Bauer: "Kádár pártja" baloldalinak hiszi magát, de nem az

A csomagot az SZDSZ terjesztette elő a plenáris ülésen, a Fidesz a totális elutasítás álláspontjára helyezkedett, Matolcsy György például politikailag, közgazdaságilag és erkölcsileg egyaránt elfogadhatatlannak minősítette a javaslatot. Ugyanakkor az előző napok nyitottságot érzékeltető gesztusai után az MSZP szónokai udvariasan ugyan, de elutasították azt.

Az egyes érveknél is nagyobb jelentősége volt annak, hogy a frakció arra a Szanyi Tiborra bízta álláspontjának vezérszónoki képviseletét, aki néhány hónapja Balra, magyar! címmel politikai röpiratban próbált alternatívát megfogalmazni az MSZP-nek a kormányban addig követett politikájával szemben.

Szanyi - és persze nemcsak ő - fellépésével egy olyan alternatívát fogalmazott meg újra az MSZP-ben, amely kezdettől fogva jelen van a szocialistáknál, mint a modernizációbarát politika alternatívája. Így volt ez az elődpártban, az MSZMP-ben is. Ha a gazdasági helyzet elengedhetetlenné tette, Kádár János pártja kész volt a szovjet blokkban egyedülállóan messzire menő piacorientált reformokra, a tervgazdaság gyökeres átalakítására, mint 1968-ban vagy a nyolcvanas években. Ha viszont megerősödtek a párton belüli feszültségek, erőre kaptak a reform ellenfelei, és a párt elfordult a reformoktól, megerősödött a törekvés az állami ellenőrzésre és gondoskodásra – írja Bauer Tamás a Népszabadságban.

Ezt a kettősséget örökölte elődjétől az MSZP is. Megvan benne a képesség, hogy ha baj van, rászánja magát a felelős gazdaságpolitikára, a piacbarát reformokra, mint a Horn-kormány idején vagy a második Gyurcsány-kormány első hónapjaiban. Ha azonban elmúlik az akut veszély, vagy ha a pártot politikailag érzik bajban, teret nyernek a piacellenes felfogás, a gondoskodó, újraelosztó állam hívei.

Ők baloldalinak tekintik magukat, és így jellemzik őket a külső szemlélők is, de ez tévedés. Baloldaliak akkor lennének, ha a szegények, a leszakadók sorsa aggasztaná őket, és olyan jövedelempolitikát szorgalmaznának, amely az alulra szorulók helyzetén javít. Ezzel szemben ők azokat az örökölt juttatásokat, kedvezményeket védik, amelyeket a biztos egzisztenciájú középrétegek kapnak az államtól.