Irak, Szíria – ahonnan menekülni kell

Különbséget kell tenni menekült és gazdasági bevándorló között – mondta Orbán Viktor miniszterelnök a nyár elején. Majd azonnal hozzátette: „minden ember, akármilyen okból is hagyta el a saját szülőföldjét, mire Magyarországra érkezik mind megélhetési bevándorló”. Magyarország déli határain azóta a helyzet durvult, a kormányzati megítélés annyit enyhült, hogy legutóbbi tájékoztatóján Lázár János miniszterelnökséget vezető miniszter már arról beszélt, hogy a migránsok 10 százaléka menekült, míg 90 százalékuk gazdasági okokból vágyik az Unióba. Utóbbiaknak pedig ajtót mutatunk. De miért hagyják el egyáltalán a hazájukat a migránsok és vállalkoznak olyan útra, amely könnyen az életükbe is kerülhet?

A magyar határt megközelítő migránsok 80 százaléka Szíriából indult el – egyáltalán nem biztos, hogy mostanában. Immár négymillióra teszik az országot elhagyó szírek számát, akiknek jelentős része Törökországban és Libanonban ideiglenesen táborokban tengeti az életét évek óta. Az államhatáron belül nyolc millióan vándorolnak otthontalanul. Mindennek oka a 2011 óta, vagyis immár négy éve dúló polgárháború.

Az arab tavasz Szíriát és a brutális diktátorként uralkodó Aszad elnököt is elérte – ám jóval visszafogottabban, mint Egyiptomot. Az ellenzéki erők békés utcai demonstrációk során reformokat, a hatalom diktatórikus szorításának enyhítését követelték – sikertelenül. Aszad, hogy elejét vegye a forradalomnak, egyre durvább eszközökkel lépett fel a demonstrálókkal szemben, míg végül a katonaság éles fegyverekkel és tankokkal kezdte lőni a tömeget. Erre válaszul alakult meg a Szabad Szíria Hadsereg (FSA).

A török-amerikai támogatást élvező FSA egy évig vívta kegyetlen gerilla-harcát a kormányhű milicistákkal, amikor feltűnt a színen egy újabb szereplő, az ország északkeleti részén élő kurdokból verbuválódott sereg. Majd egy újabb, katari-szaúdi támogatást élvező csapat bukkant fel: a Hódító Hadsereg, amelyben immár nyoma sem volt az FSA demokráciát követelő vonalának. A hódítókat olyanok támogatják, mint az an-Núszra Front, az al-Kaida helyi lerakata, és a terrorral ugyancsak közeli barátságot ápoló Ahrar as-Sam.

E kölcsönös és elképzelhetetlenül brutális öldöklésbe kapcsolódott be az Iszlám Állam – amely egyébként épp Szíriában nem áll nyerésre. A foglyaikat nyilvánosan lefejező, gyereklányokat és nőket szexrabszolgaságban tartó, és egyéb, válogatott borzalmakat napi rendszerességgel elkövető IS a legkevésbé sem lóg ki a szír mindennapokból. A fundamentalista iszlamistákat egyébként épp az északi kurdok szorongatják – akiket az elmúlt hetekben kezdett aktívan ágyúzni a tegnaptól már az Iszlám Államot is támadó Törökország.

A szír-iraki-török határnál kialakuló nyílt háború kellős közepén kétmillió szír menekült próbálja átvészelni a polgárháborút. Az ő fejük fölött lövi és bombázza egymást a török, a kurd és az IS hadsereg – az égből hulló „áldásba” olykor bekapcsolódnak a NATO repülői is.

Aszad elnök unokaöccse, Szulejman al-Aszad, egy rendszám nélküli Hummerrel „csapatta” Latakia utcáin, amikor elévágott egy másik autós. Szulejmán nem volt rest, a szemtelen sofőr mellébe eresztett hét golyót a Kalasnyikovjából. Bár kiderült, hogy az áldozat Aszad elnök hadseregének egyik tisztje volt, az unokaöcs ellen még névlegesen sem emeltek vádat.

Irak szintén jelentős küldő ország a Magyarországot elérő migrációs hullámban. 2011 decemberében hagyta el az utolsó amerikai katona is Irak területét. Bár túlzás lenne azt állítani, hogy az USA jelenléte alatt minden rendben ment az arab államban, a kivonulás után hihetetlen gyorsasággal omlott össze a központi hatalom. A káoszban a kurdok itt is maguknak követelték az ország északi tartományait – olyannyira, hogy ma már önálló országként viselkednek Irakon belül.

Az államot a síta-szunnita vallási ellentét is tépázza – leginkább folyamatos terrortámadások formájában. Mecsetek, piacok, játszóterek nap mint nap robbannak fel. Ebbe a véres káoszba „köszönt be” az IS – és itt sem emelkedett ki a hétköznapokból különös kegyetlenségével. Az ENSZ felmérése szerint tavaly egyetlen év alatt 30 ezer civil megsebesült a harcok során, 15 ezren pedig életüket vesztették. Pedig a hivatalosan Irak senkivel nem áll hadban.