Digitális nomád családok: a közösségi együttélés, avagy az Utazó falu kísérlete
A digitális nomád életmód nem feltétlen jelenti az elmagányosodás veszélyét. Sőt, egy kísérlet szerint még családok is képesek erre az életmódra. Az Utazó falu programban 19 digitális nomád család indult egy négy hónapos világ körüli útra. A projektet Nikolaj Astrup és Michelle Rødgaard-Jessen dán digitális bennszülöttek kezdeményezték, akik gyermekvállalás után sem akartak felhagyni különc életmódjukkal, ám közben meg is akarták teremteni a szociális hálójukat. Ennek keretében indították el az Utazó falu elnevezésű kísérletüket.
Az Utazó falu digitális nomád program közösségi élményt ad
A programban részt vevő szülők úgy ismerhetnek meg új országokat, hogy közben nem kell aggódniuk a gyermekeik felvigyázása és elmagányosodása miatt. Sőt, számukra is közösségi tevékenységek sora nyílik meg, arról nem is beszélve, hogy a lakhatást is olcsóbban tudják megoldani.
Az Utazó falu (The Travelling Village ) kísérlete január közepén indult a vietnámi Hoi Anban, majd a thaiföldi Ko Lantán folytatódott, végül május közepén a japán Kiotóban ért véget. A kezdeményezésben 19 család összesen 70 tagja vett részt, köztük 34 fő 1–14 év közötti gyerek Dániából, az Egyesült Államokból, Indiából, Írországból, Olaszországból és Hollandiából érkeztek.
Mindannyiukat egy közös vágy kötötte össze: a munka, az utazás és a család élményének egyszerre való átélése.
A projektet a dán „élő közösségek” ihlették, amelyekben családok élnek együtt. Astrup ezek legjobb gyakorlatait beépítette a kísérletbe.
A kísérletben részt vevő szülők többsége önálló vállalkozó, munkáját a gyermekfelügyelet és néhány órás otthontanítás mellett végzi, és gyakran éjszaka is dolgozik. Mások szünetet tartanak az életükben
– magyarázta Nikolaj Astrup a brit közszolgálati médiumnak.
Milyen kihívásokkal néztek szembe az Utazó falu tagjai?
Az egyik igen nagy kihívás az eltérő értékrendek, amik feszültséget teremthetnek az optimálisan 20 család között. A gördülékeny együttműködés feltétele az is, hogy az utazó családoknak lehetőleg 2-3 kilométeren belül kell szállást találni, ami kompromisszumokat követel a lakhatással kapcsolatosan.
A nonprofit programban a szálláshelyeket úgy választották ki a szervezők, hogy a közösségi együttélés és az egyéni családi igények egyensúlyba legyenek. Kardinális pont volt a közösség életében a heti kétszeri közös étkezés alkalmai, amelyek találkozási pontot jelentettek.
Kihívásos volt a részvevőknek a munka, a társasági élet és a családi kötelezettségek összeegyeztetése, ráadásul néhány hetente új környezethez kellett alkalmazkodni.
Utóbbira példa, hogy hol szerezzék be a mindennapos termékeket, vagy hogy mit hajlandók megenni a gyerekek.
„Azt hinnéd, hogy a világ minden ideje a tiéd, de mindennap priorizálnod kell, hogy mit tudsz megtenni” – mondta Andy Cotter résztvevő. Felesége, Irene Genelin azonban pont azt emelte ki a BBC-nek, hogy több idejük, szabadságuk jutott egymásra és a közösségi életükre, mert a gyerekre nem csak nekik kellett vigyázniuk.
Milyen volt a közösségi együttélés a digitális nomád programban?
A cél egy pezsgő közösségi élet volt, napi 2-5 eseménnyel. Ezek közt volt csoportos futás, jóga, focimeccs, közös időtöltés otthonról végezhető munka közben, de kulturális és művészeti programok is. A családok például egy helyi akvarellművésszel festettek Vietnámban; Thaiföldön egy gyermekközponttal együtt ültettek növényeket. Japánban pedig a szülők olyan tevékenységeket szerveztek egy kiotói játszóközpontban, amelyekben a gyermekeik helyiekkel ismerkedhettek és tanulhattak egymástól játszóházban, kézműves foglalkozásokon és teaszertartásokon keresztül.
A szülők felváltva biztosítottak gyermekfelügyeletet, így mindig voltak olyan felnőttek, aki elmehettek világot látni.
A program résztvevői 17 munkacsoportot alakítottak különböző feladatok elvégzésére: volt, ami a közös étkezéseket, ami a közös tevékenységeket, más pedig a szállásokat szervezte. A pénzügyek kezelésére is külön munkacsoportot hoztak létre, a nagyobb tételekről azonban mindenki szavazott.
Az utazás előtt a családok egyenként átlagosan egymillió forintnak megfelelő dollár helyeztek letétbe. A pontos összeg a családtagok számától függött, és a közös étkezést és programokat finanszírozták belőle. Az utazást, a lakhatást és minden mást a családok maguknak intézték.
Ki a digitális nomád?
„A digitális nomád olyan személy, akinek helytől függetlenül végezhető munkája van, és azt nem egy fix irodából vagy lakásból végzi, hanem különböző városok, országok közt vándorolva éli mindennapjait” a lexiq.hu megfogalmazása szerint. Arról, hogy megéri-e a magyaroknak ezt választania és adózási szempontból mit jelent ez az életmód, korábban a Világgazdaság is írt.
Egy szardíniai falu ingyenes szállással csalogatja a digitális nomádokatHárom hónapon át ingyenes szállást biztosít a digitális nomádként távmunkában dolgozóknak egy falu Szardínia szigetén. Cserében nem sokat várnak a szervezők. Már volt is, aki élt a lehetőséggel. |
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.