Olcsó volt a magyar elnökség

 A tagországok általában 80–150 millió eurót szánnak erre a célra.
A kiadások legnagyobb részét a magyarországi rendezvények finanszírozása jelentette. Igazi dömping volt a hat hónap: összesen 260 esemény zajlott az ország különböző városaiban. Kiemelt helyszín volt a gödöllői kastély, amely az informális tanácsülések legtöbbbjének adott otthont. A plenáris ülések helyszíne a királyi kastély mindöszsze négy hónap alatt felújított, 638 négyzetméteres lovardája volt, míg a kétoldalú tanácskozásoknak kifejezetten erre a célra alakítottak ki több kistermet.

A szervezők mintegy negyvenezer külföldit láttak vendégül. A legnagyobb rendezvény az Európai Unió és Ázsia közötti ASEM-együttműködés június elején szervezett csúcstalálkozója volt, amelyen 46 ország – az EU-tagállamok mellett 19 ázsiai állam – képviseltette magát.
A hagyományoknak megfelelően az elnökség állta a magas rangú delegációk ellátását, utaztatásukat az országon belül, de a tolmácsolást, a rendezvények technikai felszerelését, a rendezvényekhez tartozó médiaszolgáltatást, a honlap üzemeltetését is az állam finanszírozta.

Az Országos Fordító- és Fordításhitelesítő Iroda (OFFI) végezte a soros magyar uniós elnökség fordítói és tolmácsolási feladatait. A sokszínű nyelvi paletta és a sok rendezvény megkövetelte a professzionális és rugalmas munkát. Az első magyar fordítóiroda munkatársai száz rendezvényen dolgoztak, több mint 6000 oldalt fordítottak és 2000 órát tolmácsoltak. A különböző, sokszor párhuzamosan futó feladatokon több mint 50 szakember dolgozott.

Mint az irodától megtudtuk: a tolmácsolás során a legkeresettebb nyelvnek az angol és a francia számított: a kétezer óra 40 százaléka angolul, 23 százaléka franciául zajlott, a fennmaradó részen a német, a spanyol és az olasz, továbbá az orosz, a lengyel és az arab osztozott.
A szinkrontolmácsolás mellett az iroda munkatársai kísérő (konszekutív) tolmácsolást is végeztek: díszvacsorákon, munkaebédeken, sajtótájékoztatókon. A legtöbb esetben tudósításokkal, interjúkkal, beszédekkel és programtervekkel dolgoztak a fordítók, de előfordult speciális feladat is, például amikor az egyik díszvacsorán az „ökörpofa-húsleves zöldséggolyókkal” fogás nevét kellett lefordítani.