Felgyorsulhatnak a rég húzódó restitúciós ügyek
Az egyhangú kongresszusi elfogadás után a távozó amerikai elnök, Barack Obama is aláírta még 2016 vége előtt azt a szövetségi törvényt (Holocaust Expropriated Art Recovery – HEAR), amely megkönnyítheti a holokausztáldozatok örököseinek a nácik által elrabolt műkincsek visszaszerzését.
A 2026-ig hatályos törvény már elévült ügyekben is új lehetőséget nyit meg; az egyik legfontosabb passzusa, hogy hat évben határozza meg az igény benyújtásának határidejét, mégpedig nem a rekvirálás időpontjától számítva, hanem attól a naptól, amikor az örökösök tudomására jut a műtárgy holléte. Tehát ha például egy aukciós vagy akár egy múzeumi kiállításon felbukkan egy kétes eredetű festmény, akkor a kiállítás első napjától kezdődik a hat év – ennek összes piaci hatásával együtt.
A II. világháború után mind az amerikai kormányzat, mind az európaiak tettek erőfeszítéseket, hogy a mintegy 650 ezer, nácik által eltulajdonított műtárgy eredetét tisztázzák, de ezeknek több mint az ötödéről még mindig semmit sem tudni. A múzeumok vonakodnak eleget tenni a visszakéréseknek, és a kormányzati szervek is inkább a halogatást választják, így becslések szerint nagyjából 300 ezer műtárgy lehet jogtalanul múzeumi és magángyűjteményekben, több mint hetven évvel a háború befejezése után. (A legtöbb ország máig nem készített nyilvános listát a múzeumaiban található kétes eredetű műtárgyakról.)
A restitúciós ügyekkel foglalkozó ügyvédek szerint a HEAR-törvény fordulópontot jelenthet a kártérítési ügyekben, és felgyorsíthatja a már ismert és régóta húzódó perek befejezését. A jogszabályt Amerikában számos neves személyiség támogatta, Helen Mirren színésznő a szenátusi vitát kísérő meghallgatáson is felszólalt, nehezményezve, hogy az örökösök nehezen jutnak hozzá információkhoz.
(Mirren játszotta a Hölgy aranyban című filmben a műgyűjtő Maria Altmannt, azt az örököst, aki 2006-ban pert nyert az osztrák állammal szemben, és a bécsi Belvedere múzeumából visszakapta Ausztria egyik legismertebb műalkotását, Gustav Klimt Adele Bloch-Bauer I. című festményét, három másik Klimt-művel együtt.)
Ronald Lauder műgyűjtő – aki még 2006-ban 135 millió dollárért megvette a fent említett Klimt-képet – két restitúcióval foglalkozó szervezet, a Commission for Art Recovery és a World Jewish Restitution Organization elnökségi tagjaként a törvény egyik fő szorgalmazója volt. Decemberben blogbejegyzésben fordult a kongresszus tagjaihoz, azt kérve, képzeljék el, mit szólna az igazságérzetük ahhoz, ha egy olyan festményt látnának egy múzeumban, amelyik egykor nagyszüleik otthonában lógott a falon, főleg ha a múzeumot ugyanannak az országnak a kormánya tartaná fent, amelyik egykor kiirtotta a családjukat.
A magyar zsidó felmenőktől származó Lauder állásfoglalása azért is volt különösen fontos, mert 1997–98-ban a MoMA vezetőségi tagjaként még nem állt az örökösök mellé, amikor a New York-i múzeum a bécsi Leopold Alapítványtól kölcsönözve kiállította Egon Schiele Wally (1912) című képét, amelyet a nácik tulajdonítottak el a bécsi zsidó műkereskedőtől, Lea Bonditól.
A törvény körüli vitában volt, aki a nemrég elindított, lopott műkincseket tartalmazó nonprofit adatbázis, az Artive fejlesztését szorgalmazta, mások pedig arra hívták fel a figyelmet, hogy ki kellene terjeszteni más történelmi eseményekre is, így a ciprusi török megszállással vagy a kubai forradalommal kapcsolatos restitúciós igények érvényesítésére, illetve az Iszlám Állam által a Közel-Keleten elrabolt régészeti leletekre.
