Bolygólázban égő tudósok

A csillagászok minden hónapban fedeznek fel új égitesteket, amelyek a világűr mélyén, más napok körül keringenek

„Ez a valaha indított legunalmasabb küldetés. Mindig ugyanazokról a csilla-gokról készítünk képeket, éveken át, újra meg újra. Végkimerülésig.”

Holott a William Borucki által leírtak az amerikai űrutazási ügynökség, a NASA valaha indított leglátványosabb világűrrel kapcsolatos projektjévé válhatnak. Ha azonban a San Franciscótól délre fekvő Ames Research Centerben található irodájában keressük fel, nem űrhajómodelleket vagy látványos számítógépes animációkat mutat, hanem csupán egy kilyuggatott fémlemezt.

„Ez az egyik első, 1980-as években tett kísérletünkből származik – mondja. – Minden egyes lyuk egy adott csillag fényének befogadására volt szánva, mögé pedig érzékelőket szereltünk.”

Bill Borucki fizikus 1962 óta dolgozik a NASA-nál, és ő a Kepler-űrteleszkóp atyja. Ezt 2009. március 6-án lőtték ki a világűrbe, és 2010 nyara óta küld adatokat a Földre. A Kepler exobolygók, vagyis a Naprendszerünkön kívül eső égitestek után kutat, ezen belül is csak olyanok érdeklik, amelyeken lehetséges az élet kialakulása.

A Kepler tehát nem akármilyen exobolygókat kémlel, hanem további Földeket keres. Exobolygót ugyanis már bőséggel találtak: 2010 augusztusáig az általunk ismertek száma 473 volt, ezek java része viszont szilárd felülettel és tengerekkel sem rendelkező, barátságtalan gázbolygó.

Borucki járható felülettel rendelkező világokat keres, amelyek csillaguk körül, lakható zónába eső távolságra keringenek. Ez azt jelenti, hogy ebben a zónában mérsékelt hőmérséklet uralkodik, és létezhet cseppfolyós víz, az általunk ismert élet alapja. A Kepler-teleszkóp a sajátunk-hoz hasonló (nem túl mély) óceánokkal, (nem túl ritka) légkörrel és lehetőleg aktív – az atmoszférát tápláló és azt kémiailag regeneráló – vulkánokkal rendelkező bolygókat hivatott találni.

Vajon létezhet élet más bolygókon is?

Négyszáz évvel ezelőtt, amikor feltalálták a teleszkópot, a tudósokban joggal merült fel a kérdés, vajon létezik-e egyáltalán földön kívüli élet. Addig ugyanis Arisztotelész tézise volt érvényben, miszerint a Föld és lakói kozmikus kivételnek számítanak. A távcsövön át vetett pillantások azonban megmutatták, hogy a szomszédunkban keringő égitestek alapvetően nem különböznek a mi bolygónktól. A Holdon hegységek húzódnak, a Jupiternek saját holdjai vannak, a Mars pólusait jég borítja. Mindenesetre azonban még a legjobb teleszkópokkal és a legkifinomultabb űrszondákkal sem sikerült eddig életet találni Naprendszerünkben a Földön kívül. Legfeljebb a Marson vagy a Jupiter Európa holdján képzelhető el egyszerű mikrobák létezése.