Az EU Törvényszéke Magyarországnak adott igazat

Sem a reklámadó progresszivitása, sem pedig a 2013-ban nyereséget nem termelő vállalkozások azon lehetősége, hogy ezen adó 2014. évi alapjából levonják a korábbi évek elhatárolt veszteségeit, nem minősül bizonyos vállalkozások részére nyújtott szelektív előnynek – olvasható a törvényszék közleményében.

Mint írják, az Európai Bizottságnak nem sikerült a jog által megkövetelt módon bizonyítania, hogy pusztán a reklámadó progresszív szerkezete miatt állami támogatásnak minősülő szelektív előnyök állnak fenn.

Csütörtöki ítéletében a törvényszék kifejti, hogy...

A 2013-ban nyereséget nem termelő vállalkozások esetében a veszteségek 50 százaléka levonhatóságának belső piaccal való összeegyeztethetőségét illetően a Törvényszék megjegyzi, hogy

az adóalapból való e levonást az érintett vállalkozások választásától független objektív kritériumok alapján állapították meg, tehát nem szelektív jellegű.

Ezenkívül az a törekvés, amelynek a magyar jogalkotó e levonás lehetőségével eleget kívánt tenni, megfelel a reklámadó célkitűzésének. E célkitűzés ugyanis olyan újraelosztási logikát foglal magában, amellyel koherens az azon vállalkozások adóterhének a csökkentése érdekében elfogadott adóalap-csökkentés, amelyek az adózás évét megelőző adóévben veszteségesek voltak – olvasható a közleményben.

A Törvényszék megállapítja, hogy az elhatárolt veszteségek 50 százalékának a levonhatósága nem tartalmaz olyan hátrányosan megkülönböztető elemet, amely ellentétes a vitatott adó célkitűzésével, és ezért nem minősül állami támogatásra jellemző szelektív előnynek. Ilyen körülmények között a Törvényszék a megtámadott határozatot teljes egészében megsemmisíti – olvasható a törvényszéki közleményben.

Öt éve húzódó ügy

2014 júniusában Magyarország bevezette a reklámadót, amely egy a reklámok Magyarországon való közzétételéből származó bevételre kivetett különadó. Az adó alapja a reklám közzétételéből származó adóévi nettó árbevétel, amelyre árbevétel-sávonként 0-tól 50 százalékig terjedő adókulcsokat alkalmaznak, és az első adóköteles sáv 500 millió magyar forintnál kezdődik.

A reklámadó azon adóalanyai, amelyeknek az adózás előtti eredménye a 2013-as évben nulla vagy negatív volt, ezen adó címén csökkenthették 2014. évi adóalapjukat az előző évek elhatárolt veszteségének 50 százalékával.

2016-ban az Európai Bizottság megállapította, hogy a reklámadóra vonatkozó, egyrészt a progresszív adókulcsokon, másrészt ezen adónak – a 2013-ban nyereséget nem termelő vállalkozások elhatárolt veszteségeinek a levonása formájában megvalósuló – csökkentésére vonatkozó rendelkezéseken alapuló adózási rendszer a belső piaccal összeegyeztethetetlen állami támogatásnak minősül, amelyet Magyarország ráadásul jogellenesen vezetett be. Ebben az összefüggésben a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a progresszív adókulcsok különbséget tesznek a magas reklámbevételű vállalkozások (tehát a nagyobb méretű vállalkozások) és az alacsony reklámbevétellel rendelkező vállalkozások (tehát a kisebb méretű vállalkozások) között, és méretük alapján szelektív előnyt biztosítanak az utóbbiak számára. A Bizottság továbbá megállapította, hogy az elhatárolt veszteségek 50 százalékának a levonhatósága állami támogatásnak minősülő szelektív előnyt nyújt. Ilyen körülmények között a Bizottság felszólította Magyarországot, hogy gondoskodjon arról, hogy a vitatott adó miatt egyetlen gazdasági szereplő se részesülhessen a belső piaccal összeegyeztethetetlen állami támogatásból.

Magyarország keresetet indított a Bizottság határozatának a megsemmisítése iránt az Európai Unió Törvényszéke előtt – ennek az ítéletét közölte ma a törvényszék.