agrártámogatások jövője. A közösségi támogatások nélkül a globális versenyben talpon tudna maradni a magyar mezőgazdaság és élelmiszeripar?

– A gyakorlatilag száz százalékban lehívott agrártámogatások komoly szerepet játszanak abban, hogy a magyar mezőgazdaság jövedelmezősége az elmúlt években érdemben javult, stabilabbá vált a mezőgazdasági termelők helyzete még az utóbbi években megnövekedett áringadozások mellett is. A Közös Agrárpolitika (KAP) 2020 utáni jövőjével kapcsolatban egyelőre semmilyen hivatalos javaslat nem jelent meg, így az agrártámogatások esetleges megszűnéséről vagy drasztikus csökkenéséről szóló információk is csupán találgatások, spekulációk. Mindenesetre a mi célunk megőrizni a jelenlegi költségvetési ciklusban érkező források reálértékét, valamint a KAP költségvetésében képviselt részarányunkat. A jelenleg működő rendszer elegendő rugalmasságot biztosít a tagállamoknak, hogy a sajátosságaiknak megfelelően alakítsák ki saját modelljüket. Nem zárható ki azonban egy olyan jövőbeni irány sem, amely kiemelten a fenntarthatóságra fókuszál, így a zöldítés folytatásában és elmélyítésében látja biztosítva az agrárfejezet költségvetésének megőrzését.

Az intézményi rendszer átalakításával jelentős teret veszített az agrártárca, a vidékfejlesztési pénzekről már a Miniszterelnökségben döntenek, és a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal is hozzájuk került. Ezt presztízsveszteségként élte meg?

– A valós kérdés nem az, hogy név szerint ki vagy kik végzik a feladatokat, hogy milyen rendszerben működnek a kifizetések, hanem az, hogy a gazdák megkapják a pén­züket.