A vízenergia szerepére összpontosít a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) 2020-ban megjelenő ötéves előrejelzése a megújuló alapú energiatermelésről, mert miközben a vízenergia kiaknázásában még jelentős lehetőségek vannak, a megújuló alapú termelés terjedésének az utóbbi időben tapasztalt befékezése aggodalomra adhat okot. Pedig a megújuló energiát hasznosító technológiák olcsóbbak lettek, és a korábbiaknál már sokkal kevésbé szorul pénzügyi támogatásra egy-egy zöldprojekt indítása. Az az idő sincs messze az ügynökség szerint, amikor jelentősen megcsappan ezeknek az ösztönzőknek a fontossága. Az viszont továbbra is elengedhetetlen, hogy a kormányok hosszú távra stabil működési kilátásokat teremtsenek a zöldenergiának.
A vízenergia fontos szerepet kaphat a villamosenergia-termelésben, a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésében, előállítása pedig költséghatékonyan illeszkedhet be a nap- és a szélenergia közé – vetíti előre az IEA, hangsúlyozva, hogy
független és szigorú szakértői az összes technológiát és az összes energiaforrást vizsgálják, hogy a világ reális és lehető legpontosabb energiaadataival szolgáljanak.
Ez már csak azért is nagyon fontos, mert a párizsi klímamegállapodás célkitűzéseinek eléréséhez 2030-ig évente 300 gigawattnyi új megújulókapacitást kellene üzembe helyezni, de a 2018-as globális adat csak 177 gigawatt – mutat rá Fatih Birol, a szervezet ügyvezető igazgatója egy prezentációjában. A 2015-ben 50 gigawattot sem elérő naperőmű-beruházások 2017-re megkétszereződtek, de 2018-ban már „csak” az egy évvel korábbi eredményt sikerült megismételni.
A teljes cikk a Világgazdaság szerdai számában olvasható
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.