Egy éve távozott Stan, the Man

Az 1988-ban alapított Semic-Print kiadó nyomdáiban a napilapok és újságok mellett olyan történeteket adtak ki a 90-es évek elején, mint Superman, Batman, Transformers: Alakváltók, Robotzsaru, Bobo, Góliát, és mindenekelőtt a Csodálatos Pókember. Utóbbi karakterrel rengeteg olvasó tudott azonosulni, és talán a Marvel-univerzum legszerethetőbb szuperhősévé avanzsálodótt a hazai olvasóközönség előtt a 20. század utolsó évtizedében. Ami a Marvel következő húsz évét illeti, a kisebb-nagyobb döccenők ellenére abszolút sikertörténet. Stan Lee szellemi örökségét adaptálva soha nem látott tömegek özönlöttek a mozipénztárak elé.

Szamárlétrán a háború alatt

A 30-as évek végére már lassan tíz éve tartott a gazdasági világválság, akkoriban munkát szerezni az Egyesült Államokban sem volt könnyű. A százmilliós amerikai népesség 55 milliós munkaerejének ötöde maradt állás nélkül, a közel tízmillió munkanélkülit gyakorlatilag a második világháború kitörése és annak új kihívásai vezették vissza a munkaerőpiacra. A Manhattanből származó Stanley Martin Lieber (becenevén: the Man) 17 évesen sem számíthatott kedvezőbb kilátásokra.

Nem volt pénzünk, apám nagyszerű fickó volt, de nehezen kapott állást. Elég normális gyerekkorom volt, anyám azt akarta, hogy színész legyek.

Ekkoriban a szuperhősfigurák nimbusza egyre inkább nőtt, és a Superman megjelenése (1938) még nagyobb lökést adott az új karakterek megalkotására. 1939 októberében az egyik fiatal kiadó, a Timely Publishing Co. részlege, a Funnies kiadott egy füzetet Marvel Comics címmel, amelyből két szuperhős is említést érdemel: az egyik volt a Human Torch (Johnny Storm), aki lángoló testtel és tűzcsóvákkal harcoló android volt. A másik pedig Namor, Atlantisz öntelt hercege.

A kiadó vezetője, Martin Goodman az újság 80 ezres eladott példányszámát követően az ismételt novemberi kiadás után már majdnem 800 ezer példányban kelt el ugyanaz a füzet. Goodman létrehozta a Timely Comics kiadót, és elkezdte bevonzani a tehetségeket. Így került a céghez író-szerkesztőként Joe Simon, aki magával hozott egy szuperkreativ rajzolót, Jack Kirby-t. Kettejük teremtménye volt Steve Rogers, azaz Amerika Kapitány.

A zöldfülű Stanley Martin Lieber a nagybátyjának köszönhetően került be a Timely Comicshoz, Kirby és Simon mellé:

Arra vettek fel, hogy újratöltsem a tintatartót – akkoriban még azt használtak –, hogy leszaladjak nekik szendvicsért, és hogy átolvassam a szövegeket.

A lóti-futi munkával az ifjú Stan 8 dollárt keresett hetente. 1941 végén Simon és Kirby egy Goodmannel történt összekülönbözést követően eligazoltak a DC Comicshoz. A megüresedett szerkesztői székbe Goodman az akkor mindössze 19 éves Stan Lee-t ültette be.

Én maradtam az utolsó ember a részlegen, 17 és fél éves körül lehettem. Bejött a kiadó és kérdezte, hogy Stan, tartanád-e a frontot, amíg keresek egy felnőttet? Természetesen, mondtam. Ő szerintem elfelejtett felnőttet keresni, mert azóta is itt vagyok.

Amerika 1942-ben lépett be a második világháborúba. Stan Lee a híradósokhoz csatlakozott, ahol a távírópóznák javítása után a Kiképzői részleg gyártócégéhez került, itt pedig tájékoztató kisfilmeket és kiadványokat készített. A háború után visszatért a régi cégéhez, az Atlas Comics-ra átkeresztelt cégnél szorgosan írta az egyéb témájú képregényeket, melyek miatt egyre inkább kiábrándult a műfajból.

