Ha Halloween szellemében rendeznének egy „Melyik a legfélelmetesebb fogyasztóvédelmi hatóság hazánkban?” versenyt, jó eséllyel a Gazdasági Versenyhivatal kerülne a dobogó élére, dacára annak, hogy elsődlegesen nem is fogyasztóvédelmi, hanem versenyjogi hatáskörökkel bír. Viszont a jelentős kiterjedtségű, a fogyasztókkal szemben tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok kapcsán – mondjuk, amikor az egész országot átveri egy-egy valótlan reklámmal egy vállalkozás – ennek a hivatalnak van hatásköre. Jogosult nagy cégek ellen akár milliárdközeli, sőt a feletti összegű bírságot is kiszabni, és tekintve, hogy ezen esetekről mindig beszámol a sajtó, közismert, vagyis simán nyerhetne.
Az úgynevezett általános hatáskörben eljáró fogyasztóvédelmi hatóságok, tehát a vármegyékben és a fővárosban működő kormányhivatalok a meglévő hatásköri szabályok szerint eleve csak „kisebb vadra” lőhetnek, és bár rengeteg fogyasztóvédelmi hatáskörük van, eredményeikről jóval kevesebbet hallunk. Pontosabban hallottunk eddig, mert 2024 őszén a hazai fogyasztóvédelem irányításáért felelős nemzetgazdasági miniszter bejelentéseitől hangos a sajtó: záporoznak a rendkívüli fogyasztóvédelmi ellenőrzések a légitársaságok, az új személygépjárművet értékesítő cégek, a webshopot üzemeltetők és a futárcégek, valamint a legnagyobb ételfutárok ellen. Sőt, 2025 januárjában feláll a Nemzeti Kereskedelmi és Fogyasztóvédelmi Hatóság (NKFH), amely még hatékonyabb fogyasztóvédelmi, azaz kormányhivatali fellépéseket sürget majd. A hazai állami fogyasztóvédelmi stratégia és jogalkotási folyamatok ismeretében tehát elképzelhető, hogy jövőre a bevezetőben említett versenyben a két hatóság osztozik majd a képzeletbeli dobogó első fokán.
Ehhez nyilván besegíthet, hogy a 2024 márciusától hatályos, legújabb fogyasztóvédelmi bírságrezsim már a kormányhivatalok számára is igen magas bírságok kiszabását teszi lehetővé, amit tapasztalnak is mostanra a cégek. Kkv-nak minősülő – vagyis a kis és középvállalkozásokról szóló törvény hatálya alá tartozó – cégek esetében egy sima fogyasztóvédelmi jogsértésre az irányadó bírságösszeg 550 ezer forint, ha nincs se enyhítő, se súlyosító körülmény, amely a 100 ezer forint bírságminimum, avagy a 2 millió forint bírságmaximum irányába vihetné el a ceruzát. Nagyobb cégeknél a kiszabásra kerülő bírság irányadó összege pedig egyenesen 3 millió forint, amely enyhítő körülmények hatására egymillióra mérsékelhető, míg a plafon 650 millió. Viccet félretéve, a törvényileg kiszabható bírságokkal és az új központi irányító hatósággal a 2025-ös év fogyasztóvédelmi kihívásai a korábbiaknál is komolyabbak lesznek.
Az új hatóság a tervek szerint négy fő területen tevékenykedik majd: a kereskedelempolitika szakmai támogatása, a fogyasztóvédelem, az élelmiszer-biztonság felügyelete és bizonyos laborvizsgálatok lesznek a feladatai.
Régi motoros fogyasztóvédelmi szakembereknek a 2017-ben megszüntetett Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság (NFH) jut az eszébe, nem véletlenül. Főleg ami a „kétfokú” fogyasztóvédelmi hatósági eljárások rendszerét illeti.
Némi nosztalgiával fűszerezett gondolati kísérlettel élve, amennyiben az NKFH valóban a korábbiaknál hatékonyabb szakmai irányítást kíván megvalósítani a kormányhivatalok, mint általános fogyasztóvédelmi hatáskörben eljáró hatóságok irányában, megfontolást érdemelhetne, hogy a 2020 márciusa előtti időkből a fogyasztóvédelmi hatósági eljárások kétfokú rendszerét újra életre keltsék. Vagyis biztosítsák azt, hogy a cégek államigazgatási hatósági eljárás keretében fellebbezhessék meg a kormányhivatalok fogyasztóvédelmi határozatait, és csak akkor kelljen bíróságra menniük, ha a másodfokon az NKFH által meghozott határozattal sem értenek egyet. Egy ilyen szabályozás kedvezhetne különösen a kkv-szektor szereplőinek, de az új hatóságnak és közvetetten az állami fogyasztóvédelem egészének is.
A kkv-szektor szereplői számára kétségtelenül hathatós segítség lehetne, hiszen jelenleg, ha nem értenek egyet a kormányhivatal fogyasztóvédelmi határozatával, az ellen csak közigazgatási perben léphetnek fel, amelynek a végigvitele további anyagi ráfordítást, időt és energiát igényel tőlük, miközben pont ezekből korlátosak a készleteik. Többségük beletörődve befizeti a bírságot, és nem vitatkozik érdemben a bíróságon.
Az országosan egységes hatósági joggyakorlat még várat magára, miközben főleg a bírságreform óta egyáltalán nem mindegy, hogy az enyhítő körülményeket az alapeljárásban teljeskörűen feltárták-e, és a cég javára figyelembe vettek-e a hatóság. Márpedig ezek a körülmények a törvényileg megállapított úgynevezett irányadó bírságösszeget csökkenthetik, és figyelembe vételük elmaradása esetében indokolatlanul vastagabban fog a ceruza. Vagyis még egy illetékköteles, az NKFH-hoz intézhető fellebbezési lehetőségnek is sok cég örülne.
Az érme másik oldalát tekintve pedig az NKFH is profitálhatna egy ilyen hatáskörből:
a hozzá beérkező fellebbezések révén közvetlenül láthatná a kormányhivatalok szankciót megállapító határozatainak esetleges anomáliáit, a vármegyénként eltérő hatósági joggyakorlatot, így az általa vitt fogyasztóvédelmi szakmai irányítást még fókuszáltabban valósíthatná meg.
Ezzel erőteljesen hozzájárulhatna az országosan egységes hatósági joggyakorlat megvalósításához, és ezáltal egy még hatékonyabb hazai fogyasztóvédelem biztosításához. A 2017-ben megszűnt NFH számára anno hasznos volt, hogy másodfokú szervként úgy vitte a szakmai irányítást, hogy a cégek fellebbezései révén a problematikus hatósági joggyakorlatokra, jogértelmezésre, joghézagokra napi szinten rálátott. Így a jogalkotási, szabályozási igények feltérképezésében és az éves fogyasztóvédelmi ellenőrzési programok kialakításában is hatékonyan vehetett részt. Látjuk majd persze, hogyan alakulnak az új csúcsszerv, az NKFH hatáskörei, de az biztos, hogy 2025-ben ismertebb lesz a kormányhivatali fogyasztóvédelem is.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.