Profitot termel a kreatív ipar

„A határok nélküli Európa nem csak az árucikkek vagy a tőke szabad áramlását jelenti, hanem a kulturális javakét is. A zene, mint a leguniverzálisabb szellemi produktum a leghatékonyabb eszköze a közösségformálásnak” – válaszolt kérdésünkre Paul Dujardin, az évi 55 millió eurós büdzsével gazdálkodó, évi 1,3 millió látogatót vonzó brüsszeli Palais des Beaux-Arts – vagy ahogy világszerte ismerik: BOZAR –vezérigazgatója.

A José Manuel Barroso tanácsadójaként az uniós kultúrpolitikát személyesen is befolyásoló belga közgazdász szerint a művészeteken alapuló úgynevezett kreatív ipar jelenti az öreg kontinens gazdaságának harmadik pillérét.

„A legfrissebb statisztikák szerint ez a szektor termeli meg az EU GDP-jének 4,5 százalákát, de hatása ennél jóval nagyobb. Nem véletlen, hogy az Unió az elkövetkező években kiemelten támogatja a kultúrát. 2014 és 2020 között a Kreatív Európa program égisze alatt 1,8 milliárd eurós támogatási keretösszeg áll a szcéna rendelkezésére” – így az európai kulturális csúcsintézményeket tömörítő, 1991-ben alapított ECHO (European Concert Hall Organisation) vezetőinek budapesti fórumán résztvevő Dujardin.

A Müpa révén 2010 óta kelet-európai tagot is a soraiban tudó, jelenleg 21 tagú elitklub több mint 5 millió nézőt és látogatót szolgál ki évente.  A londoni Barbicantől a párizsi Cité de la Musique-n a bécsi Musikverein-ig az öreg kontinens kultúrális zászlóshajóiból álló flotta kapitányai évente kétszer öszegyűlnek, hogy egyeztessék a stratégiáikat.

„A válság nem csupán a költségvetéseinket nyírbálta meg, de a marketingtól a közönségszervezésig minden területen új technikákra ösztönöz minket” – mondta a két napos eszmecsere egyik szünetében megrendezett zártkörű sajtóbeszélgetésen Cristoph Lieben-Seutter, az ECHO elnöke.

Az évi 400 ezer koncertlátogatót vonzó patinás neobarokk hamburgi Laeiszhallét, valamint a hamburgi kikötőben várhatóan négy év múlva megnyíló, de önálló szervezeti egységként már egzisztáló Elbphilharmonie koncertkomplexumot is igazgató szakember szerint a közönségigény alaposan megváltozott az ezredforduló után.

„A koncertlátogatókat már nem elégíti ki a passzív jelenlét, közösségi élményre is vágynak, arra, hogy szó szerint is részesei, beavatottjai legyenek a produkcióknak” – így a bécsi születésű hamburgi direktor. Lieben-Seutter ezért a facebook-os, twitteres közösségi webmarketing mellett az olyan formákat preferálja, amelyek során a patinás intézmények feladják a korábbi elefántcsonttorony-politikájukat és kilépnek az utcára, illetve, amikor megnyitják kapuikat és a kulisszák mögé engedik a nagyérdeműt.

„Tagjaink élen járnak a jövő publikumának kinevelésében is, a délelőtti iskolakoncertektől a migránsok által lakott szegénnegyedekben tartott roadshow-kig sorolhatóak a legkülönfélébb edukációs programok” – így az ECHO elnöke.

„Tévedés, hogy a minőségi kultúrára csak a kifejezetten magas társadalmi és gazdasági státuszú európai polgárok a vevők. A kollegáimmal folytatott beszélgetések abban erősítettek meg, hogy a kevésbé tehetős középréteg tartja el az intézményeket, ők jelentik a klasszikus koncertek, opera- és színházi előadások masszív közönségét” – válaszolt kérdésünkre Káel Csaba, a költségvetését tekintve az ECHO-tagok közül az egyik legkevésbé eleresztett, évi ezer programja miatt viszont az élcsoporthoz tartozó Müpa vezérigazgatója.

Mint mondja, a céhszerűen működő ECHO azért fordít kiemelt figyelmet a komolyzenére, mert a sokszínű kultúrális palettán ez a műfaj már bizonyítottan kiállta az idők próbáját, és a közös kincsként elismert klasszikus muzsika közös nevezőre hozza a nemzeti érdekek és nyelvek okán tagadhatatlanul széttagolt Európát.

„Szó sincs az elitek bezárkózásáról, csak akkor maradhatunk a felszínen, ha minden irányba nyitunk, ez persze nem mehet a minőség rovására” – támasztotta alá magyar direktortársa mondandóját Sir Nicholas Roger Kenyon, a jövőre 30. születésnapját ünneplő london Barbican Centre vezetője.

A koncerttermei mellett konferenciahelyszeneket, kiállítótereket magába foglaló, idéntől harmadik moziját is megnyitó, évi 16 millió fontos költsegvétéséből 800 ezer nézőt szórakoztató intézméy igazgatója szerint a klasszikus muzsikát csak úgy szeretheti meg a popzenén szocializálódott ifjúság, ha találkozik vele, de erre alkalmat kell teremteni.

A karrierjét műkritikusként kezdő – bírálatokat ma is író  – Sir Kenyon elmondása szerint a Barbican-ban ma már plázázni járnak a tinik: az egész nap nyitvatartó ingyenes kortárs tárlatok, a szponzoráció révén alacsony (8-9 eurónak megfelelő fontos) jegyárú világzenei, pop vagy jazz-koncertek közönsége pedig így egyre többször ellátogat a klasszikus rendezvényekre is.