A harmincas években a képregények népszerűsége nőtt, a negyvenes évekre pedig az amerikai kultúrát meghatározó műfaj lett belőle, amit átütött az ország ifjúságát is fűtő hazafiság és remény. Mondhatni a képregényláz a csúcson volt, amikor 1950-ben megjelent a Justice League of America, amely ezúttal csapatba terelte a DC ismertebb hőseit. A szuperhőst, és vele az amerikai mitológiát feltaláló DC Comics 1938-ban bemutatkozó Supermanje és 1939-ben denevérruhát öltő Batmanje legyőzhetetlen karakterek voltak, akik a világ megmentése között visszavedlettek hús-vér emberré. Azonban a távoli bolygóról származó, elpusztíthatatlan titánnal és a milliárdos álarcos bűnüldözővel a legtöbbeknek átlagos olvasóként nehéz volt azonosulniuk.

Az Atlas Comics lépéskényszerben volt, Goodman így ismét szuperhősképregényt rendelt Stan Lee-től. Állítólag Lee felesége, Joan ezzel a mondattal biztatta férjét az írásra:

Írj valami olyat, amire büszke lehetsz, különben is, mit veszíthetsz?

Lee ekkor hozta létre a Marvelhez visszatérő Kirby-vel karöltve a Fantaszikus Négyest. Négy teljesen különböző embert, akiket összehoz a sors, és mindegyiküket felruházza egy szuperképességgel. Családot alkotnak, így erősítve a csapat és a narratíva dinamikáját. Az igazi nagy dobás azonban még hátra volt.

Excelsior!

A DC Comics újabb lendületet kapott az Igazság Ligája szupercsapat megjelenése után. Ezt követően, mintegy válaszul alkotta meg Lee és Kirby az Avengers (magyar nyelvű képregényekben Bosszú Angyalaiként szerepelt) csapatát, majd nemsokára érkezett az X-Men, de a legnagyobb húzásuk Peter Parker, azaz a barátságos és közkedvelt Pókember lett.

A cég nevet is változtatott, 1961-ben vették fel a Marvel Comics nevet. Új látásmódot hoztak: ezek a hősök már nem csupán sebezhetetlen félistenek, hanem esendő, hibákkal rendelkező, szuperképességű személyiségek voltak. Superman például makulátlannak tűnő férfi prototípus volt, igen gyakran túlcsorduló nemzeti pátosszal ábrázolva, és hajlamos végtelenül giccses romantikába bonyolódni szerelmével, Lois Lane-el. Pókember viszont egy hétköznapi srác Queens-ből, idős nagynénjével él, és New Yorkban olyan mindennapos problémákkal küzd, mint a tandíj, a lakbér, vagy a kosztpénz. Lee hősei ugyanabban a világban éltek és tevékenykedtek, az ötvenes és hatvanas években ez újdonságnak számított a műfajon belül.

Stan Lee 1972-ben vette át a kiadó vezetését Goodmantől, és felhagyott a sorozatok írásával, bár olykor még írt felvezetőket, amelyeket a híres Excelsior! elköszönéssel zárt:

Tudják, a mottóm az, hogy „Excelsior”. Ez egy régi szó, ami azt jelenti, hogy ‘fel, tovább a nagyobb győzelem felé’. Ez a felirat szerepel New York állami pecsétjén is, és ha menni kell, hát menni kell. Semmi sem tart örökké.

1981-ben átköltözött Los Angelesbe, leginkább azért, hogy szuperhőseiből mozgóképes adaptációkat gyártson. A Fantasztikus Négyes és az Amerika Kapitány első filmes változatai csődnek minősíthetőek, közepesek lettek a Pókember tévéfilmek vagy az első Megtorló.

A filmes jogokat potom pénzért szórták szét, a Marvel pedig 1989-ben Ron Perleman (Nem a Hellboy nevű Marvel-karaktert két filmben is magára öltő Ron Perlmannel) milliárdos kezébe került, aki mindössze 85 millió dollárért vette meg az egész céget, hogy két évvel később tőzsdére vigye. Nem tudni, Perleman mennyire volt profi ebben, mindenesetre a 35 dollár feletti árfolyamú cég kontójára durva költekezésbe kezdett, többféle részleget nyitott.

A szekér nem futott elég jól, és 1993-ra úgy tűnt, a birodalom elbukik: a részvényárfolyam 2,37 dollárra zuhant, a piac összeomlott. Perleman árat emelt minden fronton, kockáztatott. A húzás nem jött be, Perlemant és az embereit a részvényesek kidobták a nyeregből, valamit azonban nem söpörték el: a Marvel Studios névre keresztelt filmes részleget.

