A kutatók 6164 férfi és 2083 női szóló előadó adatait vizsgálták 1960 és 2000 között:
A tanulmányban négy tényezőt vettek figyelembe: a hanghatást, a műfajt, a lemezcéghez való kötődést és az együttműködési hálót.
A kutatók arra az eredményre jutottak, hogy a nők és a férfiak hanghatása jelentősen eltérő, vagyis van tipikusan „férfi hang” és „női hang”. Például a férfiak által előadott dalokra sokkal jobban lehet táncolni, mint a nők által előadott számokra, viszont a nők számai általában akusztikusabbak, mint a férfiaké.
A tanulmányban a zenét hallgatók visszajelzése nyomán 571 zenei stílust vizsgáltak.
A hallgatók mind az 571 zsánerhez legalább egy alkalommal férfi előadót kötöttek, míg a műfajok kevesebb mint feléhez kapcsoltak női előadót, ami azt jelzi, a nőkről azt gondolják, hogy kevesebb zenei műfajban alkotnak.
Bár a jelzett időszakban a zeneiparban a nők száma 20-ról 25 százalékra nőtt, a tanulmány megállapította, hogy a férfiak több számot adnak ki, mint a nők.
A vizsgált ötezer lemezcégnek csak egyharmada jegyzett legalább egy női előadót.
A női előadóknak átlagosan kevesebb a közös munkájuk, és gyakrabban kerülnek a közös munkák hálózatának perifériájára. A tanulmány szerint ez rámutat a nők előtt magasodó strukturális akadályokra, ha szeretnének előrejutni a pályán.
A női és férfi előadók közötti reprezentációs szakadék a keresetekben is megmutatkozik.
A tanulmány vezető szerzője, Horvát Ágnes, az egyetem kommunikációs tanszékének adjunktusa hangsúlyozta: a fiatalok világszerte közelről figyelik a zenei világot, amelyből gyakran választanak példaképet. Ezért az ágazatban bekövetkező változások jól látható példát mutatnának, és elősegítenék az átalakulást.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.