Vihar előtti csönd a könyvpiacon

A XXI. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon szemmel láthatóan minden olyan, mint megelőző években, csupán az szúrhat szemet a vásárlóknak, hogy mind több standnál kapható leértékelt, akciós könyv.

A könyvpiac szereplői nem szívesen beszélnek a jövőről: fél szemmel mindenki a legnagyobb hazai könyves céget figyeli, az Alexandra-birodalmat. Ha ugyanis a Matyi Dezső vezette cég – amelyhez több kiadó, köztük az Európa is tartozik –nem tudja kezelni az adósságait, az nemcsak a könyvkereskedő-hálózatot, de az egész könyvpiacot megrogyaszthatja. A kiadók 90-180 napos fizetési határidőkről, 53 százalékos kiskereskedelmi árrésekről, beragadt milliókról beszélnek, miközben jelentős könyvkészleteik vannak a könyvpalotákban. A könyvszakmáért aggódva Szabó Tibor Benjámin, az Új Könyvpiac felelős szerkesztője nyílt levelet intézett L. Simon Lászlóhoz, a Nemzeti Kulturális Alap alelnökéhez, azonnali cselekvést sürgetve. 
A legnagyobb hazai könyvszakmai szervezet, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének igazgatója, Zentai Péter László szerint a könyvszakma annyi válságot átélt már, hogy a legrosszabb forgatókönyvet is túl fogja élni. „Sokfajta válságot átéltünk már, a könyvpiac úgy indult 1989-ben, hogy egy ostoba kormánydöntés miatt elveszítettük a könyvesboltok kétharmadát. Ez az ősbűn, ami minden későbbi nehézség kezdő oka” – magyarázta az igazgató, aki szerint a könyvszakma az egyetlen a kulturális életben, amelyik kénytelen valóban a piacról megélni, a vásárlók a pénztárcájukkal szabják meg, milyen legyen kínálat. 
Szerinte a kialakult helyzet borítékolható volt, hiszen az ágazatot mindig a tőkeszegénység jellemezte, ezért is alakulhatott ki a bizományosi rendszer. Tehát hogy a kereskedők csak az eladott könyvek után fizetnek, a boltban „bizományban” várakoznak a kötetek a vásárlókra. „Hogy a könyvszakma szereplői mégis jól döntöttek, az mutatja, hogy a gazdasági válság kitöréséig, 2008-ig töretlenül fejlődött a piac: egy sokszínű, európai színvonalú kínálat jött létre” – fogalmazott az igazgató, aki szerint a folyamatosan növekvő forgalom azt a tévképzetet keltette a piac szereplőiben, hogy a „határ a csillagos ég”. Szerinte ennek következményeként nyíltak sorra a könyvpaloták, a hatalmas üzletek a plázákban, amelynek áruval való feltöltése a kiadók feladata lett. A fejlesztések azonban hitelből történtek, így amikor a gazdasági válság hatására csökkent a vásárlókedv, valamint megnövekedtek a fenntartási költségek, az egész rendszer megroppant.
Zentai Péter László szerint a mostani helyzetért a Gazdasági Versenyhivatal(GVH) is felelős, hiszen a könyvszakma önszabályozó rendeletéből kivetette az árleszállításokat korlátozó rendelkezést, majd tavaly összesen hetvenmillió forintos bírságot szabott ki négy könyvterjesztő vállalkozásra, mert úgy ítélte meg, hogy azok versenykorlátozó megállapodásokat kötöttek kiadókkal. Az igazgató szerint felelősség terheli az államot is, hiszen tétlenül figyeli a folyamatokat, a könyvszakma kezdeményezéseit pedig lesöpörte az asztalról. Zentai Péter László szerint ilyen lett volt a könyvtörvény, amely „egyetlen adóforintot nem vett volna ki a költségvetésből”, csupán fenntartható szabályozást vezetett volna be. „Most pedig egy olyan helyzettel nézünk szembe, hogy ha a legnagyobb könyves kereskedelmi hálózat nem tud úrrá lenni a nehézségein és csődöt mond, egyetlen meghatározó szereplője marad a könyvpiacnak. A GVH engedélyével ugyanis egyesült a legnagyobb online kereskedő cég és a második legnagyobb kereskedelmi lánc, a Shopline és a Libri” – fogalmazott az igazgató, aki szerint a sokszínűséget veszélyeztetné a monopol helyzet. „Mindenkinek elemi érdeke, hogy Matyi Dezsőnek sikerüljön konszolidálnia a céget” – tette hozzá.
Az igazgató szerint a kilábaláshoz a kereskedőknek le kell mondaniuk bizonyos jogaikról - például differenciált árréseket kellene bevezetni - ugyanakkor a kiadóknak is el kell fogadniuk, hogy a bizományosi rendszert nem lehet egy tollvonással megszűntetni. Szerinte ebben az esetben azonnal megszűnhetne a könyvkínálat sokszínűsége, a kereskedők ugyanis csak azokat a termékeket vennék meg, amelyeket biztosan el is tudnak adni.

Írói indulásáról szólva Sofi Oksanen elmondta: mindig tudta, hogy alkotni szeretne. "Már amikor megtanultam olvasni, nagyon nagy szeretet alakult ki bennem a könyvek iránt, maci helyett a kedvenc könyveimmel aludtam". Emlékeztetett, a szovjet elnyomás azonban mély nyomokat hagyott. Elmondása szerint az elnyomottak iránt érzett, regényeiben is megfigyelhető empátiája erős igazságérzetéből fakad, ezért ha nem írna, jogásznak ment volna.

A fiatal kora ellenére számos díjjal kitüntetett író elmondta: minden regényéhez alapos kutatómunkát végez. Regényei harci jeleneteinek megírása előtt például elment egy lőgyakorlatra, majd katonai szakértővel konzultált.

További terveiről elmondta: egy saját kiadót tervez és már dolgozik új regényén is. -->