Az Anya, a Fiú és a nők

Mária határtalan idealizálásában a kritikus szemlélők nem valamely új egyenjogúsítás jelét látják. Ez az anya, aki immár a mennyei szférákban lebeg, csak a férfifantáziák projekciója révén juthatott ilyen magasra: szemérmes, engedelmes, alázatos, egy „altest nélküli Vénusz”. Simone de Beauvoir filozófus és feminista szerint a Mária-kultuszban a férfiasság győzelme teljesedik ki: „A nő rehabilitálását jelenti vereségének tökéletessége által

De a madonnának vannak női követői is, akik „hittestvérüket”, avagy a „megszabadulás jelképét” látják benne. A vallástörténet ugyanis azt mutatja, hogy alázat és alávetettség közé nem tehető egyenlőségjel. A keresztény nők két évezrede meg-meg találják a módját annak, hogy csellel kivonják magukat az egyház férfiuralma alól. Bingeni Hildegard bencés apáca a XI. században úgy ábrázolta magát, mint „nő[t], aki mindennemű bölcseletben járatlan”, aki nem alkalmas rá, hogy „írásokat olvasson, mint a tanult férfiak”. A látnok, gyógyító és későbbi apácafőnöknő ugyanakkor világossá tette, hogy Isten épp emiatt az alázat miatt választotta ki és érintette meg őt fényével, amely „áthevíti bensőjét, akár a perzselő nap”.

A spanyol karmelita apáca, Avilai Teréz a XVI. században harciasan kel ki a nők egyházilag előírt alárendeltsége ellen: „Nem kis kereszt alávetnünk értelmünket annak, akinek nincs. Én legalább sosem szerettem ezt, és nem is tartom jónak… Azt rovom fel korunknak, hogy erős és minden jóra alkalmas lelkeket eltaszít, csak mert nőkről van szó.”

Vajon van-e mersz a változtatásra? A válasz nem egyértelmű. Az olyan kezdeményezések, mint a „Mi vagyunk az egyház” vagy „Alulról szerveződő egyház” makacsul és kétségbeesetten követelik a cölibátus végét és a nők pappá szentelését a katolikus egyházon belül. De épp 2010-ben – a szexuális zaklatás körüli vita közepette – a Vatikán kiadott egy dokumentumot, amelyben a nők pappá szentelését a „súlyosabb bűntények” egyikeként értékeli: a tett kiátkozást von maga után, s ezzel szigorúbb büntetés jár érte, mint a kiskorúak zaklatásáért vagy a gyermekpornográfia terjesztéséért, amelyekre a szóban forgó irat szintén kitér.

Vannak felvilágosult tradicionalisták is, mint az a fiatal katolikus tanárnő, aki a férjével és a barátaikkal éjszakai áhítatokat tart fiatalok számára egy Mária-kegyhelyen, bongódobokkal, énekkel és sok csendességgel, imával, elmélkedéssel.

4000 év vallástörténete arra tanít bennünket, hogy az idők változnak; vannak törések, olykor sebek is. A metodistáknál, a protestánsoknál és az anglikán egyházban ma hétköznapi, ami egyszer elképzelhetetlen volt: papnők, sőt női püspökök is tartanak istentiszteletet.