A kopogtatócédula alkonya?

Az ajánlószelvények rendszerének átalakítása azonban csak akkor lenne eredményes, ha kevesebb személyes adatot kellene kezelni  ugyanakkor biztosítja, hogy egy választópolgár csak egy érvényes jelölést adhasson le - írja a Népszabadság.

Az ajánlószelvények helyett be lehetne vezetni a szabad jelöltállítást, ezzel azonban sokszorosára nőne a jelöltek száma, amit semmi nem indokol.

A másik hasonló megoldás, az ajánlóív adatvédelmi szempontból semmivel sem jobb, mint az ajánlószelvény, mert a választók személyes adatait a listát később aláírók is megismerhetnék.

Elképzelhető olyan átalakítás is, hogy a parlamenti pártok (illetve a korábbi választáson a szavazatok bizonyos mértékét elérő jelölőszervezetek) automatikusan indulhatnának a következő választáson, az ajánlásgyűjtés csak a parlamenten kívüli pártoknak lenne kötelező. A parlamenten kívüli pártoknak előírt ajánlásgyűjtés azonban sértené a jelölőszervezetek esélyegyenlőségét előíró választási alapelvet.

Kauciós rendszert is be lehetne vezetni: a jelöltnek vagy a jelölőszervezetnek meghatározott összeget kellene letétbe helyeznie, amelyet visszakapnának, ha megszereznék a szavazatok megfelelő százalékát.

A kauciónak olyan összegnek kellene lennie, amely elég nagy ahhoz, hogy ne tudja mindenki megfizetni, de ne legyen annyira magas, hogy sértse a pártok közötti esélyegyenlőséget.

A jelöltállítást köthetnék a párttagok számához is, de ez hátrányosan érintené a kis pártokat, illetve az úgynevezett választási pártokat, amelyek csak a választás idejére aktivizálják szervezetüket. Az ajánlás rendszerével egyébként is általában a kis pártoknak van bajuk, amelyek az indulásért, listaállításért, bejutásért küzdenek, míg a nagy, jól szervezett pártoknak az ajánlószelvények összegyűjtése nem okoz különösebb gondot.