EU: békekötés vagy kapituláció?

Orbán Viktor José Manuel Barroso bizottsági elnökkel folytatott négyszemközti megbeszélése után korábban elképzelhetetlen vállalásokat tett: több korábban stratégiai pontban hajlik a tavalyi törvényhozási dömpingben elfogadott passzusok módosítására vagy visszavonására. Ilyen a Magyar Nemzeti Bank és a PSZÁF összevonásáról szóló rendelkezés, de a Monetáris Tanács tagjainak felmentését, illetve a tanács ülésein a kormány képviselőjének részvételét lehetővé tevő passzusok eltörlésére is ígéretet tett a kormányfő. Mindezekről a hvg.hu tudósítása szerint Orbán Viktor úgy beszélt, mint stratégiai érdekeket nem érintő intézkedések, amelyeket könnyű szívvel törölhetnek, ha a bizottság úgy kívánja.

A miniszterelnök engedékenynek mutatkozott a bírák korai nyugdíjazásával kapcsolatban is, mint mondta, erről az uniós diszkriminációellenes szabályok alapján ítélkezhet Brüsszel. Nem tartotta kizártnak az adatvédelmi biztos szerepének elvárt erősítését is.

Egyedül a jegybankelnök fizetésére szabott plafon és a jegybanki vezető parlament előtti eskütételének kérdésében nem hajlandó engedni. Kérdés persze, hogy e két utóbbi pont azért maradt-e nyitott a Barrosóval folytatott tárgyalás után is, hogy ne tűnjön teljesnek a megaláztatás, vagy a kormánynak vannak érvei is az unió egyik legfontosabb alapelvének tartott jegybanki függetlenséget első ránézésre sértő passzusok ellen.

José Manuel Barroso a kormányfőnél jóval szűkszavúbb volt a találkozó után. Mindössze annyit írt nem túl sokatmondó közleményében, hogy átfogó és konstruktív volt a megbeszélés, amely után Budapestnek egy hónapja lesz a bizottság által aggályosnak tartott pontok tisztázására. A bizottsági elnök felidézte azt is, hogy Orbán Viktornak elmondta, vannak szélesebb körű politikai aggályok, amelyekkel a magyar kormánynak szembe kell néznie.

Nem ez volt azonban az egyetlen csata kedden Brüsszelben. Orbán Viktor először Martin Schulzcal, az Európai Parlament egy hete megválasztott elnökével találkozott. A baloldali politikus utána csak annyit közölt, utalva a magyar miniszterelnök Budapesten és Brüsszelben igencsak eltérő retorikájára: Orbán mint pártvezető „okos ember, neki viszont figyelembe kell vennie, hogy az európai vezetők sem ostobák”.

A Herman Van Rompuy európai tanácsi elnökkel folytatott tárgyalás is váratlan fordulatot hozott. Havasi Bertalan helyettes államtitkár nyilatkozata szerint ott Orbán Viktor arra tett ígéretet, „a szükséges viták lefolytatása után” a magyar törvényhozás támogatni fogja a stabilitási paktumhoz való csatlakozás tervét. Emlékezetes, a decemberi EU-csúcson először a kormány elutasító álláspontjáról szóltak a hírek, amelyeket később a miniszterelnök úgy módosított, hogy a kormányközi megállapodást nálunk az Országgyűlés jóváhagyásától teszi függővé.

Nem volt könnyebb helyzetben Brüsszelben Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter sem. Ő a pénzügyminiszterek tanácsán azt volt kénytelen végignézni, ahogy a tagországok is áldásukat adják a Magyarország elleni túlzottdeficit-eljárás szigorúbb szintre léptetésével. Vagyis eggyel előrébb lépett az ország a kohéziós kötelezettségvállalások befagyasztását előrevetítő szankciók felé. Ezt az Ecofin is azzal indokolta, hogy nem látják, az olyan egyszeri tételeken túl, mint a magánnyugdíjpénztárakból származó pénz, hogyan is lesz képes a kormány fenntartani a pénzügyi stabilitást. Matolcsy György nem nagyon tehetett mást, mint hogy félredobta a hiánycél teljesítéséről szóló, a piac által alig-alig hitt kijelentéseit és megígérte, a kormány lépéseket tesz az unió által elvárt, hosszabb távú fenntarthatóságot biztosító kiigazítások felé.

Ez így teljes kapitulációnak tűnik, van azonban a brüsszeli „magyar napnak” egy másik olvasata is. Az európai uniós vezetők láthatóan felhagytak azokkal az éles, nemritkán személyeskedő politikai bírálatokkal, amelyek az elmúlt napokban már-már önmaguk paródiájába fulladtak. Barroso ugyan még mindig keményen fogalmaz, ám azt hangsúlyozza: a megbeszélések folytatódnak tovább. Ez pedig nem csak a decemberi budapesti előkészítő tárgyalásról Olli Rehn pénzügyi főbiztos kérésére elviharzó delegációnak üzenet, de a Magyarországot érintő hitelmegállapodás másik főszereplőjének, a Nemzetközi Valutaalapnak is. Az IMF persze nyilván előáll a tárgyalások feltételéül szabott kívánalmaival – ilyen lehet az egykulcsos szja megváltoztatása –, ám talán több remény van arra, hogy az odamondogatást normálisabb hangnem váltja fel.

Ugyanez elmondható az Európai Parlamentről is. Martin Schulz soha nem fukarkodott az Orbán Viktort érintő bírálatokkal, most azonban a kormányfő intellektusáról szóló megjegyzésen túl azt is világossá tette: tiszteletben kívánja tartani Magyarország függetlenségét, és a további politikai nyomásgyakorlást károsnak ítéli meg. Vagyis lekerülhet az EP napirendjéről a sokat emlegetett „7. cikkely” tárgyalása is, amely a magyar szavazati jog felfüggesztését irányozta volna elő.

A fiskális uniót létrehozó paktummal kapcsolatos engedékeny álláspont sem feltétlenül jelent kapitulációt. Nem kizárt természetesen, hogy a hitelmegállapodás feltételéül szabták a brüsszeli tárgyalópartnerek a végleges formájában várhatóan jövő hétfőn megszülető megállapodás előírásainak tiszteletben tartását. Ugyanakkor az is tagadhatatlan, hogy számos ponton puhult a tagállamok költségvetési politikáját koordináló paktum eredeti formájához képest. A szankcionálás módjának változásán túl az is fontos változás lehet, hogy az euróövezeten kívüli tagjai is helyet kaphatnak a tárgyalóasztalnál. Márpedig az egyeztetés a mindenkori magyar kormánynak is inkább érdekében áll, mint hogy passzívan szemlélje, ahogy az Európai Unió vezetői próbálják a sarokba szorítani.