Füstbe ment terv: így nem vált New York marihuána-nagyhatalommá

Két éve New York állam vezetése elfogadta a Marijuana Regulation and Taxation Act névre keresztelt törvényt, amivel hivatalosan is legalizálták a kannabisz árusítását az országban, ezzel csatlakoztak a közel két tucat amerikai államhoz, ahol szintén törvényesen lehet fogyasztani a marihuánát.

A törvényre a társadalmi igazságosság nevében volt szükség annak támogatói szerint, mivel a legalizációtól munkahelyteremtést, új üzleti lehetőségeket és a kisvállalkozások talpra állítását remélték. Számításaik szerint a piac több mint négymilliárd dollár bevételt hozhat a szereplőknek öt éven belül.

A törvényhozók a társadalmi és gazdasági méltányosság nevében ugyanis az árusításhoz kellő engedélyek felét a kisebbségek, a nők, az ellehetetlenített farmerek, veteránok és olyan egyének számára tartották fent, akiket különösen hátrányosan érint vagy érintett a kábítószer elleni harc. 

Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a korábban illegálisan drogok terjesztésével foglalkozó és lebukó, sok esetben akár börtönbüntetést is letöltő dílerek elsőbbséget élveznek a kiválasztási folyamatban, és most dollárszázmilliókat fordít az állam arra, hogy legálisan térhessenek vissza a korábban törvénytelenül végzett tevékenységükhöz. 

Az amerikai közéletben ez a hozzáállás nem kis felháborodást váltott ki, a The Wall Street Journal egyik újságírója azt írta:

A morális problémákon túl egy másik akadállyal is meg kell küzdenie a szektornak: ez pedig a bürokrácia tempója. A marihuána árusításhoz szükséges engedélyek kiadása ugyanis olyannyira nehézkes és hosszadalmas folyamatnak bizonyult, hogy százával nyílnak meg a licenc nélkül működő kannabiszboltok: ezek üzemeltetői vagy jelentkeztek jóváhagyásért, és megunták a várakozást, vagy pedig teljes egészében elfordultak a jogi úttól, és partizán műveletként árulják a suskát. 

A rendőrök ezekre kisebb-nagyobb rendszerességgel lecsapnak, elkobozzák az árut, de mást nem tudnak tenni anélkül, hogy ne csinálnának magukból bohócot: a fű legalizálása ugyanis jórészt pont azért volt fontos az államok számára, hogy csökkenjen a kábítószerekkel kapcsolatos visszaélések miatti letartóztatások száma, így a törvénytelen kereskedők gyakorlatilag azt csinálnak, amit akarnak. 

Kiváltképp az elkövetők etnikai hovatartozása miatt: az Egyesült Államokban ugyanis a legalizáció előtt a kábítószer-bűncselekményekért eljárás alá vont személyek túlnyomó többsége fekete vagy latin-amerikai származású volt, így a most engedéllyel (vagy anélkül) boltot nyitók etnikai megoszlása is hasonlóan alakul. Az ellenük való fokozott fellépés ismét azokat büntetné, akiknek a védelmére elsősorban létrejött.

Kalifornia állam példája pontosan ezt a forgatókönyvet támasztja alá. Ott 2016 óta legális a fű kereskedelme, de a magas adók és a szigorú előírások gyakorlatilag ellehetetlenítették a szabályosan működni kívánó üzletek fennmaradását: olyannyira, hogy idén bizonyos számítások szerint több ezer marihuánabolt fog eltűnni a piacról.

A kannabisz előállítása és szállítása ugyanis szövetségi szintén még mindig illegális, így az ellátási láncok létrehozása és fenntartása lehetetlen. Tovább rontja a helyzetet, hogy szövetségi illegalitása ellenére kötelesek a kereskedők szövetségi jövedelemadót fizetni a kannabiszbevételek után – egyes esetekben akár 80 százalékos effektív adórátát létrehozva ezzel, mivel a legtöbb kiadásukat adóalapjuk csökkentésére sem tudják felhasználni, lévén azon tevékenységek szövetségi szinten még mindig illegálisak.

Coloradóban a marihuánával kapcsolatos letartóztatások száma ugyan természetesen összességében visszaesett, az etnikai egyenlőtlenségek azonban nem szűntek meg. Afroamerikai állampolgárok ellen a legalizációt megelőzően két és félszer annyi fellépés történt, mint fehérek ellen, utána pedig ez az arány az ötszörösére nőtt.