Öt magyarból kettő semmilyen nyugdíjtervvel nem rendelkezik

A kutatás adatai alapján a baby boom (a 1970-es évek) idején születettek a nyugdíjjövedelem tervezésénél az állam 70 százalékos hozzájárulására számítanak, az ezredforduló idején született generáció már csak 42 százalékosra, a fiatalabb korosztály egyre inkább tisztában van az állami ellátás határaival.

Öt megkérdezettből kettő úgy vélte: a növekvő élettartam és a fogyó népesség következtében emelkedő társadalombiztosítási kiadásokat az adók emeléséből kell finanszírozni. Csak minden tizedik magyar – kevesebben, mint a világátlag – gondolta úgy, hogy az államnak csökkentenie kellene a társadalombiztosítás kiadásait.

A magyar dolgozók alig több mint negyede (27 százalékuk) takarít meg rendszeresen, ami messze elmarad a 39 százalékos világátlagtól.

Öt magyarból kettő semmilyen nyugdíjtervvel nem rendelkezik,

igaz, csaknem 30 százalékuk tervez nyugdíjcélú megtakarítást, ami jócskán meghaladja a 18 százalékos világátlagot.

A nyugdíj-felkészültséget mutató ARRI pontszám (5,3) alapján Magyarország idén a tavalyi 13. helyről a 14 -re került, amiben annak is szerepe lehet, hogy a magyarok pénzügyi jártassága – amely feltétele a megvalósítható nyugdíjtervezésnek – a világátlag alatt van. A kamatokat, a kockázatokat és az inflációt érintő pénzügyi kérdésekre csak a magyarok egynegyede tudott helyesen válaszolni.

A nyugdíjas kor terveit és céljait vizsgáló felmérésből az is világossá vált, hogy

a magyarok sokkal kevésbé bíznak abban, hogy kényelmes idős kort tudnak biztosítani maguknak.

Mindösszesen csupán 22 százalékuk bizakodó, szemben a 29 százalékos világátlaggal. A nők jobban aggódnak a férfiaknál, előbbiek 40 százaléka, utóbbiak 30 százaléka érez emiatt szorongást.

A nyugdíjrendszerben alapvető paradigmaváltást szorgalmaz az Aegon Center for Longevity and Retirement. A nyugdíjrendszerek újratervezésének az ajánlás szerint része kell, hogy legyen az állam és a munkaadók együttműködése, az egyén takarékoskodása és felelőssége, valamint a közösségek szerepe. A nyugdíjrendszerek esetében a kormányzatok, a munkaadók és az egyének közötti együttműködés a világon mindenhol központi szerephez jut – világított rá a jelentés.