Elvárás lett a hétvégi munka - a nők többet, a férfiak kevesebbet dolgoznak

Magyarországon 2013-ban a teljes munkaidőben dolgozó nők átlagosan 40,2 órát, a férfiak 41,1 órát dolgoztak. Ez a nők esetében 0,2 órával hosszabb, a férfiaknál viszont 1,4 órával rövidebb, mint az EU-28 átlaga.

A tagországok közötti különbségek leginkább az önfoglalkoztatottak arányától függnek. Ahol ez viszonylag jelentős (például Görögországban), ott a heti munkaidő meghaladta az uniós átlagot. A rendszeres heti munkaidő mutató terjedelme és szórása is kicsi. Összességében órában a legkevesebbet, 39,5 órát a dán férfiak dolgozták 2013-ban, a legtöbbet pedig a görögök 45,6 órát, a nőknél 41,8 óra volt a csúcs Ausztriában és
Görögországban, míg 37,5 óra a minimum Írországban.

Ami a fő- és részmunkaidő megoszlását illeti, a férfiak az unióban átlagosan 41,6 órát dolgoztak teljes-, míg 19,6 órát részmunkaidősként. A magyar férfiak esetében ez 40,0 óra, illetve 22,7 óra volt. A nők átlagos 38,9 órás főmunkaidejétől a magyar 38,6 óra alig tért el, a részmunkaidőben dolgozó magyar nők viszont az átlagos 20,1 órával szemben 22,5 órát teljesítettek.
A túlóra terén már lényegesen nagyobbak a tagországi különbségek. Az Egyesült Királyságban a foglalkoztatottak 27 százaléka túlórázott (de a nem unió tag Svájcban elérte a 39 százalékot is a túlórázók aránya), Bulgáriában viszont csak 2,6 százalék.

A túlórázók aránya Magyarországon az utóbbi évtizedben folyamatosan csökkent; Magyarország 5,4 százalékos arányával valahol az alsó harmadban helyezkedett el. Viszont a túlórák 27 százalékáért nem fizettek a munkáltatók: különösen jellemző az ilyen fajta „elvárt” többletmunka például a kereskedelemben.

Az új vásárlási szokások miatt a kereskedelem az is, ahol – az amúgy is több műszakos rendben dolgozó egészségügy, védelem vagy közlekedés  mellett – az utóbbi években alapvető elvárás lett a hétvégi munkavégzés. 2013-ban az alkalmazásban álló férfiak 69,3, a nők 74,5 százaléka dolgozott normál (egyműszakos) műszakrendben, a többiek azonban különböző atipikus munkarend szerint.

Ez a nőknél főként (14,3 százalékban) a két műszakot jelentette, a férfiaknál viszont a kétműszakos munkarenddel nagyjából megegyező súlya volt a rendhagyó, illetve változó műszakrendnek is. A normál biológiai ritmussal legnehezebben összeegyeztethető három, illetve négy műszakos műszakrendben az alkalmazásban állók 6 százaléka (mintegy 220 ezer ember) dolgozott. Tavaly az alkalmazásban állók 10,3 százaléka rendszeresen, 29,4 százaléka alkalmanként szombaton is dolgozott, vasárnaponként pedig 7,5, illetve 18,1 százalék volt ez az arány. Minden hétvégi munkavégzési nőtt az elmúlt években, de leginkább a szombati alkalmankénti.

Egy közelmúltban publikált nemzetközi vizsgálat szerint az európaiak többsége úgy látja, hogy a munka és a magánélet közötti egyensúlyt leginkább a kedvezőtlen munkahelyi környezet, illetve a rossz kollegiális viszony képes felborítani. A magyarországi válaszolók ezzel szemben legnagyobb veszélyt a túlórázásban és az esti, hétvégi munkavégzésben látták, valószínűleg azért, mert ezek többeket érintenek nálunk, mint az előbbi kettő.

Az egész hetes munkaidő-kiesésnek sajátos éven belüli „ritmusa” van. 2013-ban februárban jelentettek beteget a legtöbben, legkevesebben pedig decemberben. A szabadságolások tipikus időszaka a július-augusztus, míg az unión belül élők a legkevésbé áprilisban szeretnek szabadságra menni.

-->