Idén újabb döntés születhet a Magyarországtól visszakövetelt Herzog-gyűjtemény perében
A HEAR-törvény Magyarországot is érintheti, hiszen például a Herzog-gyűjtemény 44 műtárgya ügyében legutóbb Herzog Mór dédunokája, David de Csepel az USA-ban indított pert a magyar állam ellen 2010-ben, miután egy korábbi, 1999-től 2008-ig tartó eljárásban egy másik örökös, Martha Nierenberg keresetét a Fővárosi Ítélőtábla elévülésre hivatkozva elutasította. Az új perben a magyar kormány a kezdetektől az amerikai bíróság illetékességét támadta, noha a Herzog dédunoka is ugyanarra az 1976-os törvényre hivatkozik, amelynek alapján Maria Altmann visszakapta a Klimt-képeket (eszerint amerikai állampolgárokat ért, külföldi által okozott sérelem esetén amerikai bíróságon perelhető egy másik ország vagy annak hatósága). Tavaly nyáron egy közbülső ítélet elismerte az amerikai joghatóságot, és várhatóan még egy év elteltével a végső döntés is megszületik. Nagy a tét, hiszen a visszakövetelt műtárgyak összértékét egymilliárd dollárra becsülik. A legértékesebb közülük El Greco Krisztus az Olajfák hegyén című főműve – ez önmagában is százmillió dolláros érték lehet –, amely korábban a Szépművészeti Múzeum állandó kiállításán szerepelt, jelenleg a Magyar Nemzeti Galériában látható. Az érintett művek között ezenkívül több El Greco-kép van, Goya, Renoir és Corot festményei, szobrok és gótikus műtárgyak mellett.A restitúciós jogorvoslatra azért már akad magyar példa. Tavaly januárban a Batthyány család egy Brueghel-festményt kapott vissza egy 2013-as kormányrendelet alapján; korábban az örökösöknek kellett bizonyítaniuk a tulajdonukat, az említett rendelet alapján vissza kell adni minden múzeumi tárgyat, amelyikről az állam nem tudja bebizonyítani, hogy jogos úton került a tulajdonába. Nehézséget okoz azonban a potenciális igénylőknek, hogy a magyar múzeumi gyűjteményekről nem készült nyilvános lista. Több futó ügyben is kérdéses az állam tulajdonosi volta, de a tárgyak visszaadása alapjaiban rengetne meg egy-egy múzeumi gyűjteményt – erre példa a Pécsi Janus Pannonius Múzeumban a Zsolnay család magángyűjteménye. A magyar állam 2002-ben peren kívüli egyezségben visszaadott a Vida család örököseinek négy Munkácsy-képet a család által kért 59 festményből. Közülük a Poros út 220 millió forintért,
A baba látogatói pedig 160 millió forintért kelt el 2003-ban a Virág Judit Galéria árverésein, és mindkettő még mindig a top tízben van a magyar aukciós örökranglistán.
A restitúciós jogorvoslatra azért már akad magyar példa. Tavaly januárban a Batthyány család egy Brueghel-festményt kapott vissza egy 2013-as kormányrendelet alapján; korábban az örökösöknek kellett bizonyítaniuk a tulajdonukat, az említett rendelet alapján vissza kell adni minden múzeumi tárgyat, amelyikről az állam nem tudja bebizonyítani, hogy jogos úton került a tulajdonába. Nehézséget okoz azonban a potenciális igénylőknek, hogy a magyar múzeumi gyűjteményekről nem készült nyilvános lista. Több futó ügyben is kérdéses az állam tulajdonosi volta, de a tárgyak visszaadása alapjaiban rengetne meg egy-egy múzeumi gyűjteményt – erre példa a Pécsi Janus Pannonius Múzeumban a Zsolnay család magángyűjteménye. A magyar állam 2002-ben peren kívüli egyezségben visszaadott a Vida család örököseinek négy Munkácsy-képet a család által kért 59 festményből. Közülük a Poros út 220 millió forintért,
A baba látogatói pedig 160 millió forintért kelt el 2003-ban a Virág Judit Galéria árverésein, és mindkettő még mindig a top tízben van a magyar aukciós örökranglistán. Gustav Klimt emblematikus képét is ki kellett adni az örökösöknek Fotó: MW -->
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.