Nem kell még lemondanunk a vasárnapi rántott húsról a rovarból készült gírosz javára

A rovarlárva tenyésztéséhez és az abból készült takarmányfehérje előállításához harmincszor kisebb földfelületre és negyvenszer kevesebb víz felhasználására van szükség, mint ha átlagos haszonállat-tenyésztésből származna, ezért a rovarfehérje állati takarmány célú bevonása az élelmiszerláncba elkerülhetetlen – hívta fel a figyelmet Percze Rajmond, az Agroloop társalapító-ügyvezetője az IVSZ SMART 2023 konferenciáján.

Az évtized közepére másfél-kétszeresére nőhet a globális kereslet a marha-, sertés- és csirkehúsra, miközben már most a világ mezőgazdasági területeinek 80 százalékán takarmány-előállítás zajlik. A jelenlegi szinthez képest az élelmiszer-termelést 70 százalékkal kell megnövelni, vagy alternatív fehérjeforrásokat kell bevonni az élelmiszerláncba a fehérjehiány kezelésére – mondta a szakértő.

Az elmúlt két évtizedben egyértelműen hiánycikk lett a takarmányfehérje Európában, ami létrehozta az úgynevezett alternatív fehérje iparágat. Csakhogy egyik sem fenntartható hosszú távon. A szójatermesztés rendkívül termőföldigényes, és jelenleg azért perzselnek fel vagy vágnak ki esőerdőket, hogy génmódosított szóját termesszenek a helyükön. Ráadásul a szójának még el is kell jutnia valahogy Európába, ami rengeteg szén-dioxid-kibocsátással jár.

A megoldás a körforgásos gazdasági modell

A megoldás a hatékony és környezetbarát takarmányalapanyag-előállítás lehet lokálisan elérhető biomasszából. Az Agroloop pontosan ezzel foglalkozik, és jelenleg – az Eprolius Hungary Zrt. és a Gran Private Equity vezető magyar kockázati tőketársaságtól kapott – 18 millió eurós beruházással bővíti Budapest határában a fekete katonalégylárva tenyésztését és feldolgozását.

– ismertette Percze. Ezek közé a melléktermékek közé tartozik például a gyümölcslégyártóknál maradt préselési maradvány, azaz a gyümölcstörköly, továbbá a kukorica másra nem használt részei vagy épp a búzakorpa. De ilyen alapanyag keletkezik még a csomagolt saláták előállításakor is, a rovaroknak a káposzta torzsája vagy a saláták másra nem használt része is tökéletes. 

Ebben a rendszerben nincs hulladék, minden tényleges termékké alakul – tette hozzá a szakértő.

A rovarfehérje mint a jövő természetes erőforrása

Az átlagos haszonállat-tenyésztésből származó takarmányfehérjével ellentétben a rovarlárva tenyésztése és a belőle készült alapanyagok előállítása azonos súlyra vetítve harmincszor kisebb földfelületet és negyvenszer kevesebb víz felhasználását igényli, ráadásul mindez negyvenszer kisebb karbonkibocsátással jár. A rovarok hidegvérűek, ezért jóval kevesebb energiát használnak fel az életciklusuk során, így például egy kilogramm kiváló minőségű alapanyag előállításához csupán 10 liter vízre van szükségük, míg például a szójatermelés vízlábnyoma 2000 liter kilogrammonként, a sertéshúsé átlagosan 5500 liter, a vörös hús pedig elérheti a 16 ezer litert is kilogrammonként.

A rovarpiac jövője kapcsán a szakértő elmondta:

2030-ra az EU-ban elfogyasztott hal több mint 10 százaléka olyan halgazdaságokból fog származni, amelyek rovarfehérjét használnak haleledelként, 40 tojásból egy rovarokkal táplált tojótyúktól, 50 csirkehúsadagból egy rovarral táplált tyúktól származik majd.

A szakértő szerint Európában a belátható közeljövőben nem lesz olyan mértékű a fehérjehiány, hogy vasárnapi ebédként rántott hús helyett rovargíroszt kelljen fogyasztanunk. A fehérjeforrások elosztása és felhasználása viszont kulcskérdés, hiszen ha az állatokat rovarfehérjével etetjük, akkor egészségesebb és jobb ízű csirke- vagy sertéshúst fogyaszthatunk mi is.