Panelbontás: a társasházakkal nem egyeztettek

Társadalmi hatástanulmánnyal is felér lassan az a reakcióhullám, amely a panelházak visszabontási tervének hírét kíséri. Egyelőre a szkeptikusok tábora a nagyobb, de mindenképpen a beszédesebb.

Meg lehet csinálni a visszabontást, de nem is az a kérdés, hogy műszakilag, technológiailag kivitelezhető-e, vagy sem, hanem az, hogy mi lenne a célja az egésznek – vélekedik a Lakásszövetkezetek és Társasházak Országos Szövetségének (LOSZ) elnöke. Farkas Tamás a Világgazdaságnak elmondta: a kormánnyal stratégiai partneri megállapodásuk van, de eddig nem keresték meg őket. A Magyar Társasházkezelők Országos Szakmai Szövetségéhez sem érkezett felkérés a témában – tudtuk meg Kaplonyi György elnöktől.

Mint kiderült, ha a társasházak és a társasházkezelők szövetségét megkérdezné a kormányzat, egyaránt a lakáspolitikai koncepció kidolgozását javasolnák, amelybe a panelkérdést is be lehetne ágyazni. A témának szociológiai, településpolitikai, társadalompolitikai és műszaki-technológiai szegmense is van, és mindegyikre ki kell dolgozni a válaszokat – érvelt a LOSZ elnöke, aki egyébként a kilencvenes évek végén személyesen tanulmányozta a német modellt Türingiában. Éppen ezért a műszaki részt tartja a legkevésbé veszélyes terepnek, mert azt amatőrökre bízni nem lehet, az színtiszta építészszakmai kérdés. Nem úgy a bontással megsemmisítésre ítélt lakások tulajdonosainak helyzete, ami jogi és lakáspolitikai kérdés egyben. Ráadásul egész házakat érint, mert az építési területté váló épületekből adott időre mindenkit ki kell költöztetni valahova.

A panelekről már kiderült, hogy jóval tovább használhatók, mint hajdan tervezték, a lakók is megszerették, már rég nem szitokszó a panel, ráadásul nem a panelházak gettósodtak el, hanem egyes belvárosi részek, ahol a munkanélküliség miatt elmaradtak a lakók a rezsivel

– érvelt a házgyári épületek mellett Kaplonyi György. Ő a terv finanszírozási oldalát és lakóközösségi támogatottságát látja a leggyengébb láncszemnek.

Az a tetőtér-beépítési viták során is kiderült már, hogy tulajdoni kérdésekben komoly érdekellentétek feszülnek a legtöbb társasházban, vagyis könnyen darázsfészeknek bizonyulhat egy-egy közösség. Ha az adott lépés a lakók 90 százalékának, vagyis a túlnyomó többségének kedvező, akkor van értelme végigvinni, különben aligha – vélekedik Kaplonyi György. Az, hogy egy ház csúnya, még nem elég ok az elbontására, ha a panelekkel kísérletezni akarnak, akkor a belső átalakítási lehetőségek, például a lakások megnagyobbításának műszaki megoldásaira vevők lennének a lakók a társasházi szakemberek szerint.

Soóki-Tóth Gábor, Otthon Centrum vezető elemző szerint

az árat tekintve, nem feltétlenül az épületek magassága a meghatározó, sokkal inkább a telep elhelyezkedése, a környező városrészhez való viszonya.

Az elemző úgy véli,

a panelépületek visszabontása a legnagyobb és leginkább egysíkú, 1970-es években épült lakótelepek esetében indokolható, illetve ahol városképileg a történeti városszövetbe zavaró módon kerültek ilyen épületek.

A Világgazdaság a napokban írta meg, hogy bár a panelház-visszabontási program részletei csak ezután válnak ismertté, de az már most látszik, hogy a hetedik emelettől felfelé egyre nagyobb a paneltulajdonosok eladási kedve. A legtöbb lakást a tizedik emeleten kínálják eladásra a házgyári épületekben – derült ki az ingatlan.com lapunk számára készített összeállításából.

Magyarországon a teljes lakásszám 13 százaléka – több, mint fél millió lakás – tartozik a panel kategóriába. A legnagyobb számban a fővárosban (189 ezer), illetve a megyeszékhelyeken vannak panelházak (232 ezer), az összes lakásállományon belül 24 százalék illetve 28 százalék az arányuk, míg a többi városban csak 8 százalék (95 ezer), a községekben, nagyközségekben pedig egyáltalán nem jellemző ez az épülettípus. A megyék között Baranyában (20 százalék), Fejér (19 százalék) Borsod-Abaúj Zemplén és Csongrád megyében (17 százalék) kimagasló az arányuk, de magasnak tekinthető arányuk Győr-Moson-Sopron és Komárom-Esztergom megyékben is (15 százalék), elsősorban természetesen a megyeszékhelyeken.