Közel 550 ezren éltek Magyarországon a népszámlálás időszakában olyanok, akik hosszabb ideig külföldön tartózkodtak. Többségük nem is itt, hanem valamelyik szomszédos országban született, de több mint 200 ezren voltak azok is, akik Magyarországon látták meg a napvilágot, és hosszabb külföldi tartózkodás után tértek haza; 211 ezer külföldön született magyar, illetve 133 ezer külföldön született nem magyar állampolgár élt az országban a népszámláláskor. Döntő többségük olyan magyar család lehet, amely a 90-es évek elején kezdett el áttelepülni.
Nem meglepő, hogy a legnagyobb beáramlás a rendszerváltás időszakában volt: 1988 és 1990 között több mint 40 ezren jöttek, főképp határ menti országokból. A magyar betelepülők közel 60 százaléka a mai Romániában született, az Ukrajnában, Szerbiában és Szlovákiában születettek aránya 8-10 százalék körüli.
A hazatérők többsége fiatal, aktív korában döntött úgy, hogy visszajön az országba, és ez a korosztály a csoport egyre magasabb hányadát teszi ki. A rendszerváltozás után hazatérők korösszetétele jelentősen eltér a népességétől, miután az aktív korúak jelentősebb, a gyermek- és az időskorúak csekélyebb súlyt képviselnek közöttük. A 2005–2011 között visszatérőknek közel háromnegyede 40 év alatti.
A legalább egy évig külföldön élők, majd Magyarországra költözők között az ország felnőtt népességéhez viszonyítva sokkal többen rendelkeznek felsőfokú végzettséggel. Míg a teljes népességben csak 17 százalék a diplomások aránya, addig náluk 45,3 százalékos. Az érettségizettek részesedése megegyezik a népességen belül és a hazatérők között, a szakmai oklevéllel rendelkezők, illetve a legfeljebb általános iskolát végzettek viszont alulreprezentáltak a hazatérők körében. Ugyanakkor, míg a 2005-ben hazatérőknek 47,1, addig a 2011-ben hazatérőknek 37,3 százalékát tették ki a diplomások. Ez azt mutathatja, hogy Magyarország adottságai egyre kevésbé vonzók a diplomások számára a környező országokhoz képest, s nekik már nem éri meg annyira „hazatelepülni”.
Az sem meglepő, hogy a rendszerváltozás után hazatérőkre sokkal jellemzőbb az idegennyelv-ismeret, mint a népesség egészére: túlnyomó többségük, 84 százalékuk a magyar mellett beszél valamilyen idegen nyelven is. A magyarul nem, csak valamely idegen nyelven beszélők hányada elenyésző (0,7 százalék). Ezzel szemben a magyar lakosság közel háromnegyede saját bevallása szerint kizárólag az anyanyelvén képest beszélni. (A csak idegen nyelven beszélők a teljes népességen belül 37 ezren, a rendszerváltozás után hazatérők között 900-an vannak. Arányuk az össznépességben, illetve a hazatérőkön belül is 1 százalék alatti.)
Akik a rendszerváltás után jöttek vissza, azoknak a 60 százaléka volt foglalkoztatott, ami jóval meghaladja a teljes népességen belüli 40-es értéket – ám ez korösszetételükből is adódik. Ugyanakkor a munkanélküliek hányada is valamivel magasabb volt a hazatérők csoportjában. Lényeges különbség, hogy míg a hazatérő eltartottaknak több mint 40, addig a népességen belüli eltartottak 80 százaléka volt húsz év alatti, vagyis a hazatérők között az eltartottak egy jelentős hányada felnőtt.
A fővárosba jönnek vissza
A legtöbb hazatérő Budapest II., XI., XIII. és XIV. kerületében lakott a népszámláláskor. Valamivel kevesebben, de még mindig jelentős számban éltek a főváros III. és XII. kerületében, valamint Szegeden és Debrecenben. A lakóhelyek listáján ezt követően Pécs és Győr mellett Budapest VIII., IX., IV., VII. kerülete áll. Érzékelhető még a hazatérők jelenléte a főváros további kerületeiben, illetve Miskolcon, Székesfehérváron, Kecskeméten, Sopronban, Veszprémben, Érden, Nyíregyházán és Szombathelyen.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.