Küzdenek az idősekkel, amíg meg nem öregednek

Függetlenül attól, hogy már megtörtént a cégutódlás, vagy még előtte állnak a tulajdonosok, nincsenek könnyű helyzetben. A Világgazdaság Magyar vállalatok, családi vállalatok című konferenciájának panelbeszélgetésén arra keresték a választ a résztvevők, hogy milyen módszerekkel lehet jól átvenni, illetve jól átadni a családi vállalkozást. Mint kiderült, ahány cég és család, annyi módon képzelik el a folyamatot. Losó Adrienn, a Mirelitte Mirsa ügyvezetője elmondta, náluk hat éve tart a generációváltás.

Édesapja a nyugdíjkorhatár elérésekor teljesen átadta a vezetést két gyermekének, majd néhány hónappal később, amikor látta, hogy nem minden a legjobb úton halad, újra becsatlakozott a mindennapi folyamatokba, amiért gyermekei hálásak voltak. Továbbra is szükségét látják annak a szaktudásnak, amely apjuk birtokában van.

Berta László, a Zalaco tulajdonosa a másik oldalról éli meg a generációváltást. Távlati céljai között szerepel, hogy tőzsdére vigye a céget, egyik lányát már 10 éve bevonta a vállalat irányításába, a másikat még ezután szeretné integrálni. Elmondása szerint úgy tud elszakadni a cégtől, hogy néhány hetes megszakításokkal két hónapos utakra megy, amikor muszáj nélküle megoldani az mindennapi helyzeteket.

Arató Balázs jogász szerint vannak szomorú példák cégutódlás terén, európai statisztikák szerint a családi vállalkozások harmada a generációváltás áldozatául esik. Ugyanakkor szerencsére jó példákból is akad bőven, véleménye szerint a tényleges átadásnak úgy kell indulnia, hogy egy asztalhoz leülnek, átbeszélik, hogy kinek mi az elképzelése, hogyan látja a cég jövőjét, ezt közös nevezőre hozzák, és utána következnek csak a jogi megoldások.

Heidrich Balázs, a Budapesti Gazdasági Egyetem professzora szerint az látszik, hogy a második generációs cégvezetők tudatosabbak sok területen, és jobban meghúzzák a munka határát.

Nem akarnak már napi 10-12 órát dolgozni, viszont nagyon hatékony a munkával töltött idejük.

Kürti Tamás, a Kürti Akadémia vezetője 12 évig dolgozott pár méterre édesapja irodájától, aminek köszönhetően megtanult vállalkozni, együttműködni és önállóan is döntést hozni. Elmondása szerint a családban úgy oldják meg a különböző érdeklődés- és motivációbeli ellentéteket, hogy újabb cégeket és szerepeket hoznak létre, amelyben mindenki megtalálja a helyét. Véleménye szerint sokat kell beszélgetni egymással és hasonszőrű vállalkozókkal, nem szabad félni bevonni a beszélgetésekbe idegen szakértőket, akikben megbíznak.

Azt azonban fontosnak látja, hogy a cégutódlásról jóval azelőtt kell elkezdeni beszélgetni, mielőtt ténylegesen aktuálissá válna a kérdés, mert akkor még mindenki higgadtan végig tudja gondolni és beszélni a következő folyamatokat.

Ugyanakkor úgy látja, családi vállalkozásoknál elkerülhetetlenek véleménybeli ellentétek, ahogy ő fogalmazott: küzdünk az idősekkel, amíg mi magunk is meg nem öregszünk.