„Tíz-tizenöt évvel ezelőtt egyetlenegy szarka nem költött városi környezetben Magyarországon, azóta ez a tendencia megfordult – mondta Orbán Zoltán, a Magyar Madártani Egyesület szóvivője. Ugyanannak vagyunk a tanúi, mint 1900-ban, amikor a fekete rigók kezdtek el beköltözni a fővárosba.
Sajnos a természettől mindinkább eltávolodó lakosság egy része már alig tolerálja a madarak jelenlétét. Ott tartunk, hogy az évszázadokon keresztül érinthetetlennek tekintett fehér gólyák, füsti fecskék és molnárfecskék fészkelésével kapcsolatban is a »piszkításuk« miatt háborodnak fel az emberek; még le is lövik a madarakat, vagy leverik a fészkeiket.”
[caption id="" align="aligncenter" width="600"] Idegesek tőlük az emberek - Kép: Shutterstock[/caption]
Orbán Zoltán azt mondta: a szarka és a vetési varjú nem jószántából költözött be a lakott területekre, hanem a sok évszázados állományirtás folytán ezek a három-négy éves gyerek szintjén álló, rendkívül intelligens madarak nem a kihalást választották. Ezt a bajt mi hoztuk a saját fejünkre. Orvosolni persze nem egyszerű és nagyon sokba kerül.
A bütykös hattyú a 19. században tűnt el teljesen Magyarországról, de az 1970-es években újból megjelent néhány példány, az elmúlt évtizedben pedig mindenütt elterjedt. Olyannyira, hogy a Balatonnál már az őshonos vízimadarak élőhelyeit is veszélyezteti. „Ezzel is komoly felelőssége van az embernek – mondta Orbán Zoltán. – Nemsokára kampányt indítunk, hogy megértessük, nem szabad etetni a vízimadarakat, legfeljebb zöldségekkel, és nem kenyérrel. Az ártó táplálék a viselkedésüket is megváltoztatja. Olyan vizeket is elfoglalnak, amelyek természetes körülmények között nem tudnák eltartani a hattyúkat, másrészt, mivel kapnak táplálékot, nem keresnek, és nem is költöznek el télre. Ha pedig van egy keményebb telünk, tömegesen pusztulnak el.”
A kormoránok a Tiszán és a Tisza-tónál okoznak károkat. Egy-egy példány akár napi 3-4 kiló halat is elfogyaszt, és ennek többszörösén ejthet halálos sebeket. A Tiszán becslések szerint több tízmilliós, országosan százmilliókra rúgó veszteséget okozhatnak a több száz mázsa hal elpusztításával. Ezért, bár továbbra is védett madár, de az elmúlt három évben már lehetőség van engedéllyel gyéríteni az állományt.
„Be kell látnunk, a madarak valóban okozhatnak anyagi kárt is – mondta Orbán Zoltán. – A hiteles természetvédelem feladata olyan megoldások és engedmények keresése, hogy velünk együtt élőlénytársaink is megtalálják létfeltételeiket."
Elegünk lett a hódokból is
Húsz éve még alig akadt hód nálunk. Pedig őshonos volt, de az 1900-as évek elejére a bundája és a húsa miatt szinte teljesen kiirtották. 1996-ban kezdték el visszatelepíteni, és mára az állomány túlzottan megnőtt. Az eurázsiai hód a legnagyobb rágcsáló Európában, természetes ellensége nincs. A szaktárca ezért változtatna a hódok státusán, tartva attól, hogy jelentős kárt okoznak. Védett maradna, de lehetővé tennék, hogy ott, ahol túlszaporodtak, gyéríteni lehessen.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.