Megújult (CGI) dimenziók a dollárhegyek között

A kilencvenes és a kétezres évek fordulópontjai meghozták a sikert a Marvel számára,

bár a szinte semmiért eladott filmes jogok miatt filléreket kapott a cég: Penge, az X-Men: A kívülállók és a Pókember sikeres produkciók lettek – 131, 296 és 821 millió dolláros jegybevételt hoztak a stúdióknak. A számítógépes technika pedig egyre csak fejlődött, új távlatokat nyitva a képregény-történetek színvonalas(abb) feldolgozására. A Disney fel is figyelt a korlátlan potenciállal bíró lehetőségre, és a mellényzsebből kifizetve 4 milliárd dollárért megvette az egész céget.

Ki ne emlékezne az első Vasember-filmre, ami a Marvel Studios évtizedes diadalmenetének az előfutára volt? Robert Downey Jr. (drogproblémák miatt hanyatló) karrierjének óriási lökést adott a 2008-as alkotás, ami mindössze 140 millió dollárból készült, de több mint félmilliárd (582 millió) dollárt hozott a pénztáraknál világszerte.

2008 óta nem telt el úgy május, hogy tavasszal ne kaptunk volna egy Marvel-mozit.

A legutóbbi, 2019-ben bemutatott Bosszúállók: Végjáték a legsikeresebb Marvel film a maga csaknem 2,8 milliárd dollár bevételével, és közel 100 millióval előzi meg a második helyezett James Cameron-eposzt, az Avatart. A Stan Lee által elképzelt karakterépítést a képregényeken át a mozikban is jól megvalósították, ez volt az egyik erőssége a moziknak.

Manapság egy Marvel logó bármelyik filmen dob(hat) a pénztáraknál, és összességében elmondható, hogy minden eddigi filmjük büdzséjéből kihozták a maximumot. A Marvel Cinematic Universe viszonylag rövid, 14 éve tartó regnálása óta vezeti a boxoffice statisztikák alapján minden idők tíz legjobban jövedelmező franchise-ját.

„Mai fejjel sokkal többet kérne”

Stan Lee nagyon büszke volt az MCU-ra, és élete végéig tanácsokkal látta el a filmeseket. A mozinézők számára kihagyhatatlan cameók egy szerződésbeli záradéknak köszönhetőek:

Lee-nek minden filmben szerepelnie kell, amelyben ott van egy általa létrehozott karakter.

A legelső X-Men filmben egy meglepődött hot-dog árusként láthatjuk elsőnek a vásznon.

A Marvel felvásárlásakor kapott 10 millió dollárja után többször nyilatkozta, hogy nem ért az üzlethez, és mai fejjel többet kérne. Rengetegen megkérdezték tőle, hogy miért csinálja azt amit csinál, és mi viszi előre:

Az egyik ok minden bizonnyal a kapzsiság. Amikor tudod, hogy olyasmit készítesz, amit a rajongók élveznek, az oly fokú elégedettséggel tölt el, amit nem akarsz elengedni

– mondta el egy régebbi interjúban a személyes kiteljesedésre utalva.

Vagyonát 50 millió dollár körülire becsülték, és többen el akarták orozni tőle ezt. Az egyik megszállott „rajongóját”, Keya Morgan műgyűjtőt távoltartási végzéssel kellett eltávolítani Stan Lee közeléből – írta korábban a Hollywood Reporter.

Képregényei nem csupán egy elképzelt világ hőstetteiről szóltak, hanem az átlagember mindennapjainak pillanatait becsempészve tanítottak életbölcsességekre a történetek által. A jó és a rossz küzdelmének szenvedélyes ábrázolásán felül Stan Lee meséi az emberi morál kérdéseit éppúgy feszegették, mint ahogy a következő évek Marvel-filmek lehetséges bevételei a korábbi rekordokat.

A Marvel Cinematic Universe sikerének a titka az, hogy egyszerre izgalmas és megnyugtató élmény. Izgalmas, hogy kedvenc hőseik a saját történeteik mellett más részekben is találkoznak, és a cselekmények tudnak hatni egymásra, ezáltal is erősítve vagy gyengítve a karakterek közti kohéziót. A képregények világában Stan Lee teremtette meg az ilyen jellegű élményt, és gyakran azért kellett hosszabbra nyújtani a cselekményt, mert sokszor nem voltak egyből tisztában egy adott ötlet folytatásával, pláne a befejezésével. Egy éve zárult le az író élettörténete, de az útja során annyi mindent hagyott még hátra, hogy szinte garantált a folytatás.

(Címlapkép: Behrouz MEHRI/AFP)