Kár szenvedni az alvászavartól, mert az kezelhető

Az alvás vizsgálatát az tette lehetővé, hogy 1937-ben felfedezték az agy elektromos aktivitásának mérési lehetőségét, az elektroencefalográfot (EEG). Azóta a technika fejlődésével, a számítógép alkalmazásával újabb módszerekkel vizsgálhatók az éjszakai fiziológiás és kóros történések.

Az alvás zavarai igen sokfélék lehetnek. A tudomány és a gyógyítás mai állása és ismeretei szerint az alvászavar lehet önálló betegség, de lehet más betegség részjelensége, azaz tünete is. Az alvászavar népegészségügyi probléma. Napjainkban a világ számos országában, így Magyarországon is komoly népegészségügyi gondot jelent. Életük során az emberek 95 százalékánál lép fel valamilyen alvászavar; a felnőtt lakosság mintegy 20-30 százaléka szenved álmatlanságban, körülbelül egytizedük pedig visszatérő, súlyos inszomniában. Más becslések szerint ez a szám Európa országaiban a 60 százalékot is eléri.

Mindezek ellenére az alvási rendellenességek csoportja olyan népegészségügyi probléma, amellyel sehol sem foglalkoznak eleget. Az inszomnia súlyos az egyénre és a társadalomra is, mind egészségügyi, mind gazdasági szempontból. A nyugat-európai országokban ezen betegségekkel a "szomnológus" mint speciális képzettségű orvos foglalkozik. Az orvoslás ezen ága külön szakmává nőtte ki magát. Az idesorolható betegségek száma jelenleg 88, amelyek nemzetközi osztályozása és standardizálása lehetővé teszi ezek korszerű diagnosztikáját és terápiáját.

Az alvászavarok okai lehetnek szervi (organikus) és pszichés eredetűek. Ez utóbbiak előfordulásuk alapján a nagyobb számúak. Az organikus eredetű zavarok között belgyógyászati (cukorbetegség, gyomor- és bélrendszeri, tüdőbetegségek stb.), endokrin betegségek (pajzsmirigy, mellékvese stb. betegségei), nőgyógyászati zavarok (menopauza), daganatos betegségek, organikus idegrendszeri betegségek (Parkinson-kór, éjszakai epilepszia, agydaganat stb.) szerepelhetnek.

Az alvászavarok önálló betegségként is előfordulhatnak, mint az alvási apnoe (légvételi szünet, horkolás), nyugtalan láb szindróma, narkolepszia, alvás- és ébrenlét-szabályozási zavarok, az álomhoz kapcsolódó úgynevezett REM (Rapid Eye Movement) betegségek (alvajárás, alvás alatti beszéd, éjszakai terror stb.).

A másodlagos alvászavarok legnagyobb százalékát azonban a pszichés eredetűek képezik, amelyet inszomniának (alváselégtelenség) nevezünk. Ez létrejöhet akár pszichiátriai betegség alapján, mint a szorongás, a depresszió, az alkoholizmus, az elbutulás vagy akár ezek fennállása nélkül is a mindennapi akut vagy krónikus stresszhatásokra, a megoldatlan vagy feldolgozatlan élethelyzetek, életesemények, a túlhajszolt munka vagy életritmus hatására is. Az inszomnia három formában létezik. Átmeneti (4 hétnél rövidebb), rövid távú (3-6 hónapnál rövidebb) és krónikus (6 hónapnál hosszabb). Alapismérve: a hét során legalább 4-5 alkalommal található meg, és legalább 3 héten keresztül áll fenn, elalvási és átalvási zavar tüneteként jelentkezve. A betegek az éjszaka során többször felébrednek, és ezt követően nehezen alszanak el újra, vagy nagyon korán ébrednek fel. A napi tartósan fennálló 6 óránál kevesebb alvás rizikót jelent más betegségek kialakulására, vagy ronthat más, már meglévő betegséget és gyógyulási esélyeit.

Az álmatlan vagy rosszul alvó ember másnapi teljesítménye (akár fizikai, akár szellemi) nagymértékben csökken. Koncentrálóképesség csökkenése, a memóriazavarok, a napközbeni akaratlan elalvás, a figyelem és a szociális kapcsolatok zavara "ördögi kört" zár be, azáltal is, hogy tovább rontja az éjszakák minőségét, a nappali tevékenységet és alapvetően a munkaképesség és az életminőség romlásához vezet.

A fentiekhez hozzájárul még az életmódunk és kialakult helytelen szokásaink, magatartásunk, rosszul "beidegződött" szocializációs zavaraink, amelynek következtében egyre távolabb kerülünk a természetes biológiai ritmusunk által megszabott normáktól. A felgyorsult világhoz, a mindennapi kihívásokhoz, a fokozódó követelményekhez történő alkalmazkodásunkhoz az időt az alvástól vesszük el, lerövidítve és megrövidítve magunkat a pihenés, a regenerálódás lehetőségétől. Nem gondolunk arra, hogy ennek milyen rövid vagy hosszú távú következménye lesz életünkre, egészségünkre. A súlyos, akár halálos közlekedési balesetek 75 százalékában jelen van az alvászavar, házasságok, párkapcsolatok romlásához, munkahelyi, szociális, egzisztenciális katasztrófához vezethet. Fokozhatja a szorongásokat, türelmetlenné, nyugtalanná, dekoncentrálttá tehet.

Felmerül a kérdés, hogy mit tehetünk ellene egyénileg és társadalmilag egyaránt. Társadalmilag a megoldás a pszichoedukáció. Felismerni a bajt, megismerni a tüneteket, megtanulni, hogyan lehet megelőzni. Az egyén pedig figyelje, megjelentek-e a tünetek, s tudnia kell, mikor és hova fordulhat segítségért.

Az inszomnia kezelése és gyógyulása a gyógyszeres és nem gyógyszeres kezelés, amely a betegség és a tünetek különböző fázisaiban önállóan, de "öszszeölelkezve" működnek jól, kölcsönös és nem kizárólagos viszonyban állnak egymással.

A nem gyógyszeres kezelés alapelve, megtanulni a helyes alváshigiénés szabályokat, ha szükséges, pszichoterápiás módszerek (magatartás-terápia, relaxációs technikák) elsajátításával segíteni a szervezetet a biológiai ritmus és funkció helyreállításához. A gyógyszeres kezelés alapelve, hogy megfelelő időben és megfelelő ideig alkalmazott gyógyszeres támogatással segíteni az embert, hogy ne induljon be a fent említett spirál vagy "ördögi kör". A különböző alvászavarok gyógyítása szükség esetén gyógyszeres terápiával megoldható.

Nietzsche a következő tanácsot adta a nappalokra: Térj ki minden olyan ember útjából, aki rosszul alszik, vagy éjszaka ébren van. Az éjszakákra Katona József A boldog éj című versének idézete lehet útmutató: Szép Kedves, aludj csendesen, hogy álmod édes lehessen.