Klíma-migránsok millióira számíthatunk a globális éghajlatváltozás miatt

Létezik egyáltalán a globális klímaváltozás jelensége? És ha igen, az ipari civilizáció okozza vagy fokozza a bajt? Tehetünk bármit a természet erőinek megfékezése ellen? Bár évtizedek óta kutatják a világ minden országában az időjárási folyamatok változását, egységes válasz még mindig nem született ezzel kapcsolatban

„Megfigyelhető, hogy a fejlett gazdasággal rendelkező, jóléti államok legtöbbje létező és komoly problémaként gondol a klímaváltozásra, míg a fejlődő országok a legkevésbé sem. Sőt utóbbiak zöme a létezését is vitatja a problémának – mondta lapunknak Szirmai Viktória, kutató, aki számos, e tárgykörben végzett vizsgálat részese volt a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) keretei között. – Az eltérő megítélés oka nem bonyolult.

A gazdag társadalmak részben magukat okolják a változás miatt, részben igyekeznek mindent megtenni jelenlegi életszínvonaluk megtartásáért, amelyet fenyeget a klímaváltozás. Ezzel szemben például Kína, amely mindent elkövet, hogy elérje a »nyugati« fejlettséget, hihetetlen mennyiségben bocsát ki károsító anyagokat a felzárkózás közben. Peking szerint nem is létezik klímaváltozás, vagy ha igen, nem az ember okozta és nem is vagyunk képesek beavatkozni. Ők így védik az ipari fejlődéshez és gazdagodáshoz fűződő jogaikat.”

Pedig nem szükséges a legújabb, nemzetközi kutatási eredményeket ismerni ahhoz, hogy lássuk: nem úgy működik a világunk, mint akár harminc-negyven évvel ezelőtt. Miközben évről-évre dőlnek a melegrekordok, egyre gyakoribbak a „természeti extremitások” – néhány óra alatt bekövetkező, hatalmas hőmérséklet-ingadozások, egyre vadabb viharok, pusztító jégeső vagy éppen hónapos aszályok sora. Ha messzebbre tekintünk a házunk tájánál, azt látjuk: az északi sarki jégsapka megállíthatatlannak látszó olvadása már nemcsak egyesek komfortérzetét veszélyezteti, hanem egész országok gazdaságát és lakosainak életét.

„Hollandia már most is hatalmas energiát fektet a tenger elleni küzdelembe – emlékeztetett Szirmai. – Nem ha, hanem amikor a tengerszint jelentősen megemelkedik, várhatóan az ország jelentős része víz alá kerül. Az ott élők elveszítik otthonaikat, termőföldjeiket, munkájukat. De igaz lesz ez a világ számos más pontjára is. Ezzel párhuzamosan az egyre tartósabb szárazság felperzseli Afrika már most is csekély mennyiségű termőterületeit. A ma tapasztalható menekült áradat – amelyet Európa már most sem tud kezelni –, semmiség ahhoz képest, amit a klíma-migránsok megjelenése okoz majd.”

Magyarország – a kutató és kollégái szerint – alapvetően szerencsés helyzetben van. A Kárpát-medence hegyláncai természetes védelmet jelentenek számos természeti jelenséggel szemben, azonban az alapvető változásoktól nem tudnak megóvni bennünket. Az időjárási szélsőségek már most megnehezítik az életünket – pedig még csak a folyamat elején járunk. Az MTA kutatói számos anyagot állítottak össze, amelyek mindegyike drasztikus változásokat jelez előre száz éves idősávon. A klíma megváltozásával sokkal közelebb kerül Magyarország a mediterrán éghajlathoz – az átmenet azonban hatalmas gondokat okoz. Olyan invazív növényfajták jelennek meg, amelyekre az agrárium nincs felkészülve, miközben eddig az országban sosem látott kártevők telepednek meg. Utóbbiak ellen sem a természet, sem az agrártechnológia nem tud még védekezni.

De nem csak a mezőgazdaságra hat a klíma, a társadalmat, szokásainkat is megváltoztatja. Szirmai Viktória szerint hamarosan elkerülhetetlen lesz a szieszta, vagyis a déli, legpusztítóbb hőségben bevezetett munkaszünet.

Egy másik, ritkán emlegetett terület: egyre gyakrabban szóba kerül a diákok nyári vakációjának lerövidítése, mivel a szülők számára hatalmas problémát és anyagi áldozatokat követel a két és fél hónapos szünet megszervezése. Az egyre forróbb és korábban kezdődő nyarak azonban mindezt keresztül húzzák, hisz a magyar tantermek nem klimatizáltak, így egyenesen kínzás lenne 40 fokos hőségben tanítani és tanulni. Szirmai beszámolója szerint 2008-ban az Akadémia felmérést végzett a magyar lakosság körében: miként értékelik a klímaváltozás jelentette veszélyt, mennyire hat a mindennapi életre.

„Érdekes volt látni, hogy a legfelső társadalmi státuszba tartozókat érdekelte a legkevésbé a téma, míg a szegényebbek, kiszolgáltatottabbal jelentős problémaként írták le a folyamatot – emlékezett vissza a szakember. – Ennek oka: a gazdagabbak rendelkeznek erőforrásokkal (pénzzel) ahhoz, hogy kiküszöböljék az életükből a klíma-jelenségeket. Ha meleg van, elutaznak a tengerpartra, vagy vesznek egy légkondicionálót. Ha megbetegszenek, megveszik maguknak a legjobb ellátást. Velük szemben a szegényebbek, a betegek és az öregek kiszolgáltatottak a természetnek, képtelenek hatásosan védekezni ellene.

Az Energiaklub e héten közzétett ugyanilyen tárgyú felmérésének eredménye szerint semmi nem változott: a válaszadók 70 százaléka tartotta jelentős gondnak a klímaváltozást – a társadalom legfelső három dekádja intaktnak, azaz érintetlennek érzi magát, a szegényebbek viszont elsősorban a hatalmas hőingadozásokra és az egyre forróbb nyarakra panaszkodnak, vagyis a társadalom egyre durvább szétszakadása már most elkezdődött az éghajlatváltozás hatására.

50 millióan vannak veszélyben

A Potsdami Éghajlati Hatáskutató Intézet szerint 2090-ig akár 140 centiméterrel is emelkedhet a tengerszint (a múlt században összesen 20 centi volt az „áradás”). A holland kutatók modellje szerint 1 méteres emelkedés 5 millió négyzetkilométernyi területet árasztana el, elpusztítva az érintett területek összes termőföldjének harmadát, és 50 millió környezeti menekültet hagyna maga után. Hollandia, Kelet-Anglia és Európa ékszerdoboza, Velence, valamint a várost körülölelő öböl is elpusztulna. Az EU-ban 68 millió ember életét befolyásolná valamilyen mértékben a várható tengerszint-emelkedés. Világviszonylatban Indonézia egyes részei, Floriada, Dél-Louisiana nagy része és Latin-Amerika északkeleti partja valamint a Maldív-szigetek kerülne veszélybe.