TGM a fasisztoid szélsőjobbról és a középosztály morgásáról

A neokonzervatív-neoliberális, piaci ultrakapitalista politikát űző, ám alkalmazotti bázisra támaszkodó szociáldemokrata pártokról bebizonyosodott, hogy nincs rájuk szükség – fogalmaz a Népszabadságban Tamás Gáspár Miklós.

A filozófus szerint, ha valaki beletörődik a tőke dominanciájába - vagy elkerülhetetlennek tartja, vagy mindennek ellenére célirányosnak - , miért ne szavazzon a hagyományos uralkodó osztály és a magas bürokratikus elit "természetes kormánypártjaira"? Ez utóbbiaknak nincs szükségük "szociális" képmutatásra és "egalitárius" pótcselekvésre. "A krumplileves legyen krumplileves, az elnyomás legyen elnyomás" – jelenti ki.

A rebellis energiákat a fasisztoid szélsőjobboldal testesíti meg. A szélsőjobboldal "a középosztály lázadása": morog a transznacionális nagytőkére és az elkerülhetetlen "globalizációra", mert képtelen a versenyben való részvételre, egyben hadjáratot indít a kitaszítottak (etnikai kisebbségek, kisebbségi felekezetek, bevándorlók, segélyen élők, "mélyszegények", társadalmon kívüliek) ellen, akikkel rivalizál az egyre szűkmarkúbb tőkés állam szűkülő forrásaiért.

Az olyan jelszavak közérthető fordítása, mint pl. "Magyarország a magyaroké!", így hangzik: minden szubvenció csak fehér, keresztyén, diplomás, fiatal, heteroszexuális férfiaknak (és az ő jogukon családjuknak) jár, az állam őket szolgálja, mindenki más idegen, deviáns, bűnöző.