Sokat hozhat az agrártermelés okosítása

A mezőgazdaságban meglévő informatikai kapacitás jobb kihasználásával, a keletkezett adatok feldolgozásával és kevés ráfordítással is évi 300 milliárd forinttal lehetne megemelni az agrárium kibocsátását négy éven belül – állítják a Digitális Agrár Stratégia (DAS) készítői. Az Informatikai, Távközlési és Elektronikai Vállalkozások Szövetségén belül megalakult agrárinformatikai munkacsoport számításai szerint csak a munkagépek automata kormányzásával és nyomon követésükkel hektáronként 2 euró megtakarítást lehet elérni a termelésben.

Külföldi mérések szerint pedig, ha a teljes talajművelő gépsor precíziós eszközökkel van felszerelve, és négyzetméternyi pontossággal gyűjtik a kijuttatott vetőmag-, műtrágya- és növényvédőszer-mennyiség, illetve az elért hozamok adatait, akkor a harmadik évtől a megtakarítás hektáronként 40-50 euró is lehet. Üzemi szintű adatgyűjtéssel és a menedzsmentdöntésekbe beépített időjárási és növényvédelmi adatokkal pedig a hektáronkénti költségcsökkenés elérheti akár a 80 eurót is.

A Digitális jólét programba is bekerülő stratégia több szinten elemzi a helyzetet, és teendőket is megfogalmaz. A termelés szintjén az látható, hogy terjednek a precíziós eszközök, látványos a fejlődés, de ez még önmagában csak a „2 eurós szint”. A DAS szerint a következő lépés az adatok összegyűjtése és elemzése lenne, ami már a farmmenedzsment szintje, és ebben elég nagy a lemaradásunk – mondta Varga Péter, a munkacsoport vezetője a Világgazdaságnak. A kis- és közepes gazdaságok zöménél nem is születik farmmenedzsmentdöntés – tette hozzá. A harmadik szint a termékpálya, amely már az integrációt jelentené, ez azonban Magyarországon jellemzően személyes kapcsolattartással, tanácsadókon keresztül működik – állítja Varga.

A szakrendszerek szintjén el kellene érni, hogy az időjárási, növényvédelmi, állategészségügyi és piaci adatokból aggregált információkhoz juthassanak a gazdák. A fejlett országokban az ilyen feldolgozott adatokat „zöld dobozos” támogatásként ingyen kapják a termelők – mondta Varga Péter. A valóban digitálisként értelmezhető agrárgazdaságban az így érkező információkat nem a termelőknek kell értelmezniük, hanem azok beépülnek a szoftverekkel vezérelt döntésekbe.

Varga az elektronikus közútiáruforgalom-ellenőrző rendszert említette példaként, ahová dőlnek a piaci információk, de a termelők ebből nem juthatnak hozzá az aggregált adatokhoz. A DAS-ban ötödik szintként említett agrár-közigazgatásban szintén nem állunk túl jól. Ma egy őstermelő is több helyre kénytelen ugyanarról nyilatkozatot tenni, amit a digitalizált világban könnyen lehetne egyszerűsíteni. A számítások szerint egy 300 hektáros gazdaságban az adminisztratív feladatok egy ember fél munkaidejét viszik el, ezen sokat lehetne spórolni.

A stratégia írói szerint az első dolog, amiben fejlődni kellene, az a digitális kompetencia, mert a termelők nagy része az alapfokú felhasználói tudással sem rendelkezik. Mégsem ennek oktatásával kell kezdeni a felzárkóztatást, hanem tudatosságfejlesztő programokkal. Erre pedig abból következtettek a stratégiaalkotók, hogy ma sokan azt sem tudják megmondani, mennyi az egy hektárra jutó költségük.