Nagyjából Donald Trump amerikai elnök hatalomra kerülése óta élesedik az Egyesült Államok és Észak-Korea közötti konfliktus. Pedig Észak-Korea nukleáris kísérletei 30 évre nyúlnak vissza, első komolyabb próbarobbantására pedig 2006-ban került sor. Mára az állandó rakétakísérletekkel a diktatorikus berendezkedésű ország egyre fejlettebb arzenálra tesz szert, és előbb-utóbb képessé válhat a nukleáris fegyverek ballisztikus rakétákon történő célba juttatására is. Ez pedig már az Egyesült Államok számára is közvetlen stratégiai fenyegetéssel bír.
Amerikának tehát egyetlen célja van: visszaszorítani Észak-Koreát abban, hogy nukleáris erejét olyan célokra használja, amivel akár háborút is kirobbanthat. A komolyabb összecsapás témája nem újkeletű, hiszen Nikki Haley, az Egyesült Államok ENSZ nagykövete már márciusban így fogalmazott:
Ha Észak-Korea újabb rakétakísérletet hajt végre, vagy olyan interkontinentális ballisztikus rakétát indít, amely elérheti az Egyesült Államokat, akkor a Trump-kormányzat nem ül ölbe tett kézzel, annyit mondva csak: hát, megint végrehajtottak egy kísérletet.
Azóta a helyzet csak súlyosbodott: Észak-Korea néhány hete olyan interkontinentális ballisztikus rakétatípust tesztelt, mely indítási helyétől számítva akár egy 10 ezer 400 kilométerre lévő célpontra is lecsaphat. Hatótávolságába így beleférhet Los Angeles, Denver vagy Chicago egyaránt, attól függően például, hogy mekkora tömegű és méretű robbanótöltettel szerelik fel – véli David Wright amerikai fizikus.
A félelem pedig úgy tűnik nem alaptalan. Az utóbbi napokban Észak-Korea Amerika csendes-óceáni birtokára, Guamra vetett szemet, ahol az amerikai haderőnek hadászati jelentőségű katonai létesítményei vannak. A hírre reagálva Donald Trump amerikai elnök kifejtette: Észak-Korea „a tűzzel játszik”, ha továbbra is fenyegetőzik. „Észak-Korea jobban teszi, ha többé nem fenyegeti az Egyesült Államokat. Olyan tűzzel játszik, amilyet a világ még nem látott”.
Trump harcias szavajárását az Egyesült Államokban sok kritika érte. Történészek arra hívják fel a figyelmet, hogy az amerikai elnökök általában óvatosan bánnak a szavakkal. Trump hangvétele viszont erősen közelít az észak-koreai vezetőjéhez. Egyesek viszont az „elrettentés üzenetét” vélték kiolvasni Trump szavaiból, míg mások attól tartottak, hogy Trump „veszélyes ösvényre” tért.
Elemzők szerint a konfliktus megoldása mégis későbbre tolódhat, hiszen Észak- és Dél-Korea augusztus 15-én ünnepli a Japán megszállás alóli felszabadulását – írja a Bloomberg.
Észak-Korea diktátora nem háborút akar, hanem rezsimjének háborítatlan fennmaradását. Ezt atomfegyverkezés révén véli megvalósíthatónak – mondja a berlini Freie Universität Észak-Koreára szakosodott kutatóintézetének irányítója az Alapblognak adott interjújában. Hozzátette: nyilvánvaló, hogy Kim Dzsongun diktátor és Donald Trump amerikai elnök életveszélyes pókerjátékot űznek. A nukleáris háborús eszkalálódásnak azonban objektíve mégis csak rendkívül csekély az esélye, legalábbis az Egyesült Államok nincs abban a helyzetben, hogy megelőző csapást tudjon mérni Észak-Koreára.
Észak-Korea rakétakísérletei azonban nem csak az USA számára jelentenek fenyegetést. Egyre nagyobb a veszélye, hogy akár Vietnám, Dél-Korea vagy Japán is nukleáris fegyverek kidolgozásába kezdjen saját védelme érdekében – írja a Wall Streeet Journal.
Bár az utóbbi hónapokban egyértelműen Trump hatására fokozódott az észak -koreai helyzet, érdemes visszatekinteni, hogy milyen lépéseket tettek az ügyben elődei. Annak idején ugyanis Barack Obama, George W. Bush és Bill Clinton is erős retorikát használtak az aktuális észak-koreai vezetőkkel szemben.
Bár Obama eleinte békülékeny hangnemben próbált megoldást találni, később ő is a szankciókhoz és erős beszédhez folyamodott. 2014-ben például kijelentette: Amerika nem fél katonai erőkhöz nyúlni, ha a helyzet azt követeli meg. Emellett egyik utolsó intézkedése is újabb szankciók kidolgozása volt, és Trumpot is figyelmeztette: ez lesz az egyik legfontosabb ügy amivel foglalkoznia kell – írja a Fox.
Azonban a diplomáciai tárgyalásokat sürgető Bush sem tudott Észak-Koreával eredményre jutni. A volt amerikai elnök korábban úgy fogalmazott: ez az ország rakétákkal és pusztító fegyverekkel van felszerelve, miközben éhezteti polgárait.
Bill Clinton viszont nagymértékű segélyekkel próbálta lekenyerezni Észak-Koreát, azért cserébe, hogy a diktatorikus ország felfüggessze nukleáris programját. Miután a megállapodás nem vezetett eredményre, Clinton már háborúról kezdett el beszélni.
A feszültség azonban érezhetően megnőtt az elmúlt néhány napban, miután Észak-Korea „komoly leckére” figyelmeztette Washingtont, ha akcióba lendülne ellene. Donald Trump válaszában arra hívta fel a figyelmet, hogy az Egyesült Államokat érő bármely fenyegetést Phenjan részéről „tűzzel és haraggal” fogadna az amerikai oldal.
Kína bejelentette: az észak-koreai rakétakísérletek miatt kivetett legújabb ENSZ-szankcióknak megfelelően három hét múlva leállítja a szén, a vasérc és más áruk importját Észak-Koreából. Kína – amely Észak-Korea legjelentősebb kereskedelmi partnere – eddig egyrészt azért nem büntette túl szigorúan Phenjant, mert attól fél, hogy ennek hatására összeomolhat a sztálinista rendszer, másrészt a legnagyobb árat fizeti az összes ország közül, ha betartja a büntetőintézkedéseket. A kínai vámügynökség szerint az ország szeptember 5. után nem importál szenet, vasat, vasércet, ólmot és ólomércet, valamint halat és más tengeri ételeket Észak-Koreából. Az új szankciók nyomán Phenjan évi egymilliárd dollár (több mint 255 milliárd forint) exportbevételtől eshet el. A 2371-es számú határozat 2006 óta a nyolcadik hasonló. A Biztonsági Tanács legutóbb júniusban fokozta a nyomást Észak-Koreán, de Phenjant eddig nem sikerült megfékezni.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.