Meghalt V. S. Naipaul irodalmi Nobel-díjas brit író

A szerzőt londoni otthonában érte a halál, békésen távozott – erősítette meg özvegye, Lady Naipaul.

Óriás lett azzal, amit elért. Szerettei körében ment el, csodálatos alkotó- és vállalkozókedvtől gazdag élet után

– áll a család közleményében.

Az indiai származású Vidiadhar Surajprasad Naipaul 1932-ben született Trinindadon, iskoláit is ott végezte, majd Oxfordban tanult és Angliában telepedett le. 1954 és 1961 között a BBC, majd a New Statesman munkatársa volt, főként irodalmi kritikákat írt. A hatvanas évektől kezdve szabadúszó író volt, számos utazást tett Ázsiában, Afrikában és Amerikában, tapasztalatairól útirajzaiban, esszéiben számolt be.

Első regénye, a The Mystic Masseur (A rejtélyes masszőr) 1957-ben jelent meg, de nem aratott különösebb sikert. Két újabb ironikus hangú kisregény (The Suffrage of Elvira, The Miguel Street) után az 1961-es Mr. Biswas háza hozta meg számára a hírnevet, amelyben az identitását és függetlenségét kereső főhőst saját apjáról mintázta meg. A pesszimista tónusú, ám finom humorral átszőtt regény az író saját gyermekkori környezetének, gyökértelenségének bemutatásán túl a brit társadalmi „vívmányokat” és az indiai kasztrendszert kénytelen-kelletlen megtartó, soknemzetiségű, koldusszegény Trinidadot is rendkívül érzékletesen ábrázolja.

1971-ben a három összefüggő kisregényt tartalmazó In a Free State (Egy szabad államban) című kötetéért megkapta a rangos Booker-díjat. 1979-ben jelent meg nagy sikert aratott A nagy folyó kanyarulatában című regénye, amelyben egy függetlenné váló közép-afrikai ország sorsán keresztül egész Afrika, sőt az egész harmadik világ időszerű erkölcsi, társadalmi és politikai problémáit feszegeti, nem túl derűlátó módon.

Sokan éppen pesszimizmusa miatt támadták, még azzal is megvádolták, hogy igazságtalan képet fest Afrikáról, ősei földjéről, Indiáról, az iszlám országokról, Argentínáról.

Ez a pesszimizmus, vagy inkább az identitását nem találó, több kultúra és hagyomány között bolyongó, bizonytalanságtól szenvedő ember érzései, gondolatai szólalnak meg önéletrajzi ihletésű regényeiben, a The Enigma of Arrival (A megérkezés talánya), A Way in the World (Út a világban) és a Fél élet címűekben is. Ez utóbbinak mintegy folytatásaként jelent eg 2004-ben a Magic Seeds (Varázsmagvak) című regénye, amelyben az önazonosságát, ősei kultúráját kereső, magára maradt, magányos hős traumáját ábrázolja.

Bár kritikusai is voltak bőséggel, akik kíméletlen társadalomrajza, éles vallás- és életforma-bírálata miatt támadják, regényei világszerte népszerűek, és számos rangos díjat, díszdoktori címet is megkapott. 1990-ben II. Erzsébet angol királynő lovaggá ütötte, 2001-ben pedig elnyerte a Nobel-díjat is, az indoklás szerint a lényeglátó elbeszélésmódot megvesztegethetetlen, tüzetes vizsgálódással egyesítő, utánozhatatlan hangvételű műveiért.