Magyarország még mindig nem értékeli a nőket

A nőnap történetének első meghatározó momentuma sokkal régebbre nyúlik vissza, mint gondolnánk. A legelső március 8-hoz kötődő esemény 1857-ben történt, amikor az emberibb munkafeltételeket és magasabb fizetést követelő textilipari nődolgozók tüntettek New York utcáin.

A feminista, politikai és szakszervezeti mozgalmak hosszú évek küzdelmei árán értek célt, amikor felmerült az ötlet, hogy az év egyik napját „adják ajándékba” a nőknek. Az Amerikai Szocialista Párt 1909-ben február 28-át tette meg nemzeti nőnappá, és egészen 1913-ig ezen a napon tartották az ünnepet. A kezdeményezés olyannyira teret nyert magának, hogy 1910-ben a koppenhágai II. Nemzetközi Szocialista Nőkongresszuson a német Clara Zetkin indítványozta, hogy az egész világon tartsanak nőnapot, ekkor merült fel tehát a nők globális ünneplésének ötlete. A határozatot a kongresszus elfogadta – ám konkrét globális dátum nélkül –, így a nemzetközi nőnapot először 1911. március 19-én ünnepelték meg Ausztriában, Dániában, Németországban és Svájcban. A felvonulásokon sok férfi is részt vett, s leginkább a nők választójogának megszerzése kapott hangsúlyt.

1917. március 8-án már az orosz nők is tüntettek, ők kenyérért és békéért. Négy nappal később – nem közvetlenül ennek a tüntetésnek a hatására – II. Miklós cár lemondott, s polgári kormány alakult, mely szavazójogot biztosított a nőknek.

Ezzel vált véglegessé a nőnap dátuma is, mely a világ legtöbb országában március 8-a.

Magyarország a nőnapi felhíváshoz először 1913-ban csatlakozott, amikor az Országos Nőszervező Bizottság röplapokat osztott. A következő évben, 1914-ben már országszerte rendezvényeket szerveztek. A Rákosi-korszakban a nőnap ünneplése kötelezővé vált, és az eredetileg különböző időpontokban rendezett nőnapot 1948-tól szovjet mintára március 8-án tartották meg. Napjainkra szinte már teljesen elvesztette eredeti, leginkább politikai célkitűzését és jelentőségét az ünnep, így sokan a romantikára, egy kedves ünnepre asszociálnak. A rendszerváltás után a nőnap Magyarországon is elvesztette eredeti munkásmozgalmi hangulatát, helyette a virágajándékozás dominál.

Ezen a napon sok helyütt a nők elleni erőszakkal szemben is felemelik szavukat a civil szervezetek, mert szerintük a családon belüli erőszak, a munkahelyi szexuális zaklatás, a prostitúció áldozatait a jog nem védi kellőképpen, e cselekmények elkövetői jórészt továbbra is büntetlenek maradnak.

Egy felmérés szerint

az Európai Unióban élő nők 33 százaléka szenvedett el testi vagy szexuális erőszakot tizenöt éves kora óta.

Az Amnesty International nemzetközi jogvédő szervezet azt követeli, hogy állítsanak fel egységes és erős női ENSZ-ügynökséget, amely biztosítaná, hogy a nők a világ minden részén a gyakorlatban is élvezhessék jogaikat.

Ha pénzről van szó, a nők még mindig másodrendűek

Az Egyesült Államokban 1963-ban hoztak törvényt a nemek azonos fizetéséről, de a férfiak még ma is lényegesebben többet keresnek. A nemek között az Európai Unióban is mutatkozik bérkülönbség, noha 1975-ben uniós irányelv tiltott meg minden díjazásbeli megkülönböztetést. Az Európai Bizottság ezért 2009 márciusában kampányt indított a nemek közötti bérszakadék megszüntetéséért, 2017 novemberében pedig cselekvési tervet terjesztett be, hogy

mielőbb felszámolják a nemek közötti átlagosan 16 százalékos bérszakadékot.

Az azonos felkészültségű, azonos munkakörben dolgozó nők Magyarországon is kisebb fizetést kapnak, mint a férfiak, és minél magasabb beosztásban dolgozik egy nő, illetve minél több gyermeke van, annál nagyobb lemaradásra számíthat a férfiakkal szemben. A világ számos pontján még kedvezőtlenebb a helyzet.

A gazdaságot is emelné a női foglalkoztatottság

A nemzetközi nőnap alkalmából a PwC idén is kiadta éves statisztikáját a női munkaerőpiac helyzetéről. A 2017-es adatokat olyan tényezők alapján nézték, mint például az egyenlő jövedelem, illetve hogy a nők milyen arányban jutnak munkalehetőségekhez és mennyire jellemző a munkahelyi biztonság. Az elemzésben szereplő 33 OECD-ország közül

Izlandot nevezték meg a női munkavállalók legjobb, legkorrektebb nemzetének 79,1-es indexértékkel.

