Az Európai Bíróság döntött a magyar civiltörvényről

A civil szervezetek Magyarországon kívül letelepedett személyek általi finanszírozására vonatkozóan az ország által előírt korlátozások nem egyeztethetők össze az uniós joggal – írja az Európai Unió Bírósága.

A 2020. június 18-án kihirdetett bizottság kontra Magyarország ítéletben a bíróság nagytanácsa

helyt adott az Európai Bizottság által Magyarországgal szemben benyújtott, kötelezettségszegés megállapítása iránti keresetnek.

A bíróság megállapította, hogy Magyarország azáltal, hogy nyilvántartásba vételi, bejelentési és közzétételi kötelezettségeket írt elő a bizonyos összeghatárt meghaladó mértékű külföldi támogatásban közvetlenül vagy közvetve részesülő civil szervezetek egyes kategóriái tekintetében, és szankciókat helyezett kilátásba az e kötelezettségeknek eleget nem tévő szervezetekkel szemben, a szóban forgó szervezetek és a számukra ilyen támogatást nyújtó személyek vonatkozásában hátrányosan megkülönböztető és indokolatlan korlátozásokat vezetett be.

A bíróság ezt követően a bizottság által felhozott kifogások megalapozottságát vizsgálva elsőként megállapította, hogy az átláthatóságról szóló törvény hatálya alá tartozó ügyletek az EUMSZ 63. cikk (1) bekezdésében szereplő „tőkemozgás” fogalma alá tartoznak, és a kérdéses törvény hátrányosan megkülönböztető jellegű, korlátozó intézkedésnek minősül.

A törvény által előírt intézkedések továbbá alkalmasak arra, hogy ezen egyesületekkel és alapítványokkal szemben bizalmatlan légkört teremtsenek

– írja a bíróság.

Az ezen egyesületeknek vagy alapítványoknak pénzügyi támogatást nyújtó, más tagállamokban vagy harmadik országokban letelepedett személyekre vonatkozó információk nyilvánosságra hozatala másfelől visszatarthatja az említett személyeket az ilyen támogatások nyújtásától.

Következésképpen a nyilvántartásba vételi, bejelentési és közzétételi kötelezettségek, valamint az átláthatóságról szóló törvényben előírt szankciók együttesen a tőke szabad mozgásának az EUMSZ 63. cikk által tiltott korlátozásának minősülnek.

A jelen ügyben azonban Magyarország nem bizonyította azt, hogy az egyesületi finanszírozás átláthatóságának növelésére irányuló, általa hivatkozott cél miért igazolná az átláthatóságról szóló törvény által konkrétan bevezetett intézkedéseket. Ezek az intézkedések különbségtétel nélkül alkalmazandók bármely, bizonyos összeghatárt meghaladó mértékű külföldi támogatásra és bármely, e törvény hatálya alá tartozó szervezetre, ahelyett hogy azokra irányulnának, amelyek valóban jelentős befolyást gyakorolhatnak a közéletre és a nyilvános vitára.

A bíróság ebből azt a következtetést vonta le, hogy az átláthatóságról szóló törvény nem igazolható, és ezért Magyarország nem tett eleget az EUMSZ 63. cikk alapján fennálló kötelezettségeinek.