Zöld jelzés a Mavir hálózatfejlesztéseinek

A Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) jóváhagyta a Mavir Zrt.-nek a villamosenergia-rendszerre vonatkozó 2021-es hálózatfejlesztési tervét (HFT2021). Jelezte azonban, hogy a társaságnak még egyeztetnie kell egyes a tervben szereplő, de már az idei fejlesztésekre (HFT2022) vonatkozó, nem tehetetlenségi fázisban lévő beruházások lehetséges változatairól a hálózati engedélyesekkel (az áramelosztókkal). 

Elsősorban arról a három projektről van szó, amelyek a rendszerirányító győri, pécsi és hévízi alállomásainak fejlesztését érintik. A MEKH más beruházások kapcsán is kért további részleteket, pontosításokat. Hangsúlyozta, hogy azokról a beruházásokról is kiemelten fontos egyeztetni a hálózati engedélyesekkel, és meg kell vizsgálni az alternatívákat, amelyek az úgynevezett n-1-1 elvet érintik (lényegében a kapacitáskiesésekre való felkészülésről van szó).

Bár a HFT2021 a Mavirnak az első olyan dokumentuma volt, amely új módszertan szerint készült, és ezt a MEKH nagymértékű előrelépésnek nevezte, a Mavirnak tovább kell fejlesztenie a módszertanát.

A társaság 2021-es hálózatfejlesztéseinek fontos eleme volt, hogy a hazai villamosenergia-rendszer a szlovák–magyar határszakaszon április 5-én három új összeköttetéssel bővült. A Sajóivánka és Rimaszombat, a Gönyű és Bős, valamint a Gönyű és Nagygyőröd közötti 400 kilovoltos távvezetékek az ország leghosszabb határszakaszán és a legforgalmasabb észak–déli irányban teremtenek jelentős, új határkeresztező kapacitást. Ezek a beruházások piaci és ellátásbiztonsági szempontból különösen fontosak: a határkeresztező kapacitások bővítése növeli a kereskedők mozgásterét, ezen keresztül a villamosenergia-kereskedelmet, és előmozdíthatja az európai áramárak közötti kiegyenlítődést is. 

Az ellátásbiztonság ott jelenik meg, hogy Magyarország villamos energiával való ellátása erősen függ attól, hozzájut-e megfelelő mennyiségű importhoz. Két éve a bruttó hazai áramfelhasználás 25,87 százaléka, tavaly pedig a 27,18 százaléka származott külföldről. A magas importarány és az optimálistól elmaradó tartalék kapacitások miatt akár kérdésessé is válhat a hazai energiarendszer fenntarthatósága. 

Erről a VG Aszódi Attila egyetemi tanárt, a BME TTK dékánját kérdezte meg a napokban a Klímapolitikai Intézetnek egy energiabiztonsággal is foglalkozó rendezvénye apropóján. 

Válaszában Aszódi Attila megerősítette, hogy a mai magyar villamosenergia-rendszer importkitettsége kiemelkedően nagy. Ez ma még kényelmes, de súlyos kockázatokkal is jár. Ha minden környékbeli ország úgy fogja fejleszteni az erőműparkját, ahogy most a kormányok tervezik, itthon gondban lehetünk. 

Emiatt úgy gondolom, hogy a magyar energiapolitika némi finomhangolásra szorul. De ezt a legutóbbi európai uniós fejlemények, a Fit for 55 program és a taxonómia rendele is szükségessé teszik

– mutatott rá.