Svédország 76,1-es értékkel lett a második, míg Új-Zéland a harmadik a 73,6-al.

A PwC arról is beszámolt, hogy a női foglalkoztatás növelése hatalmas gazdasági többletet adhat(na). Ha például az Egyesült Államok a női foglalkoztatás szintjét a svédországihoz igazítaná, gazdasága 1800 milliárd dollárral emelkedne.

Ha minden OECD-ország ugyanezt tenné, a GDP kollektív növekedése 6000 milliárd dollár lenne.

Az európai politikában javul a helyzet, de hazánkban nem

2018-ban az európai nemzetek parlamenti székeinek csak 30 százalékát foglalták el nők. Ez az arány azonban még mindig jobb, mint 2003-ban, amikor ez a szám csak 21 százalék volt. A férfiak aránya viszont még mindig összehasonlíthatatlanul magasabb az egyes országok parlamentjeiben, s ez az egész Európai Unióra igaz.

Az uniós tagállamok között mégis óriási különbségek vannak.

A legjobb helyzetben a svéd politikusnők vannak, ott ugyanis 47 százalék a férfiakkal szembeni arány,

utánuk következik Finnország 42 százalékkal, a harmadik pedig holtversenyben Belgium és Spanyolország 40 százalékkal.

A skála másig végén, azaz

a legrosszabb helyzetben a magyar politikusnők vannak, csak 13 százalékát adják a magyar parlamentnek.

Utánunk következik Málta (15 százalék), Ciprus és Görögország pedig közösen foglalják el a képzeletbeli dobogó legalsó fokát (18 százalék).

Magyarország nagyon nem áll jól a nők megítélésében

Magyarországon nem csak a politikában, de a városi emlékezetben is alulreprezentáltak a nők. Budapesten évről évre egyre több a köztéri alkotás, új szobrok, emléktáblák, utcanevek jelennek meg, de alig találunk olyat, ami nőket ábrázol vagy nőkre emlékezik – ha esetleg mégis, akkor legtöbbször meztelenül ábrázolja őket.

Míg több nyugati országban is kampány indult azért, hogy a történelem fontos nőalakjai is szobrot kapjanak, itthon csak a szégyen van

– írja közleményében a Hosszúlépés. Járunk? sétaszervező cég.

Az Átlátszó kutatásai szerint Budapesten 1173 olyan köztéri alkotás áll, amelyet a Fővárosi Önkormányzat kezel. Ebből 150 ábrázol nőket, 45 férfi-női párokat vagy embercsoportokat.

Köztük összesen 35 az, akinek „neve is van”, azaz történelmi személyiség,

hiszen a nőket legtöbbször dekorációs elemként, például táncoslányként, napfürdőzőként, zenészként ábrázolják ruha nélkül. Esetleg allegóriaként, például a szabadság, a tavasz, a nyugalom jelképeként. Jól mutatja az aránytalanságot, hogy

a fővárosban még állatszoborból is több van,

45 ilyet tartanak számon, férfit vagy férfiakat ábrázolóból pedig 785-öt, amelyek közül 618 konkrét történelmi személyiségnek állít emléket.

A filmipar jobbnál jobb művekkel kedveskedik a nőknek

Számos olyan filmmel találkozhattunk az elmúlt évtizedekben, amelyek híres női történelmi alakoknak, vagy egyszerűen csak a nők létezésének, egyediségének állít emléket.

Ilyen például az Erin Brockovich – Zűrös természet, melynek főszereplője, Julia Roberts Oscar-díjat is nyert az alakításért. A film az állástalan, háromgyermekes Erinről (Julia Roberts) szól, aki végső elkeseredésében meggyőzi Edet, alkalmazza őt az ügyvédi irodájában. Később – a jogban egyáltalán nem jártas – Erin felturbózza jogi ismereteit és óriási ügybe keveredik.

https://www.youtube.com/watch?v=HCQGydFK_hM

Kiemelkedő alkotásnak számít a Frida című film is, ahol a főszereben Salma Hayeket láthatjuk. Julie Taymor Frida Kahlóról szóló életrajzi filmje bemutatja nekünk a művészt, az aktivistát, a forradalmárt.

https://www.youtube.com/watch?v=-CTM7FcY1LE

Az 1991-es Thelma és Louise a maga nemében klasszikusnak számít. Susan Sarandon és Gena Davis sorsa összefonódik ebben a női road trip drámában, amelynek feminista hagyatéka nagyobb, mint maga a Grand Canyon.

https://www.youtube.com/watch?v=2iBFmKlO4BY

Berlinben óriási gesztust tettek a nők felé

Első német szövetségi tartományként Berlin január végén munkaszüneti nappá nyilvánította a nemzetközi nőnapot, március 8-át. Ez a nap így szünnappá vált, de az ország többi részében nem. A német fővárosban már idén hivatalos ünnep lesz az 1914 óta minden évben március 8-án ünnepelt nőnap, ezzel a berlini munkavállalók eggyel több munkaszüneti napnak örülhetnek.