Kütyüzés: kezünkre megy a játék, deformálódhatnak az ízületek

Több mint 90 magyar kis- és középvállalkozás kapott lehetőséget arra az elmúlt fél évben, hogy nemzetközi színpadon mutassa be egészségügyi innovációit, és megnyíljon előtte az út, hogy európai partnereket találjon projektje validálásához és piacra viteléhez. Az EIT Health (Európai Innovációs és Technológiai Intézet) és az iLex High-Tech Innovációs Fejlesztési Zrt. innovációs versenyén számos kiemelkedő projekt közül hat kategóriában kilenc újítást ismert el első hellyel a nemzetközi zsűri, így a stroke utáni rehabilitációt megsegítő kézjeles kommunikáció módszerét, valamint hatásának mérését lehetővé tevő okostollat, mely a GraphoPen Kft. innovációja.

A kézmozgásunk, a finommotorikus képességeink meghatározóak a mindennapi életben. Viszont nagyon megváltozott, mire használjuk a kezeinket, még a fizikai munkát végzők is órákat kütyüznek naponta, az irodai dolgozók pedig akár tíz órában is. Milyen következményekkel kell számolni?

Az irodai alkalmazottak rekreációja során a saját méréseim azt mutatták, hogy a vizsgáltak 51 százalékánál legalább az egyik kezét érintő deformitás jelentkezett. Riasztóan nagy ez a szám. Emellett minden harmadik kéztartás fájdalmat okozott a dolgozóknak, holott természetes kézformákról van szó, nem kifacsart ujjtartásokra kell gondolni.

Melyek a túl sok kütyüzés elsődleges következményei?

Ez függ attól is, milyen gyakran emeljük fel ezeket a készülékeket, nem mindegy, hogy azt a hat órában úgy használom, hogy minden harmadik percben felemelem a telefont, vagy kitámasztva használom, nem tartom. Van, aki egy kézben fogja mindig az eszközt, és adott kéz hüvelykujjával pötyörészik. Az a kéz nagyon komoly terhelést kap ilyenkor. Viszont a probléma sokáig rejtve marad, ez a veszélye is, mert nem gondoljuk, hogy bármiféle következménye lehet. A szakirodalom már leírja, hogy deformitás jelenhet meg a kézen, rendszerint a kisujj tolódik kijjebb. Akár annyira, hogy már nem lehet a többi ujjhoz visszazárni. De van olyan tanítványom, akinél a negyedik ujj sem záródott a középső ujjhoz, ez pedig már komoly probléma. Attól tartok, hogy a digitalizáció szűk keresztmetszete a kezek teherbírása lesz.

Mármint hogy nem bírjuk el az egyre nagyobb telefonokat?

Félő, hogy egy idő után egyre durvább elváltozások jelennek majd meg, és egy idő után már nem fogja bírni a kéz a megnövekedett egysíkú terhelést.

Lehet, hogy egy nagyon kézfájós generáció lesz belőlünk idős korunkra?

Nem láthatjuk még ezt pontosan, de ha nem változtatunk például rendszeres tornával, akkor ezt vélelmezem.

Mit tehetünk azonkívül, hogy csökkentjük a terhelést?

Kétfajta megközelítést alkalmazok erre: az egyik a kezek terhelésének csökkentése. Ne kapkodjuk fel a telefont, használjunk alátámasztást, küldjünk inkább hangüzenetet. A másik: a felmérés, hogy megnézzük, hol is tartunk. A céges méréseknél sokan jönnek hozzám úgy, hogy nekik valószínűleg semmi bajuk, aztán meglepődnek a felmérés után, hogy nem mennek bizonyos mozdulatok, vagy fájdalmasak. Ahogy kikerült például a barkácsolás, a kötés, a horgolás, a kalligráfia a hétköznapokból, az nagyon sok változást hozott.

Miben segítene a gyakoribb kézírás?

Óriási hibának tartom a kézírás elhanyagolását, rendszeresen kellene kézzel írnunk, legalább a bevásárlólistát vagy a határidőnaplót. Kutatások igazolták, hogy amit kézzel jegyzeteltünk le, arra 25 százalékkal jobban emlékezünk. Azaz jobban megmarad, mintha elektronikusan rögzítettük volna. Az emberi mozgások közül a kéz mozgása nagyjából egyharmad arányban határozza meg az agyi működést, tehát nagyon nagy agyi aktivitást lehet létrehozni a kezek mozgásával.

Innen jött a gondolat, hogy a stroke-on átesett betegek számára is segíthet a módszere?

A történet a saját védőnőnkkel kezdődött, aki stroke következtében a bal oldalára lebénult. Akkortájt olvastam dr. Norman Doidge könyvét, a Hogyan gyógyul az agy? címűt. Fantasztikus munka, és ott is nagy hangsúlyt kap a finommotorika és az ezzel kapcsolatos eredmények. Orvossal való konzultáció után egy rövid kézformatornás feladatsort készítettem. Május végén kezdett el a védőnő gyakorolni, majd július végén bot nélkül kísért ki a kapuig. Óriási eredmény volt, de egy eset nem eset, ezt tudtam. Megkerestem más, stroke-on átesett betegeket, akik már egy éven túl voltak. Több mint tízen jelentkeztek a csoportba, elkezdtünk dolgozni. Heten lelkiismeretesen betartották az instrukcióimat, minden visszajelzésüket rögzítettem nyolc hónapon keresztül. A hét betegből négynél javult az állapot. A pályázat beadásáig 14 beteggel foglalkoztam, közülük nyolcuknál volt javulás. Rendkívül lényeges hangsúlyozni, hogy ez egy kis mintás vizsgálat volt, otthoni gyakorlással. Volt olyan, akinek az öt éve, de olyan is, akinek a 15 éve nem mozgó keze mozdult meg pár hét alatt. Ez volt az indíttatás, hogy elindultunk a pályázaton a GraphoPen Kft.-vel, melynek ügyvezető igazgatója Somosi Ágnes, aki a közgazdász doktor, egyetemi adjunktus.

Mit érdemes tudni az okostollról? Hogyan működik?

A cég egy grafológiai tollat fejlesztett ki, mely termék hardveres és szoftveres eszköz is egyben. A toll működésének lényege, hogy papírra való írás közben számos paramétert rögzítenek, mely adatok kizárólag az írásképből nem nyerhetők ki. A felhasználónak ugyanúgy kell írni vele, mint egy átlagos tollal papírra. Monitorozásra kerülnek: a nyomaték, a gyorsulás, a megtett íráskép útvonala, stb. 

Várhatóan nemcsak az egészségügyben, hanem a HR területén is használható lesz a termék a validálás után, a cég tesztelőket vár az [email protected] címen.

Mi a közös innováció célja?

Adott a finommotorikai metodika, és adott a toll. A stroke-os beteg jelenlegi állapotát felmérjük a GraphoPen tollal, majd végzünk egy finommotoros mérést, melynek alapján a beteg megkapja a rá szabott, célirányos fejlesztési gyakorlatokat, majd a gyakorlást követően lemérjük az íráson keresztül, mi változott és milyen mértékben.

Mire van még szükségük, hogy az orvosok és a betegek rendelkezésére álljon a módszer és a toll?

Intézményi keretek között validált mérésre, hogy bizonyítani tudjuk a módszer hatékonyságát. Bízunk benne, hogy a versenyen kapott első díj segít bennünket abban, hogy partnereket találjunk a kutatási munkához, és az eredményeinket majd egy tudományos szaklapban is publikálni tudjuk. Ez várhatóan utat tud nyitni ahhoz, hogy a betegekhez eljusson a fejlesztésünk.