Piaci kényszer az együttműködés

Április végéig várja a véleményeket a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) a termékpályaszintű integrációs együttműködéseket szabályozó anyagáról. A köztestület szerint a piaci szereplők közötti együttműködés erősítésére azért van szükség, mivel a szövetkezés elvének rendszerváltozás utáni lebontása a gazdasági érdekérvényesítés és a teljesítmény csökkenéséhez vezetett. Mostanában viszont egyre nyilvánvalóbb, hogy a piacon maradáshoz szükséges versenyképesség-javítás feltétele a piaci szereplők együttműködése is.

A NAK által kidolgozott koncepció szerint helyi, regionális, illetve országos integrátorokat különböztetnének meg. Utóbbiak, amennyiben stratégiai megállapodást kötnek a kormánnyal, kedvezményeket kaphatnának. Ilyen lenne például, hogy az egymilliárd forint értéket meghaladó fejlesztéseik nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházásnak minősülnének. Ha az árut integrációs szerződés keretében értékesítenék, az nem számítana nagykereskedelmi tevékenységnek.

Az integráció rendkívül fontos, üdvözlendő minden kezdeményezés, amely az együttműködéseket próbálja előmozdítani – mondta a Világgazdaságnak Máhr András, a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége (MOSZ) főtitkárhelyettese. Meglátása szerint több ponton hiányos az anyag, például hiányzik, milyen intézkedésekkel lehetne csökkenteni a termelők kiszolgáltatottságát.

Az érdekképviselet azzal nem ért egyet, hogy a NAK különbséget tenne a különböző szintű integrátorok között, és stratégiai megállapodáshoz kötné a kedvezményeket. Így ugyanis a kabinet „válogathatna”, ki kerülhet az előnyöket élvező kategóriába. Az érdekképviselet szerint be kellene kerülniük a szabályozásba az egyes esetekben már létező versenyjogi kivételeknek, amelyeket Brüsszel a tejcsomag esetében engedélyezett. Máhr abban bízik, a NAK pénteki egyeztetésén ezek a kérdések is előkerülnek, illetve beszélnek a termelői kiszolgáltatottság csökkentéséről, amiről a MOSZ-nak külön javaslatai vannak.

A helyitől az országosig

Az agrárkamara elképzelései szerint a három integrátorkategória közül a helyibe azok a termelésszervezők tartoznának, amelyek legalább 10 vállalkozást integrálnak, és azoktól évente legalább nettó 500 millió forint értékű termény vagy 500 számosállat megvásárlására vállalnak kötelezettséget. A regionális integrátoroknál 50 vállalkozás és 1 milliárd forint értékű termény vagy 3 ezer számosállat, míg az országos termelésszervezőnél 10 milliárd forint és 50 ezer számosállat a határérték.