Az iskoláskori KRESZ-oktatás lehet a megoldás a rollerkérdésre is

A(z elektromos) rollerekre vonatkozó KRESZ-módosítás szerint a legfeljebb 25 kilométer per órás végsebességű rollerek kerékpárnak minősülnének, az ennél gyorsabbak pedig segédmotoros kerékpárnak. Mindez pedig azért került előtérbe, mert jelenleg nem határozható meg, és maguk a használói sem tudják pontosan, hogy hol közlekedhetnek rollerrel, és ez számos balesetveszélyes helyzetet teremt, nem beszélve arról, hogy halálos kimenetelű baleset is származott már belőle. Ezenkívül városokszerte probléma, hogy a bérbe vehető rollereket szó szerint a legkülönbözőbb helyeken hagyják, akadályozva főként a gyalogos közlekedést. A probléma nem magyar sajátosság, Párizsban megszavazták a bérelhető elektromos rollerek betiltását. Pont ott, ahol először vezették be a használatukat. És pontosan azért, amiért idehaza szabályozná a KRESZ, a használat módja és az ebből, valamint a szabályok nem ismeretéből eredő balesetek miatt.

Noha a teljes KRESZ-módosítás szövegtervezetét nem ismerjük, az életkorhoz, illetve sebességhatárhoz kötött szabályozás üdvözlendő – mondta lapunknak Dorner Lajos, a Városi és Elővárosi Közlekedési Egyesület (VEKE) elnöke.

Kifejtette, ha a várható szabályozás szerint a rollereket (vagy ehhez hasonló szerkezeteket) 14 év alatti személy használja, akkor azokat játéknak minősíthetik, a járdán lehet velük közlekedni, ha viszont 14 év feletti a használó, akkor azokra már jármű besorolás vonatkozik, és a használójuk járművezetőnek minősül, és a biciklikhez hasonlóan fényvisszaverővel, lámpával, irányjelzővel, valamiféle egyedi azonosítóval kell(ene) felszerelni őket is. Az elnök szerint a legtöbb konfliktus pont a járdahasználat terén, a gyalogosokkal adódik, akár a járdán való közlekedés, akár a szétdobált rollerek miatt.

A harmadik kategóriába azok a gépi erővel hajtható járművek tartozhatnak, (a KRESZ-ben segédmotoros kerékpár), amelyeknek a végsebessége meghaladja a 25 kilométer per órát. Dorner Lajos felhívta a figyelmet, hogy sem az életkor, sem a sebességadat nem fix, és európai szinten sem biztos, hogy egységes, hallani például 15 vagy 20 kilométer per órás javaslatról is, és az életkori adat is változhat, bár például Franciaországban épp most emelték 12 évről 14 évre a korhatárt.

Összességében tehát maga a hármas besorolás jó, és a KRESZ-ben nem is lenne tanácsos kifejezetten rollerként nevesíteni a besorolni kívánt közlekedési eszközöket, mivel a folyamatos innováció miatt ezek kialakítása, megjelenése változik, mindig valami újat találnak ki. Gondolhatunk itt a segwayekre, a motoros gördeszkára vagy azokra az egykerekű megoldásokra, amelyeket már futárok (!) is használnak.

Dorner Lajos úgy véli, a sok fegyelmezetlenség, szabálytalanság és a sok baleset ezeknek az úgynevezett mikromobilitási eszközöknek a használata során az iskoláskori KRESZ-oktatás hiányában gyökerezik. Emlékeztetett, korábban, főleg lakótelepi környezetben rengeteg KRESZ-parkot építettek, ahol lehetett gyakorolni a közlekedés alapjait. Az elnök szerint már óvodáskorban, játékos formában el kell kezdeni a kicsik megismertetését a biztonságos közlekedés alapjaival. A régi parkokat pedig fel lehetne újítani, vagy újakat kellene létrehozni, amelyek a mai kor követelményeihez és járműveihez igazodnak – beleértve a nagy méretű járműveket, vonatokat, villamosokat, buszokat vagy éppen a manapság terjedő forgalomtechnikai megoldásokat, körforgalmakat, kerékpársávokat stb. A közlekedésnek számos veszélye van, a szabályokat pedig minél korábban érdemes lenne megtanítani, a veszélyes helyzeteket felismertetni, ezért a KRESZ-ismereteknek ismét az iskolai oktatás részét kellene képezniük – nyomatékosította az elnök. Olyan tananyagot és olyan parkokat kell létrehozni, ahol a tanulók egyértelmű visszajelzéseket kapnak, ha valamiben hibáztak. Természetesen a későbbi életkorokban is további folyamatos képzésre lenne szükség, és a járművezető-képzés tananyagát is ki kell egészíteni a mikromobilitási eszközökkel együtt történő közlekedés eseteivel.

Visszatérve a rollerek városi használatára, elmondható még, hogy nagyjából ugyanaz a közönség veszi igénybe a bérbicikli-hálózatot mint a rollereket. Ezeket a járműveket főleg nagyvárosokban az esti órákban külföldiek használják, van, hogy ittasan, ami újabb balesetforrást, ha járműként definiálnák ezeket a kétkerekűeket is, a használatukra vonatkozó előírások is mások lennének – az ittas vezetést tiltani lehet. A szabályozás mihamarabbi megjelenése pedig már azért is üdvözítő lenne, mert a rend őrei nem is tudják a rendet betartatni megfelelő világos és egyértelmű szabályozás hiányában.

A rollerekkel és egyéb hasonló eszközökkel kapcsolatban felmerült problémákra tehát – összegzett Dorner Lajos – alapvetően a közlekedési kultúra oktatása lehetne a megoldás, ami ha meg nem is szüntetné a baleseteket vagy a konfliktushelyzeteket, de az alapismeretek gyerekkori elsajátítása bizonyosan jelentősen mérsékelné a számukat.