Zöldberuházások méretgazdaságossági kérdőjelekkel

Összességében sikeresek az európai uniós társfinanszírozással megvalósuló környezetvédelmi beruházások, ám a méretgazdaságossági szempontok nem minden esetben érvényesülnek, ami főként a kisebb településeken megvalósuló szennyvízkezelési és hulladékgazdálkodási projekteknél vethet fel fenntarthatósági problémákat. Kérdéses ugyanis, hogy az igénybe vevők meg tudják-e fizetni azokat a magasabb szintű szolgáltatásokat, amelyeket az uniós támogatással megvalósuló új hulladékgazdálkodási és szennyvízkezelési rendszerek kínálnak – fogalmazott Reiniger Róbert, a Deloitte Zrt. környezetvédelmi tanácsadás üzletágának igazgatója a társaság által tartott tegnapi sajtóbeszélgetésen.

A jelenlegi EU-s programozási időszak végéig több száz infrastrukturális és környezetvédelmi fejlesztés, köztük mintegy 200 szennyvíztisztítási, 20-30 árvízvédelmi, mintegy 30 ivóvízminőség-javítási, több mint 100 természetvédelmi beavatkozás, valamint körülbelül 500 megújulóenergia-felhasználást ösztönző és 700 energiahatékonysági projekt valósul meg Magyarországon, összesen több mint 1300 milliárd forint értékben.

Az elért eredmények ellenére is probléma viszont, hogy az egy lakosra jutó költségek (szennyvízdíj, hulladékdíj) településtől függően, de különösen az alacsony lélekszámú települések esetében a lakosság fizetőképességi korlátait feszegethetik, vagyis a méretgazdaságosság elve nem minden esetben érvényesül. Ennek persze az is oka lehet, hogy kisebb települések összefogásakor a pályázók csupán a projekt beruházási költségeit veszik figyelembe, az üzemeltetési költségek racionalizálására vagy a várható pótlási költségek beépítésére már nem figyelnek oda. „Sok kis, néhány ezres lélekszámú településen a megfelelő szennyvíztisztáshoz szükséges technológiai berendezések beszerzése, üzemeltetése és a csatornázás egyszerűen nem kivitelezhető gazdaságilag fenntartható módon” – tette hozzá Barsi Orsolya, a Deloitte környezetvédelmi tanácsadás üzletágának menedzsere. Reiniger Róbert szerint éppen ezért különösen a kisebb méretű, 5000 lakosegyenérték körüli projektek esetében lenne célszerű programszinten is vizsgálni a méretgazdaságosságot, és előre, részletesen meghatározni a pénzügyi fenntarthatóság kritériumait. Mindezek mellett az elkövetkező időszakban várhatóan az energiatakarékossági, illetve a megújulóenergia-projektekre kerülhet a hangsúly. Ezt támasztja alá az a minap napvilágot látott kormányzati terv is, amelynek értelmében 163 milliárd forintot csoportosítanának át a Közlekedés operatív programból (KÖZOP) a Környezet és energia operatív programba (KEOP). „Ezek a projektek teljesen eltérő felfogást és megközelítést igényelnek majd. Ugyan nem direkt jövedelemtermelő beruházásokról van szó, de az elérhető megtakarítás miatt vonzó beruházásokról, s így a konstrukciók kialakítása is sokkal inkább piaci szemléletet igényel, miközben a pályázatok elbírálására, a szerződéskötésre, a beszállítók kiválasztására és a kifizetésekre rendelkezésre is sokkal rövidebb idő áll majd rendelkezésre” – hangsúlyozta Reiniger Róbert. N. I. G.