Nem csak a nagyok döntenek az unió sorsáról

Emmanuel Macronnal tartott tájékoztatóján elmondta, hogy Franciaország után Németországban is elkezdődik az EU jövőjéről szóló társadalmi párbeszéd. A konzultáció május 7-én indul, és valószínűleg lesz olyan eseménye is, amelyen a francia elnökkel együtt vesz részt – mondta a német kancellár.

Megerősítette, hogy Berlin és Párizs a júniusi EU-csúcsig közös javaslatokat készít az EU „újjáalakításáról”.

Mint mondta, az EU több a kontinens békéjét biztosító formációnál, olyan „projektnek” kell lennie, amely megmutatja, hogy „értékeinket és érdekeinket csak együtt tudjuk érvényesíteni a világban”, és ebben „sokszínűségünknek gazdagítania, és nem zavarnia kellene bennünket”.

A francia elnök ezzel kapcsolatban elmondta, hogy a munka fontos állomása lesz a június 19-én Németországban tartandó közös kormányülés. Kiemelte, hogy az EU sorsdöntő korszakát éli, mert a közös szuverenitást próbára teszi a nemzetközi viszonyok alakulása, és kihívás elé állítja a világkereskedelem, a technológia és az éghajlat változása, valamint a közösségen belül keletkezett „kétségek és erős nacionalista víziók”.

Az EU-nak a múlt és a jelen mellett a jövő kérdéseire is választ kell adnia, ezért Franciaország és Németország a gazdasági unióval és a valutaunióval, a bankunióval, a migrációval, a közös kül- és biztonságpolitikával, a védelem-, az energia-, a klíma- és az innovációs politikával kapcsolatban is közös javaslatokat fogalmaz meg.

Emmanuel Macron a menekültügyi rendszer megújítását a legfontosabb teendők között említette.

Mint mondta, továbbra is nagy az Európai Unióra nehezedő migrációs nyomás, ezért meg kell állapodni a közösség új menekültügyi rendszeréről, amely a külső és a belső szolidaritást is biztosítja.

A külső szolidaritás az EU külső határainak közös védelmét jelenti, a belső szolidaritást pedig a menekültek tagállamok közötti elosztását szabályozó kvóták, amelyek akkor lépnek életbe, ha valamely tagállamra rendkívüli nyomás nehezedik. Nem lehet egyetlen országra hagyni a befogadás és az integráció feladatát – mondta a francia államfő.

Angela Merkel a legfontosabb ügyek között az elsőként említette a menekültügyi rendszer megújítását, aláhúzva, hogy

ez a feltétele a schengeni övezeten belüli szabad mozgás megőrzésének.

A kancellár kiemelte, bízik abban, hogy sikerül összehangolni a német és a francia elképzeléseket. A következő hetekben nyitott vitára és kompromisszumképességre lesz szükség. A két fél eltérő szempontokból közelít meg kérdéseket, „de szerintem javaslataink összege jó eredményt alkot majd” – mondta a német kancellár.

Az euróövezet tervezett átalakításáról szólva rámutatott, közös meggyőződés, hogy az övezet válságtűrő képessége még nem megfelelő. Kifejtette, hogy szerinte a bankunió kiteljesítése a legkönnyebben elvégezhető feladat. A nem túl távoli jövőben egy közös betétbiztosítási rendszer is kifejlődhet.

Emmanuel Macron hangsúlyozta, hogy a gazdasági unióra és valutaunióra is érvényes a szolidaritás követelménye. Az is biztos, hogy több közösen finanszírozott beruházásra lesz szükség az övezet stabilitásának és versenyképességének erősítéséhez.

Angela Merkel ezzel kapcsolatban megerősítette az euróövezeti államadósság-válság óta képviselt álláspontját, miszerint a közösség szolidaritása mellett a tagállamok egyéni felelősségvállalása és erőfeszítése is elengedhetetlen.

A készülő közös javaslatokról kevés konkrétumot közöltek, és nem ejtettek szót azokról a francia elképzelésekről, amelyek a Németországot terhelő lehetséges költségek miatt ellenállásba ütköznek a német politikában, mindenekelőtt az Angela Merkel vezette Kereszténydemokrata Unióban (CDU) és bajor testvérpártjában, a Keresztényszociális Unióban (CSU), a pártszövetségtől jobbra álló, Alternatíva Németországnak (AfD) nevű ellenzéki pártban és a szintén ellenzéki liberális Szabad Demokrata Pártban (FDP).

Ezen elképzelések közé tartozik a közös euróövezeti költségvetés és közös pénzügyminiszter tisztségének bevezetése.

Nem volt szó arról a német részről feltételekkel támogatott gondolatról sem, miszerint az állandó euróövezeti válságkezelő mechanizmus (ESM) továbbfejlesztésével ki kell építeni egy új pénzügyi intézményt, az európai valutaalapot. A CDU/CSU és a Német Szociáldemokrata Párt (SPD) koalíciós szerződése szerint Németország akkor támogathatja a kezdeményezést, ha a valutaalap az euróövezeti tagállami parlamentek ellenőrzése alatt működne.