Ezek a világ legdrágább plázaberuházásai

A bevásárlóközpontok a modern életünk részeivé váltak az elmúlt hetven évben. Ideális helyszínt kínálnak mindenkinek, mert egy plázában mindig kellemes a klíma, sohasem esik az eső és rendezettek a körülmények. És semmi mást nem kell csinálni, csak fogyasztani és boldognak lenni – legalábbis ezt ígérik ezek a kereskedelmi komplexumok, ahol már nemcsak vásárolni lehet, hanem adrenalinnövelő kalandparkok programjait kipróbálni, állatkerti sétán pingvinekkel találkozni, a legújabb Imax mozikban 3D-s filmeket nézni vagy síelni.

Victor Gruen, a bevásárlóközpontok atyja, aki halála előtt már mindent megbánt

Az első plázák koncepciója egy osztrák építésznek köszönhető, aki Amerikában a bécsi belváros nyugodt pillanatait akarta megvalósítani, ahol autóktól mentesen sétálhatnak az emberek, és közösségi életet élhetnek. Victor Gruen a középosztálynak tervezett Southdale Center prototípusával indította el az újfajta áruházépítési hullámot az országban. A hetvenes évekig, több mint ötven zárt terű bevásárlóközpontot tervezett. Halála előtt Londonban tartott egy beszédet, amelyben csalódottságát fejezte ki, hogy az általa kitalált világ helyett végül csak a kereskedelmi egységeket építették meg a beruházók.

Mennyibe is kerül egy bevásárlóközpont?

Egy plázát az engedélyek beszerzésétől kezdve a tervezésen át 2-5 év alatt lehet megépíteni. Az egyszerűbb, nyitott rendszerű kereskedelmi központok átlagosan 25 millió dollárból valósíthatók meg, a komolyabb és csúcskategóriás bevásárlóközpontok beruházási költsége legalább 500 millió. Amerikában a Triple Five Group kanadai konglomerátum tulajdonában van az ország legnagyobb bevásárlóközpontja. A Minnesotai Mall of America 650 millió dollárból épült 1992-ben. A kilenc Yankee Stadion méretű gigaközpont évente 40 millió látogatójával közel 2 milliárd dollár bevételt termel a tulajdonosoknak.

A luxusmárkákkal teli Dubai Mall

Az Egyesült Arab Emírség 3 milliós fővárosában 65 bevásárlóközpont található. Ezek közül a világ egyik legnagyobb gigaméretű plázája, a 2008-ban épült Dubai Mall 20 milliárd dollárba került, és a bolygó egyik leglátogatottabb épülete is egyben. Évente közel 80 millióan töltenek el itt pár órát vagy akár egy egész napot. A körülbelül 50 futballpályát elfoglaló méretű centrumban nemcsak luxuscikkeket árusító haute couture üzletek, éttermek és soktermes mozik vannak, hanem jégpálya, Airbus repülőgép-szimulátor, vidámpark és a Dubaj Akvárium Center víz alatti állatkerttel, így nem csoda, ha az ide látogatókat a szó szoros értelmében elnyeli a pláza sokszínűsége és programkavalkádja. A hely elég gyorsan behozta a befektetést, és a megnyitását követő ötödik évben a beruházó Emaar Properties további fejlesztésekkel tette még vonzóbbá a Dubaj látványosságának számító bevásárlóközpontot. A vállalat 2019-ben 5 százalékos növekedést ért el, ez több mint 1,2 milliárd dollár bevételt jelentett. 

A város fő attrakciójának számító másik helyszín a 2005-ben megnyílt Mall of the Emirates.

Itt található a Közel-Kelet első fedett síközpontja és hóparkja, a Ski Dubai, a Dubaji Közösségi Színház és művészeti központ, valamint a Magic Planet is. A családi programoknak köszönhetően évente mintegy 40 millóan látogatják a helyet.

