Két éve New York állam vezetése elfogadta a Marijuana Regulation and Taxation Act névre keresztelt törvényt, amivel hivatalosan is legalizálták a kannabisz árusítását az országban, ezzel csatlakoztak a közel két tucat amerikai államhoz, ahol szintén törvényesen lehet fogyasztani a marihuánát.
Fotó: Jeff Greenberg / Getty Images
A törvényre a társadalmi igazságosság nevében volt szükség annak támogatói szerint, mivel a legalizációtól munkahelyteremtést, új üzleti lehetőségeket és a kisvállalkozások talpra állítását remélték. Számításaik szerint a piac több mint négymilliárd dollár bevételt hozhat a szereplőknek öt éven belül.
A bürokrácia ugyanakkor szinte teljes egészében ellehetetlenítette az új szegmens tündöklését.
A törvényhozók a társadalmi és gazdasági méltányosság nevében ugyanis az árusításhoz kellő engedélyek felét a kisebbségek, a nők, az ellehetetlenített farmerek, veteránok és olyan egyének számára tartották fent, akiket különösen hátrányosan érint vagy érintett a kábítószer elleni harc.
Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a korábban illegálisan drogok terjesztésével foglalkozó és lebukó, sok esetben akár börtönbüntetést is letöltő dílerek elsőbbséget élveznek a kiválasztási folyamatban, és most dollárszázmilliókat fordít az állam arra, hogy legálisan térhessenek vissza a korábban törvénytelenül végzett tevékenységükhöz.
Az amerikai közéletben ez a hozzáállás nem kis felháborodást váltott ki, a The Wall Street Journal egyik újságírója azt írta:
Ugyanazok a törvényhozók, akik nem hajlandók az alacsony bevétellel rendelkező kisebbségek továbbtanulását támogatni, készségesen segítenek drogdílereknek visszatérni a játéktérre.
A morális problémákon túl egy másik akadállyal is meg kell küzdenie a szektornak: ez pedig a bürokrácia tempója. A marihuána árusításhoz szükséges engedélyek kiadása ugyanis olyannyira nehézkes és hosszadalmas folyamatnak bizonyult, hogy százával nyílnak meg a licenc nélkül működő kannabiszboltok: ezek üzemeltetői vagy jelentkeztek jóváhagyásért, és megunták a várakozást, vagy pedig teljes egészében elfordultak a jogi úttól, és partizán műveletként árulják a suskát.
Jelenleg nagyjából 1400 illegálisan működő marihuánabolt van nyitva New Yorkban.
A rendőrök ezekre kisebb-nagyobb rendszerességgel lecsapnak, elkobozzák az árut, de mást nem tudnak tenni anélkül, hogy ne csinálnának magukból bohócot: a fű legalizálása ugyanis jórészt pont azért volt fontos az államok számára, hogy csökkenjen a kábítószerekkel kapcsolatos visszaélések miatti letartóztatások száma, így a törvénytelen kereskedők gyakorlatilag azt csinálnak, amit akarnak.
Kiváltképp az elkövetők etnikai hovatartozása miatt: az Egyesült Államokban ugyanis a legalizáció előtt a kábítószer-bűncselekményekért eljárás alá vont személyek túlnyomó többsége fekete vagy latin-amerikai származású volt, így a most engedéllyel (vagy anélkül) boltot nyitók etnikai megoszlása is hasonlóan alakul. Az ellenük való fokozott fellépés ismét azokat büntetné, akiknek a védelmére elsősorban létrejött.
De még ha sikerülne is kiadni az engedélyeket, akkor sem lenne garantált a legalizáció sikere.
Kalifornia állam példája pontosan ezt a forgatókönyvet támasztja alá. Ott 2016 óta legális a fű kereskedelme, de a magas adók és a szigorú előírások gyakorlatilag ellehetetlenítették a szabályosan működni kívánó üzletek fennmaradását: olyannyira, hogy idén bizonyos számítások szerint több ezer marihuánabolt fog eltűnni a piacról.
A kannabisz előállítása és szállítása ugyanis szövetségi szintén még mindig illegális, így az ellátási láncok létrehozása és fenntartása lehetetlen. Tovább rontja a helyzetet, hogy szövetségi illegalitása ellenére kötelesek a kereskedők szövetségi jövedelemadót fizetni a kannabiszbevételek után – egyes esetekben akár 80 százalékos effektív adórátát létrehozva ezzel, mivel a legtöbb kiadásukat adóalapjuk csökkentésére sem tudják felhasználni, lévén azon tevékenységek szövetségi szinten még mindig illegálisak.
A szociális egyenlőség terén sem jártak sikerrel eddig még azokban az államokban sem, ahol már 2012 óta legális a fű, mint Washington és Colorado.
Coloradóban a marihuánával kapcsolatos letartóztatások száma ugyan természetesen összességében visszaesett, az etnikai egyenlőtlenségek azonban nem szűntek meg. Afroamerikai állampolgárok ellen a legalizációt megelőzően két és félszer annyi fellépés történt, mint fehérek ellen, utána pedig ez az arány az ötszörösére nőtt.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.