Küszöbön a bolti árak emelkedése

A gabona- és a takarmányárak, valamint az egyéb – például a munkaerő-, üzemanyag-, logisztikai – költségeik emelkedésére hivatkozva több agrárszakmai szervezet az áremelések szükségességéről nyilatkozott. Fórián Zoltán, az Erste Agrár Kompetencia Központ vezető agrárszakértője szerint azonban a költségemelkedéseknek a fogyasztói árakra gyakorolt várható hatását firtatva nem mehetünk el a terméklánc szereplőinek érdekérvényesítő képessége mellett sem.

A piacokat ugyanis nem érdeklik a termék előállításának költségei, sokkal inkább a fogyasztó árelvárása, amelyet persze erősen manipulálnak, vagyis az élelmiszerpiac árait felülről (értsd a lánc végéről) irányítják.

A KSH legfrissebb adatai szerint

a mezőgazdasági árak 2018 júliusában 1,2 százalékkal haladták meg az egy évvel korábbit, amit a növényi termékek árának 4,5 százalékos növekedése, valamint az élő állatok és állati termékek árának 4 százalékos csökkenése okozott, és várható az agrárárindex további idei emelkedése is.

Fórián Zoltán szerint hosszú időre visszanyúló tapasztalat, hogy miközben a termékláncban a mezőgazdasági árak változnak a legnagyobb mértékben, ez a láncon előrehaladva egyre inkább elsimul. Magyarul:

a lánc legerősebb tagja, vagyis a kereskedő üzletpolitikája dönti el, mekkora költségemelkedés jut el a fogyasztóhoz.

Mint az elemző hozzátette, ennek terhét rendre az élelmiszeripar nyögi azzal, hogy elnyeli az input oldali hullámot. Erre jó példa az elmúlt év, amikor az agrárárak 5,6 százalékos emelkedését az élelmiszeripar 4,7 százalékkal adta tovább, de ezek az árnövekedések a fogyasztói árakban mindössze 2,8 százalékban jelentek meg.

Ezzel szemben az idén, az év eddig eltelt időszakában fordult a kocka, és az élelmiszerek fogyasztói ára mutatja a láncban a legnagyobb, 3,9 százalékos emelkedést, és húzza felfelé az inflációt. Az élelmiszeripar árai 2,5, az agrárárak 0,3 százalékkal nőttek. A kereskedők tehát élnek a reáljövedelmek emelkedése adta lehetőségekkel – mondta Fórián Zoltán. Szerinte ugyanakkor az agrárium szereplői, amikor költségeik emelkedését hangoztatják, előkészítik a láncoknak a fogyasztói árak emelését. Hogy ebből mennyi jut a termelőnek és a feldolgozónak, az az érdekérvényesítő képességi sorrendből kitalálható.

Fórián Zoltán úgy látja, hogy ez ellen csak úgy lehet fellépni, ha együttműködésekkel erősítik a kínálati oldal méretét és erejét. Ehhez bizonyos piacok konszolidációjára, stratégiai megállapodásokra, nagyobb felkészültségre és arra lenne szükség, hogy a kereskedelmi tevékenységet szakértőkre bízzák. Fontos lépés lenne a jó márka- és arculatpolitika kialakítása, és persze a hatékonyság növelése technológiai fejlesztésekkel. Ezeken a területeken a kereskedelem az élelmiszerlánc többi tagja előtt jár.

A teljes cikk a Világgazdaság szerdai számában olvasható