A napokban megérkezett a franciaországi Cadarache-ban épülő kísérleti fúziós reaktorhoz, az ITER-hez az a berendezés, amellyel lezárult a projekt egyik leghosszabb és legösszetettebb beszerzése. Összesen 18 ilyen berendezést – tórusz alakú (toroid) tekercset – építenek be a reaktorba, egyet pedig tartaléknak vásároltak. Ám miközben a világ egy része még nem is hallott sem az ITER-ről, sem a fúziós reaktorról, pláne nem a tórusztekercsről, a másik része izgatottan várja a „valaha tervezett legösszetettebb gép” építéséről érkező híreket. E jelzővel Laban Coblentz, a Nemzetközi Termonukleáris Kísérleti Reaktor (ITER) kommunikációs vezetője illette a létesítményt, amikor a napokban megismertette az Euronews Next újságíróját a fúziós reaktorral és annak jelentőségével.
Hatalmas dologról van ugyanis szó: a fúziós energia előállításakor nem keletkezik a környezetre káros anyag, és nem indulhat láncreakció sem. Ezért az ITER-projekt célja az, hogy bebizonyítsa a technológia életképességét. A megoldás – amelyet a szakértők teljesen biztonságosnak és fenntarthatónak mondanak – elve éppen a fordítottja a ma működő atomerőművekének. Míg a mai reaktorokban az energia maghasadás során szabadul fel, a folyamatban részt vevő anyagok pedig még hosszú ideig radioaktívak maradnak, meg kell oldani a biztonságos tárolásukat is. A fúziós reaktorokban viszont az elemi részecskék egyesülésekor keletkezik az energia, láncreakció nem indulhat meg, és egészségre veszélyes anyag sem marad vissza. A gond magán a fúziós technológia bonyolultságán túl az, hogy a fúzió beindítása – amelyhez kétféle hidrogénizotópot, deutériumot és tríciumot használnak – és fenntartása egyelőre több energiát emészt fel, mint amennyit a folyamat termel. Pedig a dolog működik, maga a Nap és a többi csillag is így termel energiát az általánosan használt példa szerint. Igaz, a Napnak könnyű, mert abban maga a gravitációs nyomás egyesíti az izotópokat.
A technológia bonyolultságára már hozott példát a Világgazdaság 2019-es Cadarache-i tudósítása:
Az említett tórusz alakú tekercs a tokamaknak, vagyis annak a berendezésnek lelke, amely képes tárolni az elektromágnes által létrehozott mágneses mezőben a magas hőmérsékletű plazmát. A tokamak mozaikszó, az orosz „tóruszkamra mágneses tekercsekkel” kifejezésből alkották.
Az ITER-projektben több mint harminc ország szakemberei vesznek részt. A magyar szerepvállalásról a hivatkozott cikkünkben beszámoltunk, azóta többek között az ukrajnai háborút elindító Oroszországéról is. Az utóbbi kapcsán most Laban Coblentz azt hangsúlyozta, hogy „az ITER ellenáll a geopolitikai feszültségek ellenszelének. (…) Soha nem volt biztos, hogy a projektben részt vevő országok negyven évre elkötelezték magukat a közös munka mellett. Soha nem lesz bizonyos, hogy nem lesznek konfliktusok.”
Kedvező, hogy az Euronews Next friss írása a franciaországi „mesterségnek napnak” ugyanazokkal a fő dátumaival kalkulál, mint a Világgazdaság öt évvel ezelőtti cikke, vagyis egyelőre nem kell tartani csúszástól sem a Covid-járvány, sem a geopolitikai helyzet miatt:
az első plazmát 2025-ben szeretnék létrehozni az ITER-ben, az energiatermelést pedig 2035-től remélik.
Laban Coblentz tájékoztatása szerint továbbá az Euronews Next is visszatekint a fúziós kutatások kezdetére és az ITER történetére. Eszerint a nemzetközi termonukleáris kísérleti reaktor építéséről szóló megállapodást 2006-ban írta az Egyesült Államok, az EU, Oroszország, Kína, India és Dél-Korea a párizsi Elysée-palotában. A projekt költségeit induláskor 5 milliárd euróra becsülték, jelenleg 20 milliárd euró fölött tartanak. A Világgazdaság néhány hete ebben a cikkében számolt be más, jelenlegi fúziós próbálkozásokról és eredményekről.
Az ITER projekt résztvevői ezzel a drónfelvétellel zárják 2023-at:
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.