A másik csúcstartó pláza Kanadában van. Az 1982-ben épült, 104 futballpálya méretű West Edmonton Mall 1,2 millió dollárba került a beruházó Triple Five Groupnak. A tulajdonosok a nyolcvanas évektől kezdődően olyan ingatlanfejlesztésekbe kezdtek, amelyek bőségesen megtérültek az évek során. A recept ugyanaz volt, mint az első Mall of Americánál. A látogató nemcsak vásárolhat, hanem egy egész napot eltölthet az élmény- és sportközpontban. A kanadaiaknak is bejött a West Edmonton Mall, mivel évi 30 millió ember fordul meg itt, és él-vezi a világ egyik legnagyobb fedett hullámmedencéjét, a Galaxyland vidámparkot, a golfpályát vagy akár kaszinózhat is.

A feltörekvő Ázsia

Elképesztő építészeti megoldásokkal nyomulnak az ázsiai plázák. A 2003-ban épült Berjaga Times Square Kuala Lumpur szívében található, és 417 millió dollárba került a felépítése. A 203 méter magas, híres ikertoronnyal egybekötött komplexumban szálloda és Malajzia legnagyobb vidámparkja is üzemel. A plázaversenybe Thaiföld is beszállt, hogy felülmúlja maláj szomszédját, és 2005-ben 350 millió dollárból megépítette a korábbi Intercontinental helyén a Siam Paragont. Operaelőadásokra alkalmas koncertterem, művészeti galéria, konferenciaközpont, bowlingpálya és luxusszálloda mellett a bevásárlóközpont még Délkelet-Ázsia legnagyobb akváriumával is rendelkezik. Ehhez képest a Fülöp-Szigetek Pasay városában található SM Mall of Asia 69,7 milliós beruházása aprópénz volt az ingatlanfejlesztőknek, pedig itt is mindenféle extrával várják a napi 200 ezer látogatót. A Manila-öbölre néző óriási bevásárlóközpontban nemcsak az Imax mozi, a kalandpark, a botanikus kert és az óriási jégpálya a fő attrakció, hanem a 20 férőhelyes villamosjárat is, amely összeköttetést biztosít a közel 67 hektáron elterülő, egymástól távol lévő üzletek között.

Hawaii nem csak a hullámairól híres

Honolulu sem maradhat ki a világ legnagyobb plázáinak listájáról az 1959-ben megnyitott Ala Moana Centerrel. Anno 25 millió dollárból épült a hawaii építészeti stílusát követő szabadtéri bevásárlóközpont, amelyet James Graham ingatlanfejlesztő álmodott meg az óceán partján. A tulajdonos 2004-ben 700 millió dolláros felújítással még látványosabbá tette az Ala Moanát, amelynek a közepén még egy amfiteátrum is található.

A brit kereskedelem legnagyobb ingatlanfejlesztése

A manchesteri Trafford Center a második legnagyobb bevásárlóközpont az Egyesült Királyságban. A beruházás 1998-ban, 27 hónap alatt épült meg, és 600 millió fontjába került John Wittaker brit milliárdosnak. Talán ez az egyetlen olyan plaza, amely extravagáns stílusával, túlzó barokkos elemeivel és Agatha Christie egyiptomi helyszíneit idéző világával kápráztatja el a látogatóit. A Trafford Center jó befektetés volt Whittakernek. 2011-ben 1,6 milliárd fontért adta el, amely a brit történelem legnagyobb tranzakciójának számít mind a mai napig.

A plázaőrület továbbra is tart, és a beruházók Ázsiára és a Közel-Keletre fókuszálnak a nagy bevétel reményében. Amerikában pedig a hetvenes években épült bevásárlóközpontok teljesen új funkcióval, egyetemi campusként vagy irodaházként, esetleg galériák és stúdiók formájában születnek újjá. Az egykor idealizált fogyasztói világ, úgy tűnik, átalakulóban van. Most már csak az embereket kell megváltoztatni, hogy ne a vásárlás legyen a boldogságuk mérföldköve.